lemezajánló [nagylemez] 2004. június 7. hétfő 12:35
nincsen hozzászólás
szerző: kishellGalapagos: Majmokbolygója
A Galapagos zenekar néhány hónapja egy interjúval mutatkozott be nálunk. Akkor még csak a Magasan száll című maxijukat volt szerencsém hallani, melyet már a Szekeres András (Junkies, Milk) és Birkás Gergő (Galapagos) által életre hívott érdi Fantomas stúdióban rögzítettek.
A zenekar lelkesen dolgozott az első nagylemezen, míg a pénzügyi nehézségeket legyőzve végre elkészült, és áprilisban már a kezemben lehetett a korong, mely a Majmokbolygója címet kapta, utalva ezzel a belső tartalomra. Nagyvonalakban a tétlenség és beletörődés ellen próbálnak fellépni a zenészek.
A borítóképek jól mutatnak erős kontraszt, sok világos felület - , elöl és hátul a zenekar és sárga Zsigulija látható egy-egy bizonytalan közlekedési helyzetben. A szövegkönyv belső oldalainak elmosódott képei annyira nem nyerték meg a tetszésem, de igazán nagy gons sincs velük, az írás jól olvasható.Magán a lemezen nincsen semmi felesleges felirat, a korong egy autókereket imitál.
A zene első hallgatásra közel sem tűnik szubkulturális képződménynek, tulajdonképpen teljesen trendi rádiózenének is elmenne. A beates-popos élmény a meghatározó, a Minket várnak, igen című szám refrénje igencsak közel van a 60-as évek beat irányzatához.
A Heal című angol nyelvű dal pedig a pop véglet a lemezen, nagyon lágy és kellemes, és szövegében sem áll messze a többitől. Hasonló a Ne engedd el, a maga bárzongorás, keserű és szomorú témájával. Bármennyire populáris hangzást értek el ezeknél a daloknál, tökéletesen kerülték ki azokat a kliséket, amelyek a tömegzenét jellemzik.
A Magány, a Magasan száll és a Repülj, repülj már a maxin hallható volt, a Magasan szállhoz videoklip is készült (mely a zenekari honlapról letölthető). Egyébként ez egy szinte már túlságosan is slágeres dal, nagyon énekelhető, és gyors ritmusával könnyen mozgásra csábít. A többi dal mind furcsa egy kicsit, mókásak és kedvesek, mint pl. az Aranyfény, mely a tavaszt kellő humorérzékkel egy fűnyíró hangjával idézi meg. A Nem! számomra kissé a Hiperkarma monológjait idézte, érdekesen is hat a lemezen, ahogy a 13-as járat is, ahol az egyébként nagyon őszinte és tiszta éneket torzították.
A Galapagos zenéjében nagyon jó szövegekkel találkoztam, a könnyed és összehangolt játék akusztikus hangzásával akkor is örömünkre lehet, ha éppen nem is tudunk rá különösebben odafigyelni. A vokálok borzongatóan szépen beleillenek a dalokba, a zenekar létszámával azonos számú közreműködő zenész igencsak kitett magáért. Ezt a dallamos és sumák”, mondanivalóval teletömött popzenét a Galapagos koncertturnéján is bemutatja, érdemes keresni őket, és érdemes keresni a Majmokbolygója című nagylemezüket is!