beszámoló [koncert]  2004. június 3. csütörtök   15:26

nincsen hozzászólás

  A legjobb tudomásom szerint a hajó életében ez volt az első ilyen nagyszabású ska rendezvény, ahol ezen az estén elsősorban csak a ska és másodsorban a reaggae körül forgott a nagybetűs élet, és nem utolsó sorban főhajtással kell írnom erről a remek rendezvényről, melyben egymásra tudott találni a ska zenét képviselő zenészek és az alternatív kultúrának is helyt adó A38 komplett legénysége. Maga az esemény az In Fusion” sorozat nyitó akkordja volt, az Uniós csatlakozás tiszteletére rendezett kulturális programcsomag szerves részét képezte. Igazából nyugodtan nevezhetem úgy is, mint az egyik előjátékát a május 1-jén megvalósult és régóhajtott csatlakozás ünnepének örömére léptek fel az A38-on három ország ska zenészei ezen a kellemes tavaszi napon.
  
  A PASO-nak egy bő év alatt sikerült elérnie egy olyan szakmai és közönség elismerést, melyet nagyon kevés hazai előadó tudhat maga mellett. Az igaz, hogy a sikerek mellett jutott bőven tagváltásra is idő, mely ha csak részlegesen is, de nehezítette a zenekar töretlen haladását. A mostani vérfrissülés szerint Putnoki Nagy Zsolt - szaxofon és Benkő Dávid -billentyü (akivel már a koncert legelején szólóban is találkozhattunk) tagokat köszönthettük debütáló fellépésükön. Ezen a fellépésen és a többi fellépési helyszínen, és a tényleg jó helyeken hozzá tudtok/tatok jutni a PASO első nyolc számos demójához, melyet 2003. nov-ben bocsátottak a nagyközönség rendelkezésére. Az alig néhány hetes információm szerint ezt a demót a zenekar meg akarja fejelni egy újabb hanghordozóval, melyet 2004 szeptemberétől fognak stúdióban rögzíteni. Tehát figyelmeteket mindenféleképpen a zenekarra vessétek, mert valami nagyon jó dolog fog folytatódni.

  Az est házigazdája, a PASO türelmesen és éjszakába nyúlóan kezdte meg a bemelegítő produkcióját, melyben most sem kellett csalódnom. A 11 tag komplett munkája most is igen lendületesre és hibátlanra sikeredett. Nem volt nehéz választás az összeállított-megvalósult programterv, mert mindenki vevő volt rá. Nyitó dalként a Gagarin Dávid bevezető zongora tételével adták meg az alaphangulatát az estének. Ettől fogva láncban csak olyan dalok jöhettek számításba, melyek a legjobban fémjelzik a PASO eddigi munkásságát. Bemegyek a Városba, Babylon, PASO, vagy akár a többi számukat veszem alapul, akkor ténylegesen a produkciójuk tehát nem áll meg a szigorúan vett ska határánál, hanem jóval túl is lép rajta. Erre legjobban a hallott All night long reaggae dalt említhetném. Úgy érzem, hogy a PASO esetében az egyhangúságról nem beszélhetünk, legyen az ska vagy reaggae, mindegy ennek a zenekarnak, mert mindkét műfajban teljesen otthonosan mozognak, de talán mégis a ska áll a szívükhöz a legközelebb. Az est folyamán még néhány PASO alap is lejátszásra került a Ska-Bah-Dub, Tanya és -talán a következő albumukra már felkerülő- Cookie -Mookie. Hibátlan, laza, mosolygós és padlózatmozgató produkciót mutattak be a SKA38 mulató skaingoló látogatóinak, és a siker is garantált volt ezen az estén.
  
  A Skancos” este második fellépője a The Chancers nyolctagú ska táncos kollektívája, Csehországból, már öt albumot tudhat maga mögött (1999 Tuffer Than Tomorrow, 2001 Rudeboy Polka, 2002 International Reggaemartxaska, 2002 Teach The Rich, 2003 Friendly Fire), és talán a következő albumuk megjelenésére sem kell sokat várni. A zenekar legjobb tudomásom szerint csak egyszer lépett fel hazánkban. Tavaly Visegrádon az 1. NagySkaland” fesztiválon adtak már egy nagysikerű koncertet, és ez a mostani fellépésük sem volt véletlen. Muzsikájukban és egyéniségükben nem volt hiba, legjobban talán a The Chancers zenekar pörgős és vidám (rockos) hangvételű dalaival és a zenekar védjegyével és karakteres arcával, Simon-nal tudom meghatározni, aki a maga 150 centiméteres magasságával igaz eltörpült a társai mellett, de remekül tudott körbe sasolni az optimális magasságú színpadról a közönség feje búbjai fölött. Jellegzetes Clash pólójában és napszemüvegében, sörivókat megalázó méretes hasával lejtette lassú ingamozgású táncát, és énekelte eléggé combosra sikeredett programjukat. A műsoruk vázát főleg a Friendly Fire tavaly megjelent albumukra építették: East Of Kingston, Silver Fox, Blam Blam Fever, Babylon Makes The Rules, Rudeboy Paradise, Teach, 2 Tone Taste Buds, Drug wars, 007 Ska Party, de azért bevállalták még a 2002-es Teach the rich album fő dalát a Teaser-t is. A mostani fellépésük is garancia volt, és a ráadás számokra sem kellett sokat várni. Az alaphangulatukban is vidám The Chancers tagjai sikerként könyvelhették el ezt az újabb fellépésüket. A maguk részéről mindent elkövettek (ezt a 18 lejátszott daluk is mutatja), hogy senki se csalódjon bennük Az egész előadás egy állandóságot és kiváló hangulatot biztosított a skaingolok felszabadult táborának, és garancia volt, hogy az egész előadásuk alatt kellemes hangulat uralkodjék.

  És eljött az est utolsó ska és -talán még- jazz körökben is közkedvelt, méltán híres ska zenakara, a Rotterdam ska büszkesége a, The Rotterdam Ska-Jazz Foundation. Fellépésük előtt még egy utolsót szöszöltek a színpadon pakolás címén, majd elkezdték közel egyórás instrumentális blokkjukat. Természetesen, akik maradtak -voltak akik túl improvizatívnak tartották az előadásukat, azok távoztak az első fél órában- és leszedték ennek a csapatnak hihetetlenül jó jazz-al megáldott produkcióját, azok roppantul élvezték a technikailag remekül felépített produkciójukat.
  
  Mint előbb már kitértem rá a ska-t nagyon erős jazz elemekkel tálalták fel, köszönhettük ezt a nagyon erős fúvós szekciónak, de nem éreztem, hogy ezek a domináló hangszerek túlharsogták volna magát az előadást. Ennek ellenére magát a ska műfajt nagyon is a korrektül tálalták fel. Az interpretálásuk jutalma a tökéletesesen megszólaló produkciójuk volt; melyre tényleg jót skaingolhattunk”. Talán nem térek el az igazságtól azzal, ha megemlítem két kortársukat, akik jelenleg talán a ska hegycsúcsait ütögetik a Tokyo Ska Paradise Orchrestra, és a New York Ska Jazz Ensemble. Ha jobban visszaemlékezem, akkor bizton állíthatom, hogy a RSJF tagjai nem voltak a szavak emberei, de nem is volt erre szükség, mert az általuk közvetített zenében volt maga az üzenet. A produkciójuk első felében inkább az instrumentális, jazzes érzülettel teletöltött ska produkciójukat mutatták be a nagyközönségnek. Ebből emelném ki a Song for my Father, Lonely Man, Frankie Handsame, Shot in the Dark, Blues March, Sidewinder, Man from a, Snake tie, és az Art Blakey féle A night in Tunisia dalokat. A programjuk második részében vált teljessé a RSJF, ez a pont volt az, amikor már vokalistájukkal, a Főnőkkel” Frank D-Lite Dimmel együtt tértek át a vokális dalaik bemutatásába Dick Tracy, Waking up dead, Dreyfuss in Gone, Puertoricon Shower, Old Rockin chair, Kingston, This is the Night. A produkciójukat mi mással fejezhették volna be, mint a Duke Ellington-féle Caravan-al, és a Skamania-val. Ezekkel a dalokkal és fellépőkkel válhatott teljessé ez az első nagysikerű SKA38 rendezvény. Talán reménykedhetem benne, hogy rövidesen lesz folytatása ennek a sikeres rendezvénynek.
  
  Utazó

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: