szerző: AndrásSummer Rocks 2004 2004 Június 16-18, Petőfi Csarnok, szabadtéri színpad
Június 16. és 18. között immáron ötödszörre várja a metal-rajongókat a Petőfi Csarnok szabadtéri színpada elé a Summer Rocks fesztivál. Az első alkalom óta eltelt fél évtized során a rendezvény évről-évre tartogatott meglepetést a műfaj kedvelői számára: legendás nagy nevek (Gamma Ray, Manowar, Slayer, Iron Maiden, Anthrax) koncertjeinek és kuriózumszámba menő bandák (Vanden Plas, Dead Soul Tribe, Borknagar, Ten) fellépéseinek egyaránt tanúja lehetett a Summer Rocks közönsége, és ez idén sem lesz másképp.
Az első nap máris a mintegy egy éve újra a klasszikus felállásba visszarendeződő brit heavy metal legenda, a Judas Priest lép a PeCsa színpadára, hogy eddigi pályafutásának legemlékezetesebb dalaival ünnepelje meg a magyar publikummal együtt is a csapat zenészei és Rob Halford énekes örömteli és szenzációs újbóli egymásra találását. A Judas Priest idén már 35 éve létezik, debütáló lemezük, a Rocka Rolla pedig éppen három évtizede jelent meg. Pályafutásuk során olyan klasszikus albumokkal ajándékozták meg a heavy metal elkötelezett híveit, mint a Sad Wings of Destiny, a British Steel, a Screaming for Vengeance, a Painkiller, vagy az Unleashed in the East koncertlemez. Ezek a felvételek mérföldkőnek számítanak az egész műfaj történetében, bandák százai és ezrei hivatkoznak rájuk, mint legfőbb hatásukra, függetlenül attól, hogy a metal melyik ágában tevékenykednek, s rajongók millió hallgatják őket napi rendszerességgel még évtizedekkel a megjelenésük után is. A szó legszorosabb értelmében vett halhatatlan klasszikusok ezek az albumok és a rajtuk hallható dalok.
1990-ben a rajongók legnagyobb csalódására a zenekar története kellemetlen fordulatot vett: Rob Halford énekes távozott a csapatból, s nagy vitákat kiváltó szólókarrierbe kezdett, a Judas Priest pedig hét évig tartó hallgatásba vonult. 1997-ben aztán visszatértek Tim ´Ripper´ Owens énekessel és a Jugulator albummal a pástra, megmutatva, hogy nagyot tévedett mindenki, aki temetni akarta az együttest. Az elődjéhez méltóan kiváló hangú Ripper nehéz feladatát a legnagyobb sikerrel látta el, remekül állta meg a helyét a Priest élén, s világszerte a rajongók elismerését vívta ki. Az ebben a felállásban elkészült második albummal, a Demolition-nel a Judas Priest Magyarországra is eljutott, s nagysikerű koncertet adott a SAP csarnokban.
Ez idő tájt azonban a szólóban előbb a modernebb hangzású metal, majd pedig az elektronikus-indusztriális rock világába kiránduló, s ezzel a régi hívekből viszolygást kiváltó Rob Halford is visszatért ahhoz, amit a legjobban tud, s amit nála jobban talán senki, s vele egyenrangúan is csak nagyon kevesen tudnak: a vérbeli heavy metal dalok énekléséhez. Két kiválóan sikerült és nagysikerű stúdióalbummal (Resurrection és Crucible), valamint egy koncertlemezzel (Live Insurrection) rövid idő alatt visszalopta magát a rajongók szívébe. Ekkor már egyértelműen egy irányba mutattak a dolgok: ez pedig a Judas Priest legendás Tipton, Downing, Hill, Travis, Halford felállásának újjáalakulása volt, amire végül tavaly júliusban került sor. Nem egészen egy évvel később pedig az év egyik (ha nem A) legfontosabb és legjobbnak ígérkező koncertjén máris Magyarországon üdvözölhetjük a brit csapatot, akik mielőtt egy új lemezzel jelentkeznének, a legnagyobb klasszikusaikat csokorba gyűjtve demonstrálják élőben világszerte, kik is a Metal Istenei!
Az est különleges vendége a seattle-i Queensryche lesz, akik 1981 óta zenélnek együtt. A csapatot a ´80-as években nem véletlenül nevezték a „gondolkodó emberek metal zenekarának”: a kimunkált, többrétegű, sok hallgatás után is meglepetésekkel szolgáló zenei oldal mellett a banda szövegvilága is roppantmód izgalmas és tartalmas, melynek legegyértelműbb megmutatkozásai az együttes máig is leginkább ismert és elismert munkái, az 1988-as Operation: Mindcrime című konceptlemez és az azt követő Empire című album (nem szabad persze megfeledkezni a többi progresszív metal klasszikusról sem, melyek a Queensryche nevéhez fűződnek: a Rage for Order vagy a Promised Land albumokról). Az 1997-es Hear in the Now Frontier lemezzel ugyan a zenekar módosított stílusán, a minőségből azonban sohasem engedtek, s kiváló élő teljesítményük, illetve a gazdag életművük egészéből válogató koncertprogramjuk alapján tőlük is egy varázslatos hangulatú és emlékezetes élő fellépésre számíthatunk, melyre a zenekar hazai kedvelői hosszú évek óta várnak már.
A két külföldi fellépő előtt a hazai progresszív metal mezőny egyik élcsapata, a Nemesis, és az igényes, tartalmas rockzene vitathatatlanul legkiválóbb magyar képviselője, a Black-Out lesz az előzenekar. Mindkét banda mögött népes és stabil rajongótábor és hatalmas koncertrutin áll, a Summer Rocks-on azonban először mutatkoznak be.
A fesztivál második napján a programot a hardcore undergroundban világszerte rövid idő alatt ismertté vált Bridge to Solace kezdi, akik dallamos gitártémákkal átitatott dalaikkal ezúttal minden bizonnyal számos hívet fognak szerezni a metal közönség soraiban is. Másodikként az amerikai Walls of Jericho lép fel, akik debütáló lemezükkel, a The Bound Feed the Gagged-del és a friss All Hail the Dead-del az egyik legkedveltebb és legismertebb metalcore brigáddá váltak az utóbbi évek során. Tavaly a Vörös Yuk-ban saját rajongóik előtt már bebizonyították, mire képesek élőben, ezúttal pedig egy sokkal szélesebb publikum előtt demonstrálhatják, milyen erővel és intenzitással képesek zenélni, illetve azt is, hogy nemcsak a metal műfajban lelhetők fel kegyetlenül brutális orgánummal megáldott énekesnők.
A sorban következő Sear Bliss idén tíz éves, s ez idő alatt a nemzetközi black metal színtéren a legjobban csengő nevű magyar bandává váltak: fúvós hangszerekkel gazdagított, egyéni hangzású muzsikájukat eddig négy nagylemezen tárták a közönség elé, s hamarosan érkezik az ötödik albumuk is.
Ezután a Bay Area thrash legendája, a Testament teszi ismét tiszteletét Magyarországon. A tavalyi Szigeten a bágyadt hangzás ellenére is szenzációs és ennek megfelelően nagysikerű koncertet adott csapat immáron két évtizede muzsikál, s ezalatt nem egy alapműként tisztelt művel hozakodtak elő. A debütáló Legacy és az azt követő The New Order mániákusan riffelő thrash metal-ja után az 1989-es Practice What You Preach című albummal egy némiképpen dallamosabb, power metal-osabb irányba fordult a banda, az eredmény azonban ekkor sem lett más, mint egy kiváló album, s ezen az irányvonalon tovább haladva alkották meg a Souls of Black című lemezt is. A változási folyamat „lezárásaként” 1992-ben megjelent - a maga nemében remek munkának számító - meglehetősen letisztult power metal zenét tartalmazó The Ritual album némileg megosztotta a Testament közönségét, s később a banda is úgy nyilatkozott, hogy elhamarkodott lépés volt megjelentetni ezt a lemezt - ennek megfelelően az 1994-es Low című felvétel egy újra durvuló bandát mutatott, az - egyébként szintén kiváló - 1997-es Demonic pedig néhányakból már egyenesen olyan véleményt váltott ki, miszerint túlságosan is messzire ment a horzsoló hangzások irányában a zenekar. A Testament az 1999-es The Gathering albumnál talált vissza - a közönség legnagyobb örömére - a legklasszikusabb thrash metal világához, 2001-ben pedig megjelentették az első két lemez legjobb dalait újra felvett változatban tartalmazó First Strike Still Deadly című anyagot. Ez idő tájt azonban aggasztó hírek érkeztek az énekes Chuck Billy rákbetegséggel való küzdelméről, s a zenekar jövője egy rövid időre kérdésessé vált a közönség előtt. Chuck azonban bebizonyította, hogy éppúgy legyőzhetetlen, mint bandája, s felülkerekedve a kóron, újult erővel állt a Testament élére, azóta pedig ahol csak tudják, megmutatják, mennyire eleven is a csapat - s ezúttal legnagyobb örömünkre ismét Budapesten teszik ezt.
Az estét ismét egy brit együttes zárja, a dallamos black metal műfaj - a Dimmu Borgir mellett - legismertebb zászlóvivője, a Cradle of Filth. Az 1991 nyarán alakult csapat három demó után szerződött a Cacophonus Records-hoz, ahol a debütáló The Principle of Evil Made Flesh és az azt követő Vempire - Dark Faerytales in Phallustein albumok megjelentek. Az igazi sikert az 1996-os Dusk and Her Embrace album hozta meg a zenekarnak, s innentől egyenesen és látszólag töretlenül felfelé ívelt a pályájuk, habár rengeteg tagcsere és belső feszültség kísérte azt. A zenekar népszerűsége folyamatosan nőtt, lemezeik egyre nagyobb példányszámban fogytak, s a Cruelty and the Beast és a Midian albumokat követő 2003-as Damnation and a Day - metal-berkekben kisebbfajta szenzációként - már a Sony Music kiadásában látott napvilágot. A Cradle of Filth műfaji besorolása körül ugyan mindig heves viták zajlottak, zenéjük minősége azonban megkérdőjelezhetetlen: a teátrális, gazdagon hangszerelt, nagy ívű és sötét hangulatú metalban kétségkívül az egyik legmegbízhatóbb banda a Dani Filth énekes vezette együttes, akik eddig csak a Dusk... album turnéjával fordultak meg Magyarországon egy klubkoncert erejéig, a nagyközönség előtt tehát most fognak bemutatkozni.
A zárónap ismét egy régóta várt újjáalakulását követően turnézó zenekar budapesti koncertjét hozza el. A Twisted Sister csak a koncertezés kedvéért állt össze újból, s ez a reunion bevallottan csak addig tart, amíg a zenészek jól érzik magukat együtt, könnyen meglehet tehát, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkalom lesz ez a fellépés. A banda 1973-ban kezdte meg működését, s kilenc évbe telt, mire a debütáló Under the Blade albumuk megjelenhetett. A csapat második, You Can´t Stop Rock ´n´ Roll című lemeze már az Atlantic kiadó gondozásában jelent meg, s ezzel az underground sikerek után hamarosan világszerte (az amerikai együttesek többségével szemben még Európában is) ismertté vált a zenekar. Az igazi sikert az 1984-es Stay Hungry hozta meg, amelyen olyan, mindenki által ismert slágerek voltak hallhatók, mint a We´re Not Gonna Take It és az I Wanna Rock.
Mai szemmel talán már meglepő, de az extrém külsejű együttes - és főleg a legendásan őrült és elsőrangú frontemberként jegyzett Dee Snider - akkoriban közellenségként volt számon tartva: a közönségen és az MTV-n kívül a szenátus is foglalkozott a „felforgató” rockerekkel, akik azonban minden vád ellenére sem bizonyultak „bűnösnek”, így aztán egészen addig folytathatták a muzsikálást, amíg személyes ellentéteik oda nem vezettek, hogy feloszlassák a zenekart. Ez azonban sajnálatos módon igen hamar bekövetkezett: már az 1986-os Come out and Play környékén felröppentek a hírek a bandán belüli konfliktusokról, s igaznak is bizonyultak: az 1987-es Love is for Suckers album megjelenése után hamarosan feloszlott a zenekar. Az ellentétek olyan élesnek bizonyultak, hogy a tagok évekig szóba sem álltak egymással. A kilencvenes évek második felében aztán enyhülni kezdett a viszonyuk, végül 2001-ben a szeptember 11-i tragédiát követően egy jótékonysági koncerten színpadra lépett a Twisted Sister is. Azóta kizárólag a maguk és a közönség örömére a régi formában, arcfestéssel, jelmezben koncerteznek a legnagyobb slágereikkel, de kizárólag alkalmanként és csak hétvégeken vállalnak fellépést, ezért tehát különösen nagy öröm, hogy Magyarországot is útba ejtik egy szenzációsnak ígérkező buli erejéig.
A Twisted Sister előtt három magyar banda melegít be. A Kalapács valószínűleg egyáltalán nem szorul bemutatásra: az ex-Pokolgép és -Omen énekes Kalapács József szólóban is rendkívül sikeresen folytatta pályafutását, lemezei és a korábbi zenekarai dalaiból is szemezgető koncertjei egyaránt nagy népszerűségnek örvendenek országszerte. A Dirty Dance rock and roll buliján minden bizonnyal ezúttal is terítékre kerülnek az új keletű nóták mellett a régi Dance-klasszikusok is, a napot nyitó Hollywood Rose pedig Guns ´n´ Roses-dalokkal fogja szórakoztatni a közönséget.
A koncertek mindhárom napon 16.00 órakor kezdődnak, a jegyek az első napra 7900, a másodikra és a harmadikra 6900 Ft-ba kerülnek, akik pedig mindhárom napon szeretnének jelen lenni, azok kedvezményes, 17500 Ft-os áron bérletet is válthatnak a Summer Rocks 2004 fesztiválra
10:48
