beszámoló [fesztivál]  2004. június 26. szombat   10:38

nincsen hozzászólás

  A hang, a kép, a mozgás, a tér, a kísérlet - egy művészeti fesztivál. Más hang, más kép, más mozgás, más tér, és mind felett a kísérlet - egy összművészeti fesztivál. Zene, tánc, film, képzőművészet e furcsán csengő szlogen jegyében kapott otthont egy fedél alatt az Erzsébet téri Gödörben május 14-15-én egy hosszúra nyúló, egybefolyó rendezvény keretében, ami eleddig egyedülálló próbálkozás volt a hazai fesztiváléletben. Az eredmény reményekkel kecsegtető, bár sok helyen még hagyott kívánnivalót maga után.
  
  Elsősorban zenerajongóként tartom számon magam, s mint ilyen, a saját bőrömön tapasztaltam a fesztivál egyik fő céljának érvényre jutását, vagyis azt, hogy egyszerre vonjon be többfajta művészet élvezetébe az általam igazán preferálton keresztül. Hiszen mint zenerajongó értesültem a fesztiválról, a fellépő muzsikusok révén, de ott jártamban láthattam számos táncművész produkcióját is, s ha már arra keveredtem, megnéztem a képzőművészeti kiállítást, a kísérleti filmeket is - nem is rajtam múlt tehát, s mégis tényleg „összművészeti” élménynek lehettem a részese, amely tény nagyon értékessé teszi a fesztivált a szememben.
  
  Bár, mint azt már megfogalmaztam, véleményem szerint egy ilyen jellegű rendezvényt egységében érdemes szemlélni, az egyes produkciók önértékét, önállóságát eszem ágában sincs vitatni - azt sem tagadom, hogy nagy fájdalommal vettem tudomásul a Flagrum előadásának elmaradását. A folyamatot, amiként szemlélni próbálom ezt a fesztivált, egyéni, eredeti, kerek produkciók alkották. Számomra a kezdetet a Ko.ozminauta hipnotikus, monoton vetítéssel kísért pihentető hangáradata jelentette - nyugalmas, elernyesztő, ellazító, a szemhéjat elnehezítő előadás volt ez, mely a lehető legjobban illett a Szőranya térre. Sörés Zsolt izgalmas kísérlete, mely hegedű, vonó, habverő és számtalan készülék rendhagyó használata keltette rendhagyó zaj-nesz áradatként írható le, szerintem a másik helyszínre illett volna inkább a ridegségével, bár kétségtelen, hogy Isabelle Lé kecses táncprodukciója jelentősen emberközelibbé tette, finomította az előadást.

  Ezek után Drótanya ölelő karjaiban kerestem a felkavarodást: előbb a Fraktál Fúvosók groteszk, megfacsart, zeneileg leginkább talán Angelo Badalamenti a Lost Highway-hez írt fúvós szerzeményeire emlékeztető, és hol gajdoló, hol artikulátlan üvöltésbe hajló vokálokkal kísért, nemes értelemben tébolyult előadását hallgattam meg, majd pedig a United Gods megsemmisitő műsorával zártam az estét. Ez utóbbi előadás volt számomra a legteljesebb és a legmélyebb hatású is az egész este folyamán: a delejes hangmassza, a káprázatos vetítés és Feicht Zoltán bámulatos táncprodukciója oldhatatlan, súlyos és nyomatékos egységbe olvadtak, amire valóban azt lehet mondani: „összművészeti”, nem mellesleg pedig ez volt az a performance az este folyamán, amely teljesen képes volt kiszakítani a Gödör klub miliőjéből, vagy ha úgy tetszik: térből és időből.
  
  Csupa külön-külön is izgalmas, értékes, formabontó, experimentális előadás, melyek egymást kiegészítve, erősítve csak még teljesebbé tették a látogató élményét. Ilyen értelemben tehát elérte célját a rendezvény, voltak azonban hiányosságok is. Habár az egyes produkciókban szerencsésen találkozott zene, mozgás, vizualitás, kissé mégis töredezettnek, darabosnak, vagyis hagyományosnak, különálló részekre bomlónak éreztem a rendezvényt. A két koncerthelyszín között ugyan könnyen és gyorsan lehetett mozogni, így megteremthettük magunknak a folytonosság élményét, de mégsem történt meg az, amire számítottam, tudniillik, hogy akárhova lépek, mindenhol „belebotlok” valamibe. A sajátos szemléletet tükröző kiállítási tárgyak (lásd a fotókat) például egy teljesen külön helyiségben kaptak helyet, ahol egyúttal kísérleti filmek is peregtek folyamatosan - utóbbi elkülönítése érthető, az installációkat azonban szerintem felesleges volt szeparálni, mert így kicsit múzeum-jellege lett a dolognak, és sok kihasználatlan tér is maradt. Kellemetlen volt az is, hogy a Drótanya téren zajló előadások sokszor áthallatszottak a Szőranya helyszínre, tönkretéve az ottani produkciókat.
  
  Mindazonáltal ezek olyan hibák, amik a tapasztalatok tudatában javíthatók, az elképzelés, a rendezvény célja pedig így is csak üdvözölhető, s az a forma, amelyben idén megvalósult a Drótanya összművészeti fesztivál, a gyermekbetegségek ellenére is rendhagyó, az élmény pedig különleges, üdítő. Egyértelmű ígéret ez a rendezvény a jövőre nézve, ha ütemesen lesz képes fejlődni, hamarosan sokat emlegetett és várt esemény kerekedhet belőle. Úgy legyen!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: