szerző: RossikaChampion, The Promise, Under Siege, Hold X True 2004 május 2, Kultiplex
Május elején ismét bebizonyosodott, hogy bárhová megy az ember a földön, a hardcore él, és kiváló bandák születnek, illetve maradnak fent hosszú évekig. A Kultiplexben két amerikai, egy német és egy magyar banda mutatta meg, milyen széles spektrumon mozog a HC-nek nevezett zenék skálája.
A 97-es születésű Hold X True nyitotta a bulit. Sajnos nem volt nagy tolongás, gondolom a hihetetlen esőnek is köszönhető, hogy sokan inkább otthon maradtak. A tagokra saját bevallásuk szerint nagy hatással voltak olyan csapatok, mint a Wide Awake, Up Front, bár a mostani bulin ez nem annyira érződött. Kicsit visszafogottnak tűnt az egész, s persze szokásukhoz híven nem vitték túlzásba most sem (persze lehet, hogy ennyi volt engedélyezve a srácoknak). Egy hangja eléggé megosztja a közönséget. Rendkívül különleges, ha lehet így fogalmazni, de az is igaz, hogy a szövegekből szinte semmit nem lehet érteni. Mindegy, mert a hangulat volt most is a lényeg, a feldolgozásokat ebből is mindig kapunk párat úgyis mindenki ismerte. Be is indultak rá a népek” volt pörgés rendesen a színpad előtt. Sajnos egy húrcsere kicsit megakasztotta a hangulatot, de tömör és frappáns produkció volt a HXT-é.
A német Under Siege folytatta, s nem éppen Hold X True stílusban. A kedves barátok” kicsit túl sok metal zenét hallgathattak, mert inkább ez jellemezte zenéjüket. Természetesen a hardcore elemek azért elő-elő fordultak, de sokkal hosszabb, fejrázósabb zene az, amit a hannoveri srácok műveltek. Elsősorban a 2003-as After The Flood anyagukról - Let It Burn Records szemezgettek, a netes” nótákat - a Spenthrift-et és a Kill Traitor-t - végre hallhattuk élőben is, s az előzetes híresztelésekkel egyezően valóban a Fear Factory, Killswitch Engage rajongók örülhettek leginkább a németek szereplésének. Szerencsére egyre többekkel voltunk kénytelenek megosztani a Kulti termét, s Henning hangjára többen előrevándoroltak, hogy besegítsenek neki. Nem volt rossz a csapat, de már érezni lehetett a levegőben a várakozást, hisz két komoly csapat volt még hátra.
.
A három éve alakult The Promise folytatta, s iszonyat király fél órát adtak nekünk. A leginkább a Straight Edge mozgalom gondolataira épülő szövegek úgy süvítettek Anderson torkából, hogy az elején csak álltam és néztem, hogy honnan ez a hihetetlen lelkesedés és lendület. Egyébként az énekes nagyon szimpatikus volt, hamar megtalálta a közös hangot a hazai színtérrel s az egész koncertnek egy családias, kellemes atmoszférát teremtett. A Believer korong anyaga Indecision Records élőben is tökéletesen szólt, nem voltak kevesen az alkalmi énekesek” sem, s úgy látszott, többeknek saját gondolataik fogalmazódtak meg az együttes dalszövegeiben. Hallhattuk a címadó dalt, a Believer-t, a The Kiss Off F..k you!”-s indítását iszonyat jó a dal közepén a téma, az egész terem beindult a nótára -, a Pity For None-t az egyik legjobb dal szerintem a korongon s azt hiszem a Crush All Fakes-et is lenyomták. (Ez még a régebbi EP-ről való, a My True Love-ról.) Összességében nagyon súlyos volt a koncert, élvezhető és kimerítő” perceket okoztak nekünk a NY-i arcok.
Végül a legnagyobb név, a Champion lépett a színpadra. A Seattle-i csapat egyike a legismertebb straight edge bandáknak, s Kultis produkciójuk maradandóan be is bizonyította, hogy van miért imádni” őket. Igaz, hogy maga a stílus nekem nem fekszik annyira, de a lelkesedésük, a hihetetlen átéléssel megénekelt dalok, az érzés, hogy nyújtani akarnak, hozzáadni valamit életünkhöz, örök élmény marad. Jó volt hallani, hogy az ő közegükben még megvalósíthatónak tűnik s erre buzdítottak minket is -, hogy mindenkit egyenlő számba vegyenek, s attól még, hogy valaki új vagy más, nem kell lenézni és kirekeszteni egyből a magunk kis színteréről”. Lehet, hogy van benne valami?
Eredeti, 80-as éveket idéző, tiszta HC-t küldtek a fiúk, tele energiával, odaadással, helyenként dallamokkal megtűzdelve, s végtelen lelkesedéssel átitatva. Élmény volt, s nem csak nekem, hanem az egymást gyepáló” több tucat arcnak is akik ott őrjöngtek végig a pódium előtt. Két anyaguk van, s mi másról válogathattak volna, a Come Out Swinging és a Count Our Numbers mindkettő kijött már a Bridge9 gondozásában, de akit érdekel a Champion a Join The Team Player Records most dobott piacra egy a két albumot átfogó anyagot(!!) dalait hallhattuk, s elég sokat, mert azért ők sem a balladáikról híresek. Egyébként ha valaki kíváncsi az együttesre a www.xchampionx.com oldalon több okosság” is található.
Igazán velős és fárasztó felhozatal volt tehát az este folyamán, s ezt most a szó jobbik értelmében gondoltam. Remek bandák, igényes és változatos zenék, hangulat s nem utolsó sorban értelmes mondanivaló. Remélem sok ilyenben lesz még részünk. Köszönet érte a szervezőknek