szerző: kishellEleven Hold, Kispál és a borz, Tankcsapda 2004 április 10, Székesfehérvár
Kissé késve érkeztem meg a fehérvári KÖFÉM SC sportcsarnokába, ahol az Eleven Hold, a Kispál és a Borz és a Tankcsapda készült közös húsvéti fellépésére.
A helyszínt nem volt könnyű meglelni, nem szolgáltak előre túl sok információval. Megérkezve könnyen megállapíthattam, a közönség nagy része a Tankcsapda rajongótáborából érkezett. Hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. Elkértem a tavalyi Zenei Napokra nyomtatott - ám ezek szerint még mindig aktuális - karszalagot (a bejutásért hatalmas köszönet az Eleven Holdnak!), és elindultam befelé. Odabenn az Eleven Hold állt színpadon, mindkét nagylemezről válogattak a zenemenü összeállításakor, a második, Leszálltunk, hogy felférj című korong dalai álltak túlsúlyban. Itt volt szerencsém először találkozni a Párna mélyén című maxin nemrég megjelent, és a kislemez címadó dalául szolgáló, új, hegedűvel kiegészített számukkal is, ami természetesen élőben éppoly hiteles, mint a kiadványon.
A hangosítással is meg voltam elégedve, egyedül a Kispálék előadásakor érzékeltem némi torzulást, de csak rövid időn át. Napék (ének - Eleven Hold) a színpadi performanszt ugyan nem emelték még csúcsszínvonalra, és sajnos nem is álltak tömegek a színpad előtt, annak, aki ismeri az Eleven Holdat, nagyon jól eshetet a közel másfél órás programot végighallgatni. A közönség passzivitásának valószínűleg legfőbb oka a korai koncertkezdés volt. Látni, hogyan élik át a zenészek azt, amit előadnak, engem teljesen behangolt egy kellemes estéhez.
A (fehérvári vonatkozású) holdkórosok” szépérzékünket kellemesen borzongató hegedűvel ékesített grunge zenéje után kissé meglepett a szintén fehérvári Cadaveres de Tortugas metal koncertje, mai magában nagyszerűen hatott ugyan, de számomra kissé töréspontnak számított a programban. Náluk már nagy szerep jutott a színpadi előadásmódnak is, amit egy öt nagylemezes bandától igazán elvárhatunk. (Az első demo 1994-ben, az első nagylemez 97-ben jelent meg, tehát jelentős múltra tekinthetnek vissza) Az egyedi hangzás, amit talán a TribalMetalCore kifejezés takar leginkább, igazi színpadra termett zene, amit az energikus előadásmód tesz teljessé és tökéletes szórakozássá stagediverek számára. A zenekar különlegessége, hogy - Magyarországon egyedülállóan - két nyelven írják a szövegeiket, angolul és spanyolul.” áll a zenekari honlapon. Nagyon meggyőzőnek és hitelesnek találtam az előadásukat, mikor már a közönség nagyobb része hajlandó volt aktivizálni magát a nagyjából egyórányi előadás idejére. A C. d. T. műsorának zárultával észrevétlenül kezdett bepakolni a Kispál és a Borz, majd a tőlük megszokott hosszú hangosításpróba, hangszerbeállítás következett. Kispál (Kispál András gitár) szájában még nem égett a cigaretta, mikor Lecsóval (gitár - állandó vendég) végigpróbálták a gitárokat, Dióssy D. Ákos őrült hajviselettel és hihetetlen profizmust mutatva segítette a keverőpult beállítását. Végre befutott Lovasi (Lovasi András ének, basszgitár), rövid konferansz után a húrok közé csapott a zenekar.
Rögtön a legutóbbi Turisták bárhol lemez egy dalával indítottak, az Etetés című szerzemény szólalt meg. Meglepődtem, hogy még mindig a tavalyi programot játszák, meg is kérdeztem a koncert után Lovasit, hogy miért eme változatlanság, amire azt mondta, minek csináljuk mást, ha ez bejön?”
Erre a tavaly nyári programra példa a Kicsit feldobbal kezdődő, majd az Őrjárattal és a Napos oldallal záró hármasblokk és az ugyanígy, gyors átmenettel, mintegy egy számba beledolgozott Szeretek, szeretek, az Űrturista és Hang és fény nem maradhatott ki. Hasonlóan a felturbózott, és így egyik önmagát kedvencemmé kinövő Apa, anya és a kígyó című rockballada. Lovasitól szokatlanul kevés átvezető szöveg hangzott el. Nagyon megdobogtatta a szívem, hogy a közönség szinte percenként egyszerre üvöltötte a látványosan szerény Lecsónak, hogy Lecsó, Te vagy az Isten!”, PUF”, és, hogy Pál Utcai Fiúk”. A Hang és fény hosszú szólóját Kispál annyira szépen vezette végig, hogy nekem ott az első sorban összeszorult torkom és szívem, nem is tudom, örülni, vagy bánkódni kell-e afelett, hogy ez a szóló sosem szól kétszer ugyanúgy.
Különösen tetszett, hogy a Csapda rajongóival együtt élvezhettem végig ezt a koncertet, és a zenekari utóhang is kedvező volt, ahogy azt Májk (Michael Zwecker dobok) írta a zenekari honlapon: Nagyon jó volt a hangulat, és jól éreztünk magunkat. Nekem tetszett, hogy sok „tanker” volt a kőzönségben: szeretik a rockot, és az jó. Rendes scrácok a Lukácsék. () Nem szép dolog () lenézni a feketében öltözöttek. Embert kell látni, nem ruhát. Nem tudom szépen mondani magyarul, de az a lényeg, hogy nem mindegy, hogy ki melyik divatot követi?”
Feltűnt, hogy Kispál az általam eddig látottakhoz képest jobb kedvűnek tűnt. Amíg koncert után Lovira vártam, odajött hozzám Kispál, majd fapofával keményen megkérdezte tőlem: Beléd kössek?!”, aztán nevetve bevitt az öltözőbe, ahol meglepődtem, mennyire barátként beszélgetett a kétszeres (Emerton és Artisjus) Év Dalszövegírója” Lukács László (Tankcsapda énekes-gitárosa) és Lovasi. Már előtte összefutottam a Tankcsapda gitárosával, Cseresznyével is, de ott bent mégis meglepő volt, hogy ott állt előttem Lukács Laci. Ettől az érzéstől aztán megrészegülve hebegtem-habogtam. Persze, új dalok folyamatosan születnek”, és mostanában új lemezzel nem készülnek, de természetesen állandóan járják az országot és koncerteznek. A díjairól nem akart semmit elmondani, kérdésemre, hogy ez csak az új lemez kapcsán volt aktuális, vagy az egész életműre kapta, csak annyit mondott: Ezt tőlük kéne megkérdezni.[Attól akitől kapta]”. Már régebben feltűnt, hogy a Tankcsapda mindig azt nyilatkozza, hogy igen, ez eddig a legjobb klip/dal/lemez Hát igen, mindig a legújabb a legjobb.”
Miután Lovasi megdicsérte Lukács pólóját, azt mondta, hogy már kész felvételen van kb. kilenc új kispál dal, és az új lemez elkészítéséhez nem is vonul stúdióba a zenekar, afféle házi felvétel lesz. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom, rohannom kellett kifelé. A biztonsági embernek külön köszönet, mivel elvileg tilos volt bárkinek a kordon mögé bemennie, és kevés könyörgés után mégis beengedett.
Kint átugrottam a kordont és ebben a pillanatban megszólalt mögöttem a Tankcsapda zenéje. Ők sem készültek nagyon új programmal, az újra kiadott első, Baj van! című lemez dalait éppúgy hallhatta a közönség, mint az új lemez, az Élni vagy égni számait. Megszokott módon mókás átvezető szövegek hangzottak el, pl. Igaz, hogy ez a szombat is jó nap, mert ilyen sokan vagytok, én mégis azt szeretném, hogy inkább Legyen minden héten a péntek!”, vagy Tudjátok, mi nem szoktunk politizálni, de most mégis rákényszerülünk, ugyanis május elsejétől Jönnek a férgek!”. A Tankcsapdától megszokott módon dolgozott a szél- és füstgép, ami a jó fény-és hangtechnika mellett még jobb hangulatot varázsolt.
A Húsvét örömére eljátszották nekünk a Bárány című dalt, csakúgy, mint a hasonlóan aktuális Mennyország touristot is, a Be vagyok rúgva igazi slágerdarabja pedig gondolom nem csak az én egyik személyes kedvencem. A hosszú koncert után nagyon sok ráadást játszottak, például egy gitárral adta elő Laci az Egyszerű dalt, ami remekül hangzott, és úgy éreztem, ez végre egy olyan este volt, amit minden jelenlevő élvezni tudott, ha csak kicsit is ott akart lenni.
Igazából már a Kispálék alatt hatalmas volt a tömeg, de igazán akkor éreztem, milyen sokan is vagyunk, mikor az előadás végén felkapcsolták a világítást, és a lelátókon, a felső páholyban és a koncerttéren minden négyzetméteren embereket láttam.
Boldogan hagytam el a csarnokot, és csak az tudta velem az örömet feledtetni, hogy az járt a fejemben, hogy egész éjjel stoppolhatok majd az úton, ha még hajnal előtt haza akarok jutni.
15:49
