hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
magazin [blog]  2017. augusztus 2. szerda   04:33
nincsen hozzászólás

szerző: Pjotr
Hobó gondolatai, a taliándörögdi tíz nap után


  Tisztelt Barátok és Olvasók!
  
  Hihetetlen boldogságot érzek a Művészetek Völgyében eltöltött idő után, mely életem egyik legszebb és legnehezebb 10 napja volt.
  
  Hét előadóestet, vagy monodrámát és három koncertet adtam, vagyis minden nap más előadás került színpadra. Ez azzal járt, hogy hajlott korom ellenére már itthon, Piliscsabán, hetekkel előtte el kellett kezdenem a magolást, rosszabb lelkületű napokon a seggelést. A Pilinszky estet három és fél éve nem játszottam, a Faludyt talán egyszer, de mivel igény van rá, újratanultam.
  
  A „Hobo a Gulagon” eddig háromszor ment összesen, a Dylan műsornak pedig ez volt a premierje, vagyis a mindennapos hobológiai tudományos üléseken kívül ébredés után legalább két órát bifláztam – némi hideg görögdinnye doppingolása mellett – aztán próbáltam a tűző napon Ottó Tivadar társaságában és látványosan sajnáltam magam Tivadarnak. (Megemlíteném, hogy nincs jobb egy kis önsajnálatnál, ha van közönség, vagy társaság. Bevallom, hogy amikor egyedül vagyok, nem szoktam nyafogni, hiszen ki az a hülye, aki nézők, vagy hallgatóság nélkül sajnálja magát?)
  
  4 élő interjút is készítettem inkább én, mintsem hogy valamilyen hülye moderátort, vagy újseggírót odahívjak.
  
  Esténként pedig előadtam a művészetemet, mert az nekem van. (Mint tudják, előadóművész vagyok.) Ezt Deák Bill Gyula is aláhúzta, mert szerinte nem is vagyok énekes, csak előadó és nemcsak én nem tudok semmit, hanem szegény Édesanyám sem. Aki egyébként már nincs közöttünk, de ez a csak másokkal nagyon szigorú ítészek esetében nem számít. Hogy ezt a fölöttem eltört bírói pálcák igencsak elterjedt jelenségét tovább illusztráljam, valamelyik reggel fél kilenckor (!!!) Tornóczki Ferike is felhívott, hogy szerinte sem tudok semmit és azonnal letette a telefont. Ezek után nyugodtan felmenthetem magam, ha esetleg hamisan énekelek, rosszkor szállok be, vagy megfordulok a zenében, mivel erre megkaptam tőlük a jogosítványomat.
  
  A Hobo klub – mit szólnak hozzá, van ilyen! – vendégei két káprázatos előadást produkáltak, melyeket Bogdán Zsolt kolozsvári színész és Sipos Mihály Viszockij-interpretátor adott.
  
  Zsolt Ady estje megrázó erejű, székhez szögező, a pokol bugyrai és a menny között cikázó vihara és a lelket simogató, őszinte szeretet, emberi és művészi alázat olyan példája volt, amire további jelzőket nem találok, értelmezni pedig az előadás elemi erejű sodrása miatt még ma sem tudom. (Nem is akarom, mert az átélt dolgok következményei nem verbálisak, annál sokkal mélyebbek.)
  
  Sipos Misi olyan ember, akit húsz éve – az Ő állítása szerint ledorongoltam valami Viszockij dal, vagy műfordítás miatt, szóval nem vertem meg, hanem ráförmedtem, hogy álljon neki az ügynek - és ez őt – Isten útjai kifürkészhetetlenek – elindította ezen az úton, melynek tegnapelőtti állomásán egy végtelenül letisztult, alázatos, öniróniával teli Viszockij műsort produkált, nagyon jól magyarított szövegekkel. A telt ház közönségével együtt teljesen el voltam ragadtatva tőle, még a „Farkashajszát” is elénekeltem vele, ám ezzel nem ért véget a dolog.
  
  Ugyanis az én műsoromban, a „Rendőrségi jegyzőkönyv” elején, - ez a dal két részeg disznó „hányattatásairól” szól a moszkvai zsaruk fogdájában – egy illuminált néző négykézláb felmászott a színpadra és befelé csúszott-mászott. Leállítottam a zenét és felálltam, hogy stb… (Nem tartozik Önökre.) Felpattant és halálfélelemben menekülni próbált, a feje pedig bekerült az oldalfénybe és felismertem Misit. „Csto gelaty?”, azaz „Mi a teendő?” kérdezte anno Lenin. hát én berángattam ezt a sötét gengsztert és leültettem az egyik székre, mire a seggrészeget játszva, egy literes üveget kezdett szloppírozni, olyannyira, majdnem hanyatt esett a székkel. A gyalázatos eseményektől annyira megmámorosodtam, hogy életemben először tökrészegnek érzetem magam és a lábához ülve végigordítoztuk a számot. És végre, 72 éves koromban érezhettem azt, milyen lehet, amikor egy színész tökéletesen bele éli magát a szerepbe. Köszönöm Misinek.
  
  Pókáékkal két koncertem volt, az egyik az „udvaromban” , ahol egy tehetséges trombitás, Benjámin is játszott velünk. Szegény súlyos bluesbanditák közé keveredett, de még előttük-közöttük is helyt állt. Egyikük sem mondta, hogy nem tud semmit. (Bezzeg nekem…) Rettenetes vihar volt, végig esett az eső, ám lenyomtunk két órát, amit a „Vándor az úton, vihar az úton…” kezdető Doors dallal nyitottunk („Light my fire”.)
  
  A Faludy előadáson este kilenckor olyan hideg volt, hogy a leheletem látszott és a felső ajkam feladta a szolgálatot. Így bizonyos mássalhangzók, például az „f” és az „s”, nem igazán akart megszólalni, vagy ha igen, hát katasztrófális pöszeséggel jött létre, ami engem a fuldokló röhögés szélére sodort.
  
  A tíznapos sorozatra jóval korábban egyeztetve, fiatal tehetségeket is meghívtam, akik közül a hatból hárman nem jöttek el és lemondani is elfelejtették. Miközben korábban „megtisztelve” érezték magukat, hogy jelentkezésüket elfogadtam. Ám, ha időben lemondják, másokat is meghívhattam volna, akik erre vártak. Itt tartunk. Azonban, akik eljöttek, helytálltak magukért, - egy „máshol levőt”, vagy Durrbelebélát leszámítva - és szép sikerük volt.
  
  A „Halj meg és nagy leszel!” sarkvidéki hidegben kezdődött 19 néző és egy kutya előtt, ám a dakszli nem bírta a dörmögő ripőköt és kiment. Ezen felbátorodva négyen bejöttek, így 23 fő szenvedte végig a darabot. (20%-os emelkedés, mondaná Márta Pista.)
  
  A Panoráma színpadon háromezer ember előtt, akik szerencsére nem dobáltak paradicsommal, pedig a „Barbie baba bluest” is lenyomtam a torkukon.
  
  A „Tudod, hogy nincs bocsánat” annyi érdeklődőt vonzott, hogy sokan nem fértek be és az utcán hallgatták a verseket.
  
  A zárónapon túlestünk az első magyar nyelvű Bob Dylan koncerten és nem buktunk meg.
  
  A Hobológiai Társaság vándor Lógyűlése idén egy helyben topogott, így az „állatorvosi lovat” ezúttal naponta ugyanott tanulmányozták és kísérleteztek rajta tabletták, porok, kapszulák, labdacsok, kúpok, cseppek, oldatok, kenetek, kenőcsök, homeopatikus ráolvasások és a Svejk című világirodalmi alapműben is használt beöntés és gyomormosás formájában. Az utóbbi kettőhöz a megfelelő és tudományosan hitelesített orvosi segédeszközöket Póka Egon biztosította, ezáltal is segítendő az elmélyült hobológiai kutatásokat. (Köszönet érte.)
  
  A közönség döntő többsége rezzenéstelenül tűrte a gyalázatos ripacs minden gátlástalan megnyilatkozását, legyen az blues, rock, költészet, színház, történelmi elemzés vagy a trágár „Toldi” gyakori idézése, amiért hálámat szeretném kifejezni és megköszönni évtizedek óta tartó figyelmüket, tűréshatáruk állandó szélesedését és vagyok annyira pimasz, hogy mindezeken felbátorodva, jövőre is elvárjam kedves Mindannyiójukat.
  
  Szeretettel
  Hobo
  Piliscsaba, 2017. július 31.


Kulcsszavak:
  hobo 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó előadók: 

Hobo Blues Band

 kapcsolódó cikkek: 

Phoboian bemutatja új dalát, a The Plague-t

Hobo- Vadászat 40

HOBO Vadászat 40

„ Az ám, hazám” 44. HOBO karácsony

44. HOBO karácsony - „Az ám, hazám”
 a rovat legfrissebb cikkei: 
FÉNYERŐMŰ: az ország legnagyobb ipari kiállítótere nyílik meg az Inotai erőműben augusztus 15-24. között
SICC Összművészeti Fesztivál az Akváriumban
Újra megszervezik a fejlődni vágyó dalszövegírók táborát, az Orfűi Dalszövegelőt
A Hagyományok Háza számos fesztiválon várja a közönséget
Nobel-díj, ikercsontváz és a világmindenség új értelmezése
Találkozás a „Kert”-ben egymással, a művészekkel és önmagukkal – ezt kínálja az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál
Mahó Andrea és Kovács Gábor operaénekes koncertestje az Orfeumban
Gazdag jubileumi programmal, tematikus napokkal várja a közönséget júliusban a főváros több helyszínén a 10. jubileumi Fesztivál Akadémia Budapest
Budapesten kettő Fülesbagoly Tehetségkutató lesz, majd Keszthelyen zárul a sorozat
Ilyen lenne Munkácsy festménye 2025-ben
4. Nemzetközi Cigány Dal Napja - A világ legnagyobb egynapos fesztiválja
 kiemelt 
THE NECKS – Improvizáció határok nélkül Ausztráliából
  
Chris Abrahams (zongora, Hammond-orgona), Tony Buck (dob, ütőhangszerek, elektromos gitár) és Lloyd Swanton (basszusgitár, nagybőgő) több mint harminc éve formálják a kortárs improvizatív zene határait

TERROR (US) - ONLY THE HARD TOUR 2025
Lorna Shore: jövőre arénaturnén, a Whitechapellel jönnek Budapestre!
Jamaicából is érkeznek fellépők a LB27 Reggae Campre
Teljes a B MY LAKE programja - A Velencei-tó partján várják az elektronikus zene rajongóit
 friss hozzászólások 

FAB-Springfest - 26. Virágzás Napjai (1)
Pantera, Power Trip, Child Bite (2)
Blind Myself, 27, Isis (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 gerard depardieu    death is not glamorous    barbers    védhetetlen    necropolis    waco jesus    october    piknik park    pluto    ub40    diablo swing orchestra    larsen    novelists    téglás zoli    cowboys & aliens    kaptár    cd pince    barbears    architect    mastodon    nasum    chrisopher nolan    jeff bridges    metal hammer festival    swallow the sun  

r42
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!