beszámoló [koncert]  2016. december 15. csütörtök   19:48

nincsen hozzászólás

  Eros Ramazotti szeptember óta tartó világkörüli turnéjának magyar állomása volt a Budapest Arénában, december 12-én megrendezett koncertje. A tavaly megjelent Perfetto című album népszerűsítésére készült műsort láthatta már az amerikai és a mexikói közönség is. A koncert sorozat hamarosan Milánóban zárul.
  
  Az 53 éves, római származású énekes több mint három évtizedes pályafutásának legnépszerűbb dalaiból válogatott. Anyanyelve mellett spanyolul is tolmácsolja érzelmeit a zene világában. Több albuma mind a két nyelven megjelent. Külön érdekesség, hogy a globalizáció ellenére sem hajlandó angolul énekelni, és mégis népszerű mind a két kontinensen. Ramazotti nem csupán énekesként jegyzi magát. Dalszöveg írói és zeneszerzői minősége mellett, gitáron és zongorán is játszik. Ezt bizonyította a budapesti rajongóknak is.
  A 21 számból álló programnak mindössze négy dala található meg az új albumon. Inkább életmű koncertnek mondanám, mint lemez bemutatónak. Olasz macsóhoz híven, jobb alkarján lánya nevének tetoválásával, ujján jegygyűrűvel érkezett a kezdetben áttetsző függöny mögött rejtőzködő énekes. Az egész koncerten a fekete és a fehér szín volt hangsúlyos, mint a fellépő ruhákban, mint a fényjátékokban.
  Az este a L’ombra del gigante dinamizmusával indult. A kubista stílusban elkészített óriási arcok a függönyökre vetítve érdekes látvánnyal egészítették ki a modern hangzású, Ramazottitól talán szokatlan dalt. A sejtelmesség az Il tempo non sente ragione előadása alatt is megmaradt. A függönyök többször voltak mozgásban, így egyre többször engedték láttatni az énekest, aki Perfetto- a turné névadó- dalával zárta az első blokkot, ami nekem személytelennek, és görcsösebbnek hatott, mint a koncert további részei.
  
  A kihagyhatatlan dalokból elhangzott a Se bastasse una canzone, az Una emocion para siempre, a Fuego en el fuego és a fináléban a La cosa bella is. Ramazotti nagy bizalmat szavazott az őt kísérő zenészeknek. A három gitárosból, két billentyűsből, egy dobosból, egy fúvósból és a három vokalistából álló 10 (!) fős zenekar a turné idejére állt össze. A háttér énekeseknek olyan dalokban kellett helytállniuk, mint az 1997-ben Tina Turnerrel duettben énekelt Cosas de la vida, vagy a Cher hangjával megszokott Piú che puoi. Hallhattuk az Andrea Bocellivel közös, szintén nagy sikerű Musica e című klasszikust is. Kiegészítő látványvilága hangsúlyos volt, és figyelmet érdemelt. Különleges, víz alatt készített, lassított mozgóképeken láthattuk az énekest alámerülni. Ugrásai dinamikusak voltak, a keletkező buborékok miatt a fehér szín dominált ismét. A látvány minden dalnál egyedi volt. Jó ötletnek tartom, hogy részben maga a koncert volt kivetítve, mert így az is az első sorban érezhette magát, aki csak hátrébb tudott helyet foglalni a teltházas koncerten.
  
  Ramazotti bevállalta… Un angel como el sol című dalát önállóan, egyedül a színpadon egy gitárral adta elő, amíg zenekara pihent. Fellépése magabiztos volt, hangja ugyanúgy szólt, mint a stúdió felvételeken. Hiányérzetem maximum abból fakad, hogy táncolni egyszer sem láttam. Gyanús, hogy ez nem véletlen… Az első résztől eltekintve, sokszor humorizált, zongorát takarított, mikulás sapkát próbált, sétált a közönség között Hungary feliratú sállal a nyakában. Ha úgy érezte, nem énekelnek elég hangosan, megállította, és némi gyakoroltatás után újra kezdte a dalt, amitől végül zengett az Aréna.
  A kérdés, hogy elhittem-e, hogy fehér lovon érkezik a romantikus Férfi, tele érzelmekkel és gyengédséggel? A végére picit igen. :)

Kulcsszavak:
  eros ramazzotti 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás