beszámoló [koncert] 2017. március 31. péntek 07:37
nincsen hozzászólás
szerző: MonyóScott Bradlee’s Postmodern Jukebox 2017. március 27. Papp László Budapest Sortaréna
Március 27-én érdekes színfolttal bővült az Aréna sokat megélt színpada. Az amerikai Scott Bradlee’s Postmodern Jukebox vendégeskedett nálunk ismét, hogy modern, népszerű számokat hallhassunk átdolgozva, hagyományos stílusban, ami javarészt jazzt és swinget jelent. Az időutazást segítették az énekesnők színes, tollakkal, tüllel és rojtokkal ékesített fellépő ruhái. A múlt század húszas éveinek hangulata elevenen élt, zenében, táncban és megjelenésben is.
Az együttes 2011-ben alakult, és több szempontból is különleges. Közel 100 tagja van, amiből 33 zenész és 66 énekes. Ez a létszám nagy aktivitást tesz lehetővé a koncertek, és az új dalok feldolgozása terén is. Eddig 15 kiadott albumuk van, amiből az utolsó idén jelent meg. Szinte folyamatosan koncerteznek szerte a világban. Repertoárjuk körülbelül jelenleg 75 dalból áll, de ez hétről-hétre emelkedik, mivel minden csütörtökön új videóval jelentkeznek a Youtube-on, ahol milliós nézettséget érnek el. A videók általában Bradlee nappalijában készülnek.
A magas létszámuk miatt közösen nem lépnek fel, adott előadásra, illetve turnéra állnak össze különböző felállásokban. Hazánkba öt zenésszel (két fúvós, egy bőgős, egy dobos és egy zongorista), négy énekesnővel és két énekessel érkeztek. Az alapító Scott Bradlee, aki zongorán játszik egyébként, nem vett részt az előadáson.
A program 17 dalát olyan előadóktól válogatták, mint Britney Spears, Sam Smith, Bruno Mars, Celine Dion, NSYNC, Meghan Trainor, Adele, Miley Cyrus vagy Justin Bieber. A feldolgozások olyan jól sikerültek, hogy a dalokat többnyire csak a szövegük alapján ismertem fel. Arra is ügyeltek, hogy lehetőleg az eredetihez képest ellenkező nemű énekes adja elő. Ez például a My heart will go on esetében nem volt egyszerű feladat. Az úriember megoldotta…
A dalok nagy hangterjedelemben hangzottak el, ezért az énekesek folyamatosan váltották egymást, Többnyire mindig másik ruhában is tértek vissza, ami főleg a lányoknál volt látványos. A kor hangulatát idézte a step tánc is, ami nagy hangsúlyt kapott az estén. Néha nekem már sok is volt belőle. A zenekar pihenő idejében a dobossal vívott párbajt a géppuska lábú táncosnő. Érdekes volt, ahogy a kezek és a lábak váltották egymást, miközben a hangzás hasonló maradt. A végeredmény azt hiszem 1-1.
Az este záró részében, a zenészek szóló produkciójában zongorán a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunk csendült fel hirtelen, amit azonnal énekelni kezdett a több ezres közönség. Az átvezető szövegek nagy része angolul hangzott el, de az egyik énekesnőtől magyarul hallhattuk, hogy a ruháját turkálóban vette. Ránézésre azt gondolom, csak viccelt…
Számomra meglepő volt, hogy a műfaj ilyen sok rajongót vonz. A hangulat pörgős volt, és vidám. A poénok ültek. A hat különböző karakterű énekes miatt változatos és figyelemfelkeltő volt a több mint két óra. Nekem a cirkusz jutott többször eszembe a ruhák és a show harsánysága miatt, de ennek ellenére jól éreztem magam. A minőségi munkájuk miatt mindenképpen dicséretet érdemelnek valamennyien.
A közönség minden nehéz feladat egész teret betöltő megoldását díjazta. Többször állva tapsoltak. Így búcsúztak Dani Armstrongtól is, aki a kultikus filmből Jessica Rabbitként lépett színpadra, és óriásit énekelt. Ő ezen az estén kilépett az európai turnéból, amit amerikai és ausztrál fellépések követnek majd szinte egész évben. Valószínű a PMJ üzleti koncepciónak is tökéletes…