hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2018. február 5. hétfő   08:05
1 hozzászólás

szerző: Morello
Kreator, Vader, Dagoba
2018. január 26, Barba Negra klub

  Sok veterán metalzenekar esetében áll fenn az a helyzet, akik a ´80-as évek közepén-végén tették le alapműveiket a rocktörténelem asztalára, hogy azóta szinte semmi újat nem tudnak mondani. Jobb esetben korrekt hallgatnivalók, becsületes iparosmunkák a frissebb lemezek, de a legtöbbször nem okoznak már felfokozott izgalmat a rajongóknak. A német Kreator azonban a 2000-es évek elejére és azóta is képes volt olyan albumokat kiadni, amikkel saját gyökereiket nem hazudtolták meg, de modernebb köntösben, elsőrangú dalszerzéssel bombasztikus nóták tucatjait tudták leszállítani a színtérnek. Ezek a lemezek olyannyira jól sikerültek, hogy abszolút nem lenne meglepő, hogy sok fiatalabb rajongónak ma már az Enemy Of God, a Hordes Of Chaos és a Phantom Antichrist jelenti a Kreator-t és nem a Pleasure To Kill meg az Extreme Aggression.
  A 2017-es Gods Of Violence szintén remekül illeszkedik a sorba, vagyis folytatja a 2000-es évek óta jellemző skandinávos, melodikus dallamvezetésű, de mégis agresszív, thrash-es hangzású nóták sorozatát, amelyek közül jó néhány slágervárományosra is számítani lehet. A Violent Revolution óta egyszerűen képtelen hibázni a csapat, az élő koncertteljesítményük pedig mindig is letaglózó volt.
  
  Ahogy Mille Petrozza minden egyes koncerten unos-untalan elmondja: „The Kreator has returned!”. És nem is egyedül, hanem két kiváló csapattal, a lengyelek thrash/death metal büszkeségével, a Vader-rel és a francia thrash/groove metalos Dagoba-val érkeztek. A Vader helyett eredetileg a Decapitated lett volna a turnétárs, de ők a jól ismert okok miatt nem indulhattak el a körútra. Ez a meghurcoltatás így egész biztosan komoly anyagi és erkölcsi károkat okozott a zenekarnak.
  Mivel a Kreator nem (csak) a 30-40 éves korosztály nosztalgiabandája, hanem nagyon is frissnek hatnak még a mai napig is, nem csoda, hogy igen komoly, teltház közeli látogatottsága volt a mai eseménynek. A Vader-nek is számottevő rajongótábora van itthon, tehát ez a péntek egy igazi ünnepnek számított a keményzene rajongói számára.
  
  A Dagoba neve 7 nagylemezzel a hátuk mögött talán ismerősen csengett többeknek, de a marseille-i zenekar azért nem tartozik a megkerülhetetlen metal csapatok közé. Én magam is most láttam őket először élőben. Kellett egy kis ráhangolódás a közönségnek a franciák alapvetően thrash-es, de sok breakdown-nal és témaváltással tarkított zenéjéhez, amíg szép lassan beindultak a fejek és végül alapos headbang party lett a Dagoba koncertjén. A csapat igyekezett változatosan játszani az életművéből, túlságosan sok idejük nem volt, de szerintem senki nem érezte nyúlfarknyinak a produkciót.
  Az énekes, Shawter talán egy kicsit túl nagy elvárásokat táplált a circle pit-ek és wall of death iránt, de összességében nem lehetett panasza a magyar közönségre. Az alapvetően hörgős vokált néha dallamos énekkel kombinálta, ez jól állt a csapatnak. Masszív, erőteljes hangzás segítette őket, a zenészek pedig példás beleéléssel zúztak a színpadon. Nem ők lesznek a legfényesebb csillag a metalzene egén, illetve talán albumon sem annyira magával ragadó a zenéjük, de élőben 35-45 percen keresztül biztosan képesek egy meggyőző produkcióra.
  
  A Vader-t talán nem kell itthon bemutatni senkinek, bár gondolkoznom kéne, mikor láttam őket utoljára magyar színpadon. Piotr Wiwczarek-ék thrash/death metal gépezete megállíthatatlan, 1992 óta ontják az albumokat. A sors furcsa fintora, hogy a legutolsó sorlemezük, a 2016-os The Empire szerintem kiemelkedően sikerült (régen éreztem ennyire egységesen jónak egy teljes Vader lemezt), így ideális alkalom lett volna ez egy lemezbemutatóra, a csapat azonban másként gondolta. Ők most inkább nosztalgiázni akartak, hiszen tavaly volt a 25 éves jubileuma debütalbumuknak, a The Ultimate Incantation-nek. Így mindenféle variáció nélkül, az első lemez nótáit játszották le ma szépen sorban és pont.
  Persze a közönség sem bánta ezt a döntést, hiszen mint említettem, a Vader-ért sokan rajonganak itthon (a Dagoba után is igen szép létszám gyülekezett a már majdnem csordultig telt nézőtéren) és valóban nem mindennapi alkalom az 1992-es korongot elejétől végéig élőben hallgatni.
  
  A csapat döntése azért is volt ésszerű, mert a The Ultimate Incantation-ön még nagyjából egyensúlyban voltak a thrash és death metalos hatások, így a mai alkalomhoz, a Kreator elé passzolt is ez a zenei világ. Bár a Vader történetében és (lengyel viszonylatban) természetesen megkerülhetetlen a debütáló nagylemez, magukat a nótákat azért nem tartom róla egységesen a Vader életmű legfontosabb részeinek. Élőben azonban, penge hangzással egyszerűen kikezdhetetlen volt a produkció. Senkinek nem jutott eszébe panaszkodni, hogy esetleg egynémely számot kevésbé érzett erőteljesnek a többihez képest, netán hiányolt pár fontosabb, újabb keltezésű szerzeményt – ez a koncert úgy volt jó, ahogy volt.
  Peter nem sokat beszélt, hanem felálltak a deszkákra és sorrendben végigdarálták a Dark Age, Vicious Circle, The Crucified Ones, The Final Massacre, Testimony, Chaos, One Step To Salvation, Demon´s Wind, Decapitated Saints, Breath Of Centuries szerzeményeket. A közönség totális lázba jött, egy percre sem akart leállni az őrjöngés és a circle pit a küzdőtéren. Ez a húsba markoló megszólalás és a nyers, erőteljes játék, amit láthattunk a csapattól, még jobban kiemelte a ´90-es évek elején született nóták erejét.
  
  A Vader felállása 2011 óta stabil, az emlékezetes élő produkcióban pedig mindegyik tagnak fontos szerepe volt. A főnök természetesen továbbra is Peter, az ő jellegzetes hörgése és gitártépése mellett a hullámos hajú „Spider” leszegett fejű eszelős zúzása vastagította a hangzást, a brit származású James Stewart eszméletlenül intenzív dobjátéka és Tomasz Halicki basszusozása pedig feszesen adták az alapokat.
  Nagyot játszott a Vader, talán ez volt az eddigi legjobb koncert, amit láttam tőlük. Egyedül egy dolgot hiányoltam, az ősrégi nóták konferálása kapcsán egy kicsit sztorizgathatott, nosztalgiázhatott volna Peter a nóták megszületésének körülményeiről. De valószínűleg erre – előzenekari státuszukból kifolyólag – nem volt idejük.
  
  A Kreator újabbkori sikereiről mindent elmond, hogy a programjukban ma már inkább csak mutatóban vannak régi, klasszikus számok, de a 2000 utáni szerzeményeikkel is vígan meg tudnak tölteni egy kiválóan működő koncertprogramot. Grandiózus hátteret építettek fel maguknak a színpadon, ezzel és a látványos fényeffektekkel még jobban hangulatba hozták a rajongókat.
  Millének persze nem kellett sokat könyörögni, már az intronál (sőt mi több, már előtte az Iron Maiden és egyéb klasszikusok bejátszásánál) és a Phantom Antichrist-nál „állt a bál”, folytatódott a Vader által már beindított nyomulás.
  
  A koncert első pár nótáját az újabb keletű szerzemények dominálták, rögtön másodikként hangzott el a himnikus Hail To The Hordes a legfrissebb Gods Of Violence albumról, majd pedig az Enemy Of God lemez eszelős címadója következett. Azt egy kicsit fájlalom, hogy erről a korongról egyedül ez a nóta tudott megkapaszkodni az élő programban, még 2-3-at szívesen meghallgattam volna. Például pont a soron következő, kimértebb tempójú Satan Is Real helyett tudtam volna elképzelni egy másik szerzeményt, mert az új lemezről pont nem annyira a kedvencem ez a dal. De élőben most ez is szakított. Az ismét gyorsabb Civilization Collapse a 2012-es Phantom Antichrist-ot képviselte, aztán innentől egy időre az igazán régi daloké lett a főszerep.
  
  Kihagyhatatlan a Kreator élő programjából a Coma Of Souls egyik ikonikus pillanata, a People Of The Lie, illetve Mille nagy zászlólengetése és közönséghergelése közepette érkezett a Flag Of Hate a ´80-as évek közepéről. Nem állítom, hogy ezeket a dalokat nagyobb ováció fogadta volna, vagy nagyobb őrjöngés indult volna be rájuk, mint a 2000-es évek szerzeményeire. Ez óriási fegyvertény a Kreator-nek.
  Az Outcast albumról a Phobia hangzott el egyedüli mementóként és ez a nóta sem törte meg a koncert ívét. Nagyon jól működött a Gods Of Violence címadója is, majd pedig egy igazi ős-ritkaság következett, amely kuriózumnak számít élőben. A Total Death-t bátran nevezhetjük Európa válaszának az Exodus Strike Of The Beast-jére. A Kreator tehát nem csak az új lemezek kedvelőinek, hanem az ősrajongóknak is képes volt a kedvére tenni.
  
  A Phantom Antichrist-ról származó From Flood Into Fire talán a legjobban mutatja be, miben fejlődött a Kreator a korai évekhez képest. Továbbra is thrash-es, zúzós, agresszív, de rendkívül dallamos is, sőt az ének terén szintén előkerülnek olyan dallam-kezdemények, amik a ´80-as években elképzelhetetlenek lettek volna a csapattól.
  És még mindig nem volt vége a slágerparádénak, hiszen olyan dalok voltak hátra, mint a Hordes Of Chaos, az ikonikus Violent Revolution és a tavalyi lemezről előhúzott Totalitarian Terror. A ráadásban elhangzó Fallen Brother szerintem nem a legnagyobb durranások közül való a Gods Of Violence lemezről, a háttérben felvillanó elhunyt zenésztársak és hősök arcképcsarnoka viszont kellő látványossággal és indokkal szolgált a dalhoz.
  
  A végére már csak tényleg két klasszikus maradt, az Extreme Aggression albumot egyedüliként képviselő Betrayer és a Kreator egyik monolitjának számító Pleasure To Kill. Súlyos, megsemmisítő erejű koncert volt ez a mai, egy lényegében hibátlan setlist-tel.
  Mille Petrozza van már annyira rutinos róka, hogy tudja, mi kell a népnek. Bár az egyes nótákat felvezető kommentárjai, szófordulatai évek óta ugyanazok (a tájékozottabb rajongók kívülről fel tudnák mondani, mint a leckét), a bulinak mégsem volt egy unalmas pillanata se.
  
  Az egész tagság precíz gépezetként működik együtt. A dobok mögött Ventor kalapálta sziklaszilárdan az ütemeket, ezekhez a thrash nótákhoz kifejezetten jó húzása van az ő játékának. Christian Giesler szinte mindig leszegett fejjel, hajat lóbálva pengette a basszust, Ventor-on kívül ő van legrégebben Mille Petrozza mellett és szemmel látható, hogy a mai napig is élvezettel áll a színpadra. Sami Yli-Sirniö mindig is egy visszafogottabb, szürke eminenciás képét mutatja a deszkákon, de elsősorban a finn gitáros felelős az északias, melodikus gitártémákért és -szólókért, és ezért nem lehetünk elég hálásak neki.
  Jónéhány Kreator koncertet láttam már, de a mai fellépés mindenképpen a legemlékezetesebbek között van. Kiváló setlist, remek élő teljesítmény, fáradhatatlanul tomboló közönség. De nem lehet elmenni amellett sem, hogy a németek előtt a Vader is talán a legjobb magyarországi koncertjét produkálta a Barba Negra színpadán.
  


Kulcsszavak:
  kreator     vader     dagoba 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 imp 2018. február 13. 17:12  #1
Az idei év koncertszezonját a Kreator/Vader nyitotta számomra. Hát nagy csalódás volt. A zenekarok teljesítményével még nem is volt bajom, de a hangerő és a hangzás nagyon nem tetszett. Először is a hangerő nem volt elég erőteljes. Máskor egy koncert után másnap zúg a fülem meg minden, most meg semmi, és nem én lettem süket. Aztán a hangtechnikusi gárda sem volt valahogy a helyzet magaslatán, mert nagyon hullámzó volt a hangzás. A Vader minden száma ugyanolyannak tűnt az utolsó kettőt kivéve, a Kreator egyik száma jobban szólt pl.: Phobia, míg a Satan is Real olyan szarul, hogyha most hallottam volna először fel sem tűnt volna. A közönség egy bizonyos része meg amit leművelt, úgy bordán vertek, ilyen még nem volt.

 kapcsolódó cikkek: 

Kreator, Vader, Dagoba a Barba Negra klubban

Kreator: limitált kislemez kiadvány, hozzá új videoklip

A Decapitated helyett a Vader lesz a Kreator turné vendége a Dagoba mellett

THRASH INVÁZIÓ: januárban KREATOR, Decapitated és Dagoba Budapesten!

Nova Rock 2017 - 3. rész

 programajánló: 
2018. június 21.
Queens of The Stone Age a Budapest Parkban
2018. június 23.
Jam Experiment (UK) (A38 Hajó - Budapest)
2018. június 29.
King Crimson Budapesten!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Kigombolt blues - Joe Bonamassa
Rise Against
Ensiferum, Ex Deo
A jó, a rossz és az Ugly Kid Joe
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies
An Evening with Machine Head 2018
Királyi portya Budapesten - Royal Hunt
Első napsugarak Brazíliából - Angra
Metallica, Kvelertak
Dark Tranquillity, Equilibrium
Trivium, Power Trip, Venom Prison
Therion - The new metal opera: Beloved Antichrist
Satyricon, Suicidal Angels
 kiemelt 
Fekete Zaj
  
Feltámadt a Fekete Zaj: augusztusban jön a megújult fesztivál! Idén nyáron ismét jelentkezik a Fekete Zaj Fesztivál, a mátrafüredi Sástó mellett

Il Divo - Timeless Tour
Jethro Tull 50th Anniversary - Tour Budapest 2019
Rockmaraton a Szalki-szigeten
Nazareth: 50-es jubileum az A38-on
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (1)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 the word alive (usa)    pigs might fly    égi kávéház    lies    adrien brody    tracer    michelle rodriguez     ryan gosling    woven hand    acuna    dilis    joy division    eyehategod    metalchamp    ill disposed    set your goals    carpathian forest    the new roses    harlott    szalóki Ági    abandon all hope    hipno5e    srecna mladina    ub40    snow patrol  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!