szerző: BarnabásVortex, Defiled, Manatark, Mayhem 2004 április.22, Mega Pub
Április 22-én végre ellátogatott Magyarországra a black metal műfajának egyik legmeghatározobb bandája, a Mayhem. Bizonyára sokan várták már ezt a pillanatot, ugyanis nagy tömeg gyűlt össze este a Mega Pub előtt. Kis kellemetlenség érhette azokat, akik az eredetileg meghirdetett lengyel death metal Decapitated előadására lettek volna főleg kiváncsiak, hiszen az említett banda helyett az észtországi Manatark játszott.
A hazai Vortex volt az este első bandája. A 2000-ben alakult csapat rendkívül egyéni és igényes zenét játszik, amiben a black metalos elemek dominálnak, de a Meshuggah-szerű szaggatások és trash metalos riffek is részét képezik. Nagy hangsúlyt fektetnek a samplerről bejátszott különféle effektekre, amelyek egyedi hangulatot adnak a zenének. 2003-ban vették fel az Exordium című demójukat, és a nyárra tervezik a stúdióalbum kiadását. Az élő teljesítményüket tekintve sem kell szégyenkezniük: egy remek koncertet adtak. Sajátos hangulata van a zenéjüknek, és a fogós riffek segítenek a néhol komplexebb megoldások befogadásában. Az egyetlen gond a hangzással akadt: szinte egyáltalán nem lehetett hallani a sampleres effekteket, így a zene sokat veszített hangulatából. Remélem, hogy sikeresek lesznek; rendkívül jól valósítják meg innovatív elképzeléseiket, ami ráadásul nagyon is élvezhető muzsikát eredményez.
Rövid szünet után a death metalt játszó japán Defiled következett. Az 1992-ben alakult banda eddig 3 nagylemezt adott ki. A death metalt a lehető legbrutálisabb formájában művelik, főleg a floridai vonal hatása figyelhető meg zenéjükben. A death metal mellett grindos ütemek is szép számban előfordulnak, sőt szerzeményeik legnagyobb része fénysebességű tekerésekből, megcsavart riffekből épül fel. A rendelkezésükre álló háromnegyed órában bemutatták muzsikájuk durva esszenciáját, főleg a legutóbbi, Divination című lemezre koncentrálva. Sajnos a hangzás itt sem volt megfelelő, a gitárok és a dob kissé erőtlenül szóltak. A színpadi teljesítményükre nem lehetett panasz: az énekes Hideki Fujimoto vadul grimaszolva, nyelvét öltögetve szította a közönséget, míg a gitárosok őrült tempóban szállították a megtekert riffeket. A közönségnek is egyértelműen bejött a produkció, a rendkívül energikusan játszó japánok egy jó hangulatú koncertet adtak.
A lengyel Decapitatedet az észt Manatark helyettesítette. 1998-ban alakult a banda, black metal stílusú zenéjüket eddig két nagylemezen rögzítették. A legutóbbi kiadványuk, a Chaos Engine című nagylemez 2003-ban jelent meg. A koncerten főként erről játszottak, de előkerültek régebbi szerzemények is. Zenéjükben megtalálhatóak folkos elemek is, amelyek egyedivé, hangulatossá teszik dalaikat. A black metalt ennek megfelelően nem a legdurvább, lecsupaszított formájában művelik, sokat szinesítenek rajta a néhol felbukkanó dallamos énektémák, tempóváltások, komplex dalszerkezetek. Talán egy kicsit hosszú volt az általuk játszott háromnegyed óra, a vége felé néhol már monotonná váltak a számok, és megfáradt a közönség is, de ebben a zene nem könnyűbefogadhatósága is közrejátszott. Ha egy kicsit fogósabb számokat írnának, még kiválóbb banda lehet belőlük.
Kissé hosszúra nyúlt várakozás után, háromnegyed 11-kor kezdődött el az este csúcspontja, a mindenki által várt Mayhem koncertje. A kidolgozott színpadkép kialakítása is sejtette, hogy egy nagynevű bandával állunk szemben; egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy eltakarta a zenészeket, de lehet, hogy ez is volt a célja. A színpadi díszlettel ki is merült a látványosságok sora: szerencsére nem volt disznólefejezés vagy ehhez hasonló sokkoló jelenet; ez a koncert a zenéről szólt. Rögtön az új lemez, a Chimera nyitószámával, a Whore című szerzeménnyel csaptak a húrok közé. Hihetetlenül brutális hangzás erősítette az amúgy is erős produkciót: hangorkánként cibálta szét a hallójárataimat a pusztító black metal zene. Az új lemezről elhangzott még a Chimera,és az este egyik fénypontját a középtempós, súlyos, nyomasztó hangulatú My Death adta. Itt könnyen meg lehetett figyelni, hogy a dobos Hellhammer milyen precízen üt, nem hiába emlegetik a legjobb black metal dobosok között. A ritmusszekció másik alapja, a basszer Necrobutcher és a gitáros Blasphemer is a műfaj krémjéhez tartozik: a villámgyors, sodró black metal riffek is játszi könnyedséggel és mértani pontossággal kerülnek ki kezeik alól. Az énekes Maniac pedig a szokásos, károgós orgánumát hozta. Az arca ki volt festve és a kezén egy fém szúrószerszámot viselt; ez hozzátartozik a Mayhem színpadképéhez.
A Grand Declaration of War című kísérletezősebb albumról a Time to Die és a The View From Nihil című szerzeményeket idézték meg hibátlan minőségben. A legnagyobb ovációt természetesen a régi számok aratták: a Fall of Seraphs és az Ancient Skin a Wolf´s Lair Abyssról, de volt szám a Deathcrushról is. A De Mysteriis Dom Sathanas című, a műfaj egyik alapjaként számontartott albumról viszont csak két szám, a Pagan Fears és a Freezing Moon hangzott el. Igaz, az előbbi a De Mysterris-t feléneklő Csihar Attila vendégelőadásában hangzott el. Csihar Attila itt is bebizonyította,hogy remek frontember: semmiben sem maradt el Maniac előadásától, sőt szerintem túl is szárnyalta azt. A koncert rendkívül jó hangulatban zajlott, az egyedüli megingás akkor következett be, amikor elszállt a hangcucc két szám között, de szerencsére sikerült pár percen belül orvosolni a problémát.
Összegzésként azt lehet elmondani, hogy ismét egy színvonalas koncertet lehetett megtekinteni ezen az estén. A Mayhem élőben is bizonyította, hogy a vezető black metal bandák között a helye, és az előbandák is színvonalas, minőségi produkciókkal szórakoztatták a jelenlévőket.
11:38
