szerző: PjotrA világ legrangosabb világzenei toplistáján Cserepes: Blacklake című lemeze!
“Láthatóvá válik az, hogy a kultúrák között nincsenek éles határok, inkább csak folyamatos átmenetek vannak.”
A világ legrangosabb világzenei toplistájára, a World Music Charts Europe-ra került Cserepes Károly Blacklake c. albuma, amely a Fonó kiadásában jelent meg. A rangos listát 24 ország 50 világzenei rádiós szakemberének szavazatai alapján állítják össze és teszik közzé minden hónapban a www.wmce.de honlapon. Júliusban más magyar album nem került fel a listára! Cserepes Károly albumán képzeletbeli sétára invitálja hallgatót a Feketói vásárba. A lemezen tradicionális hangfelvételeket ágyazott szokatlan zenei környezetbe; a népzenei gyűjtések felvételei változtatás nélkül, eredetiben kerültek fel a lemezre új zenei szövetet alkotva.
A lemezről:
Blacklake (Negreni, Feketetó) egy kis falu Romániában, ahol a 19. század óta országos vásárt rendeznek minden ősszel. Természetes, hogy a soknemzetiségű Romániában, ahol együtt él román, magyar, cigány, zsidó, szász, ez a vásár egyben kulturális találkozóhely is volt. A 20. század végéig, ha zenészek keresték fel a vásárt, a hangszerüket is magukkal hozták. Elég volt végigmenni a vásáron, hogy hol az egyik, hol a másik nemzetiség, vagy etnikum zenéjét élvezhessük: az „áthallás” közöttük nem virtuális, hanem tényleges volt. Hallhattuk az együtt élő kultúrák különbözőségeit, és azonosságait is. Vásár még van, de mára már a zenészek elmaradtak. Ezért most egy képzeletbeli sétára invitáljuk a hallgatót a régi feketetói vásárba, amely során az „áthallások”- a megváltozott technikai lehetőségek segítségével- virtuálisan újra létrejönnek.
Cserepes Károly Blacklake c. lemezén tradicionális hangfelvételeket ágyazott szokatlan zenei környezetbe; a népzenei gyűjtések felvételei változtatás nélkül, eredetiben kerültek fel a lemezre új zenei szövetet alkotva.
„A Blacklake c. lemezemen (hasonló módon a többi „worldmusic” kategóriába sorolandó zenémhez), az alapelvem az, hogy a tradicionális hangfelvételeket („mintákat”) szokatlan zenei környezetbe ágyazom. Magukat a „mintákat” alapvetően nem változtatom meg, hanem azokat eredetben, mint talált tárgyakat helyezem el az idegen zenei szövetben. Egyik célom, hogy ezek az eredeti folklórkincsek, melyekre különben csak a szűkebb szakma figyel, ilyen módon eljussanak egy másik, szélesebb közönséghez.
A Blacklake-en a folklór minták nemcsak idézőjelbe kerülnek (beágyazódnak), hanem egymással is kölcsönhatásba lépnek. A figyelem az anyagok hasonlóságaira és különbözőségeire terelődik, és láthatóvá válik az, hogy a kultúrák között nincsenek éles határok, inkább csak folyamatos átmenetek vannak. (A költő szavaival: Dunának, Oltnak egy a hangja...)
Feketetó azért lehet egy különleges szimbolikus tér, mert itt a korábbi évtizedekben a valóságban is találkoztak a különböző etnikumok zenészei, és a kulturális egylényegűség (azonosságok és különbözőségek) tényleges tapasztalat volt. Feketetó, mint szimbolikus tér azt fejezi ki számomra, hogy a kultúrák egyenértékűek: inkább összekötnek, mintsem elválasztanak minket (népcsoportokat) egymástól. S talán könnyebb az „idegen” kultúrák tisztelete és elfogadása, ha meglátjuk bennük a saját arcunkat. A kulturális diverzitást vagy csodáljuk, vagy félünk tőle. A két véglet közti távolságot szeretném ezekkel a kis lépésekkel csökkenteni.
Technikai szempontból a digitális technika teszi lehetővé ezt a fajta értelmezést. Az eredeti anyagok kevés hangolással (tempóban, hangmagasságban) zeneileg „közös nevezőre” hozhatók. Az így módosított folklór-minták már könnyen párbeszédet tudnak egymással folytatni, és alkalmassá válnak egy elképzelt dramaturgia, vagy „történet” közös kibontására. Már nem is szükséges sok „külső” elemet hozzátenni, hiszen a minták egymás szövegkörnyezetévé (hangszerelésévé) válnak.”
04:39
