beszámoló [koncert]  2004. június 7. hétfő   11:52

nincsen hozzászólás

  Április végén ismét olyan kínálattal kecsegtetett az A38, hogy nem volt szívem kihagyni a lehetőséget, hisz élőben csodálhattam az Egyesült Királyság egyik legnagyobb hard-ragga csapatát az Asian Dub Foundation-t. (Ez persze így nem igaz, de erről majd később) Az In-Fusion programsorozat keretében érkezett hazánkba az ADF s velük együtt még az Anima Sound System-et és DJ Orav kézjátékát” is élvezhettük.
  
  Nem gondoltam volna, hogy a szombathelyi illetőségű Anima-nak ekkora szurkolótábora” kerekedett az elmúlt évek folyamán, de a hajó 9-re teljesen megtelt. A több, mint tíz éve működő Sound System-et évek óta nem láttam, a könnyűdrogokat népszerűsítő” albumuk óta valahogy nem érzem azt a kisugárzást a csapatból (s ez nem azt jelenti, hogy az általuk képviselt nézetekkel ne értenék egyet), mint az azelőtti koncerteken, így hanyagoltam a koncertlátogatásokat is. Most viszont adódott a lehetőség, így időben érkeztem és ott vártam a dühöngő” közepén a Prieger Zsolt alapította bandát. (Szeretném előre leszögezni, hogy nem kívánok senkit megsérteni vagy a lelkébe tiporni, csupán véleményemet osztom meg a tisztelt olvasóval.) Véleményem szerint több, mint egy órát játszottak, de engem nem sikerült mozgásra bírniuk, s ez elsősorban az énekes hölgynek, Németh Juditnak köszönhető. Ha jól emlékszem egyszer hallottam az ASS-et a Trafóban egy olyan felállásban, hogy Juci nem volt jelen és akkor döbbentem rá, hogy ez a zene ultrasúlyos”, s az igényesség magaslatait verdesi, de énekesnő nélkül. Olyannyira feleslegesnek érzem a hölgy jelenlétét, hogy kifejezetten idegesített, ahogy táncikált, néha-néha bele-bele énekelt a zenébe, de semmi tartalmasat nem tett hozzá a produkcióhoz. Talán a régi nótákban sokkal jobban érvényesült a tisztasága”, de az újabb dalokhoz szerintem nem illik a szereplése. Mondjuk az Anima album Igaz szerelem számát nem tudnám elképzelni a hangja nélkül, de manapság sokkal inkább a reggae-ütemekre, a dub ritmusokra állt rá a zene, s éppen elég Soós Tamás iszonyat durva hangja. (Az ő orgánuma sokkal jobban kiszolgálja az Anima ritmusait.)
  
  Ahogy a programból kivettem voltak itt régi és új dalok egyaránt, s a közönség nagy része mozgásba is lendült a slágerek hallatán. Ami engem is lenyűgözött az Soós Tamás (Csonti) szereplése volt. Olyan természetességgel váltogatta a fúvós hangszereket, mintha mindegyik ugyanazzal a technikával szólalna meg, s tudása ámulatba ejtően tökéletes volt. Őt tényleg igazi egyéniségnek nevezném, s nélküle a csapat lelke negyed ennyit nem mutatna. Szimpatikus s remekül megoldott a roma és zsidó népzenei elemek beleszövése” a maibb kísérletezős zenei világba, s talán a zene játékosságához tudott egyedül maradandót hozzátenni Juci, mindig vidám, mosolygós arcával. A produkció zárásaképp feljött az ADF-et képviselő trió is a színpadra és besegítettek kicsit a fáradó magyar formációnak, majd át is vették az irányítást a hazaiaktól.

  Aki nem tájékozódott kellő képpen az előzetes programtervről - gondolom sokan lehettek ilyenek, hisz minden jegy elkelt, ugyanakkor az ADF fellépésének vége felé már csak félház volt azt nagy meglepetés érhette, hisz az Asian Dub Foundation-t most mindössze a Sound System formációja képviselte, Pandit G, Ghetto Priest és MC Aktarvata. Nem vagyok nagy szakértő, de a sound system annyit takar, hogy van egy arc (selector) aki a tune-okért felelős, van egy operátor, ő felel a technikai feltételekért, s van az MC aki a szövegeivel ejti ámulatba a népet. Az angol srácok kicsit megvariálták a dolgot, hisz úgy vettem le, hogy egyik feladat sem jelentett különösebb problémát a számukra. Volt mikor ketten nyomatták a ragga-t, máskor ketten nyúzták a bakeliteket. A lényeg az volt, hogy sokkal inkább a gépzene szerepe érvényesült, s az élőzene szerelmesei nagyot csalódhattak várva várt csapatukban Szerencsére én fel voltam készülve, s tudtam mire számítsak, de azért nem vártam több, mint két órás agyszaggatást. Szép lassan szállingóztak haza az emberek, pedig az angolok nagyon tudták mitől fekszik a magyar partyarc”. Kegyetlen ritmusokkal bombáztak, néha beiktattak egy rövidebb elszállós részt, utána elemi erővel újra az arcunkba csaptak. Sokkal élvezhetőbb volt, élettelibb, mint az előző magyar alakulat ugyanakkor ők nem tudták hol kell abbahagyni, így a végére már kissé betompult a hangulat.
  
  Szegény DJ Orav-nak már nem sokan szavaztak bizalmat, pedig a kettő után kezdő észt srác nem keverte rosszul az anyagokat, a hazai underground zenei élet szokásos ritmusaira pörgette a korongokat, s ha másnap nem kellett volna korán kelnem lehet, hogy tovább élvezem az északi DJ munkáját is.
  
  Mindenesetre eredményesnek érzem az estét így utólag is, hisz az Asian Dub Foundation-t élvezni mindig hatalmas élmény, az Anima-t végül is jó volt újra látni, s kellő mennyiségű észt gépzenét is magaménak tudhatok Orav kezeinek köszönhetően

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: