beszámoló [fesztivál] 2017. július 20. csütörtök 22:20
nincsen hozzászólás
szerző: MonyóEFOTT 2017 2017. július 11-17. Velence
Idén július 11 és 17 között rendezték a legek Effott-ját. A leghosszabbat, mivel keddtől hétfőig, tehát 6 napig tartott, és a legtöbb látogatót vonzót, mivel összességében több, mint 111.000 fesztiválozó csapatta, immár 42. alkalommal. 14-e, péntek volt az első teltházas nap a fesztivál történetében. Este hétkor is hosszú sorok kígyóztak a bejáratnál. Végül mindenki bejutott a helyszíni jegyértékesítésnek hála. Aznap harmincezer ember bulizott kifulladásig.
A szervezést részben az idén 650 éves Pécsi Tudományegyetem vállalta, akik igyekeztek populáris csapatokat, minél több műfajból meghívni. Zsinórban harmadszorra tartották Velencén a korábban mindig vándorló Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját.
A Velencei tó partja ideális helyszín volt, hogy ne csak zenei programok legyenek a kínálatban. A strandolás mellett lehetett wakeboardozni, jégkorcsolyázni (ami felettébb izgalmas látvány fürdőruhában), lovas kocsikázni, helyben bérelt bringával körbetekerni a tó körül, vagy éppen röplabdázni, ha valaki csapatjátékos. Kevésbé sportosak mehettek színházba, hallgathattak stand-up comedyt vagy éppen népzenét, illetve meglátogathatták az egyetemek és a különböző civil szervezetek sátrait. Adrenalin függőknek készültek vidámparkkal és bungee jumpinggal is, aminek hosszú percekig tanulmányoztam a pszichológiáját… Akit zavart a tiszta ruházat, mehetett habpartira és colorpartira is, minden délután. Vidéki helyszín lévén, autentikusak voltak a kihelyezett szalmabálák. Régi álmom volt fetrengeni egy ilyenben, ezúton is köszönet érte.
Az időjárás viszonylag kegyes volt, hiszen nem esett az eső, de hajnalban jó volt előszedni a pulóvert a hátizsákból. A hétvégére már ruha fedte a korábban pecsenyére sült testrészeket, de így is le a kalappal a hölgyek előtt. Néhány szett teljes mértékben alkalmas volt a nyugalom megzavarására, de egy fesztiválon ez így is van rendjén. Bízzunk benne, hogy sok szépreményű kapcsolat köszönhető ezeknek.
A tájékozódás könnyedén ment. Papír alapon is elérhető volt a programfüzet, de több helyen is volt térkép, a színpadoknál pedig ki voltak írva a fellépők egész hétre. Gyengébbek kedvéért volt információs pont. Készült ingyenesen letölthető Efott applikáció is, a mai kor fiataljai számára. A rendezvényen csak fesztiválkártyával lehetett fizetni. Előnyeként emelték ki, hogy nem kell borravalót adni, és nem kell bajlódni a visszajáróval. Nem bajlódtunk vele…
Éhes és szomjas valószínűleg nem maradt senki, mert igen változatos streetfood kínálat állt össze. Aki kevésbé kedveli a műfajt, találhatott elemózsiát a fesztivál marketben, ami egészen este 10 óráig tartott nyitva. Szintén pozitív diszkrimináció a hölgyek irányába, de drogéria is működött, bár kevésbé hosszú nyitva tartással. Szempilla spirál nélkül nem maradt senki sem, szerencsére.
Összesen 20 zenei helyszín volt, viszonylag kis területen, ezért az áthallások néha jelentettek problémát, de cserébe nem kellett sokat gyalogolni. A nagyszínpadon négy koncert volt a valódi fesztiválnapokon, mert most már minden valamire való fesztivál mínusz napokkal kezdődik, és a nulladik nappal folytatódik…
Nézzük hát sorban.
-1. nap
Ez a hetijegyesek beköltöző partija volt, akusztikus koncertekkel, tábortűzzel, családias hangulattal. Igazi kemping buli, amit a szervezők nosztalgiának szántak, azokból az időkből, mikor csak néhány százan voltak az Efotton, a kezdeti években.
0.nap
A retró folytatódott Dévényi Tibi bácsi 70. születésnapi szettjével, pöttyös labdákkal és vendég fellépőkkel. Ünnepelt Betty Love, Náksi Attila, Vincze Lilla, Takáts Tamás, a Groovehouse és a Bon-Bon is. Tibi bácsi három órás szettet nyomott, és a többi napokon is fellépett minden hajnalban. Sajnos nem találkoztam vele, pedig van egy elintézetlen ügyünk, mert ’87 óta nem teljesítette a kérésem, kívánságom. Na, mindegy.
1.nap
Csütörtökön indult a valódi fesztivál, a maga klasszikus értelmében. Fellépett a nagyszínpadon a 30Y, Kowalsky meg a Vega, akik örültek a pillanatnak, a Punnany Massif és a Brains. A sátorba szorult Ganxsta Zolee, a Fish, Szabó Balázs az egész bandájával, de mindenképp jó hangulatban. A hip-hop színpadra átnézve Animal Cannibals nótákat skandáltak a fiatalok. Az igazán merészek felmehettek a színpadra rappelni. Egy kerekes székes bátor vállalkozónak pedig leadták a mikrofont. Mindenki nagy tapsot kapott. A rock színpadon az ACid/DC-be futottam bele. Végre találtam egy fekete atlétás énekest, ezért lehorgonyoztam náluk egy kis időre. Külsőleg is hozták az elvárt formákat, hamar ugrálós, óbégatós hangulatot teremtettek.
2.nap
Pénteken a Margaret Island melegítette a nagyszínpadot, majd utánuk jött a Vad Fruttik, aminek énekese Likó Marcell megkérdezte a közönséget, hogy mi ez a cirkusz? Ez különösen hangzott egy fesztiválon, de végül lerakatta a csapattal az óriási felfújt gyümölcsöket, így a dobálózás megszűnt, és mindenki úgy viselkedett, ahogy egy rendes koncerten szokás. Mély szomorúság szorult abba a srácba, remélem, idővel kikacsingat mögüle. Őket követte Sean Paul, aki úgy is nézett ki, mint egy valódi jamaicai. Színes ruhák, és kőkeménység. Zsúfolva volt a placc. Valószínűleg a látogatók zöme rá volt kíváncsi első sorban. A Wellhello dalait is természetesen fújták kívülről a fiatalok. Felszabadultan táncolt a közönség, még a hátsó sorokban is. A sátor romantikájában lánykérés volt a Mary PopKids koncerten. Igent mondott… A Magashegyi Underground Bíborkája tündérlány volt, mint mindig. Megtanította a lassú pogózást, és vidáman szökkent tütüjében tova. A Kiscsillagnak nem volt szerencséje, mert Sean Paullal játszott egy időben, de mivel egész más stílust képvisel, nem maradt közönség nélkül, de nem volt teltháza. A rock színpadon Zorall tanította, mit kell csinálni a nőkkel, ha hisztiznek, de mivel nem értek egyet a módszereivel, ezért nem is adom közre…
3.nap
Szombatra a romantika fenegyerekeként érkezett az angol pop csapat, a Hurts. Fehér ingben, a koncert végén rózsákat dobálva a visító lányoknak. Őket követte a Halott Pénz, akik szerintem a leghangulatosabb koncertet tolták le a fesztivál alatt. Nyilván ez adódik a közönség összetételéből is, de az utolsó sorokban is énekeltek, és táncoltak. Felvetette a csajokat a vállalakozó szellemű, és jó fizikumú srácok nyakába, és máris énekelte, hogy valami van a levegőben, ami reggel szétszed. A hölgyek mondjuk úgy is néztek ki. A sátorban volt a Belga és lelkes rajongótáboruk azon része, akik befértek. Valószínű elvitték volna a nagyszínpadot is. Nem láttam ott más zenekart ennyi embert vonzani, volt benne energia. Péterfy Bori borzolta a férfiszíveket forró nadrágjában, Soerii és Poolek pedig a férfi virtust erősítette sajátos stílusával.
4.nap
Vasárnapra kicsit elfáradtak a fiatalok, de azért nem lehetett panasz. Az Irie Maffia volt a bemelegítés a Tinie Tempah előtt. Utánuk aztán a fiúk ölébe ültek a lányok, mert nem fértek el a Tankcsapda koncertjén. Az új albumukról is hoztak számokat, de nem maradtak ki a klasszikusok sem. Valahogy nekem hiányzott belőle az a kis plusz, ami magával ragadott volna. Majka érkezett utolsó nagyszínpadi fellépőként. Látszott, hogy sokan tudják kívülről a szövegeit. Nekem zavaró volt, hogy a vokál nem volt mindig tiszta. A sátorban Pásztor Anna jelent meg hiányos öltözetben, de szexin, mint mindig. Azon sem csodálkoztam volna, ha a közönségből valakit elrabol, és egyszerűen széttép. Volt benne örültség és energia. Jó csaj, na. Utánuk Ivan and the Parazol tolt egy szintén nagyon jó koncertet. Iván meg jó pasi, na. Nagy örömmel vettem, hogy egyre többet énekel magyarul. A hip-hop színpadnál ismét meglepődtem, mert a mai fiatalság kívülről fújja Sub Bass Monster szövegeit. Kicsit azon is meglepődtem, ahogy megemberesedett, de aztán rájöttem, hogy én sem úgy nézek ki, mint amikor először láttam. Így aztán: Gyulafi…rátóóót. A disco klasszikusokat az UFO zenekar képviselte, ami tovább erősített abban, hogy a 90-es évek még mindig él…
A fesztivál hétfőn délelőtt 10-kor zárta kapuit. Addigra már az elektromos zenei sátor is elcsendesedett, pedig a hajnalok legnépszerűbb helyszíne volt, zsúfolásig tömve a napfelkeltében. Összességében: jó volt a hangulat ez alatt a néhány nap alatt szinte végig. Aki akart, kiszakadhatott a valóságából egy kis időre. Ahogy a fesztivál jelmondata is hirdeti: csak szabadon…