beszámoló [koncert] 2016. december 1. csütörtök 14:25
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloMyrath, Stonelight koncert Temesváron 2016. november 27, Daos klub, Temesvár
Régóta szeretem a keleties, arabos dallamvezetésekkel ellátott metal zenéket. Ez az izgalmas, nyugati füllel hallgatva egzotikus zenei világ több banda esetében felbukkan, de igazán jellegzetesen és legjobban azok a zenekarok, zenészek játsszák, akik maguk is valamelyik keleti országban alakultak meg vagy onnan származnak. Nekik talán már születésüktől fogva a vérükbe ivódtak ezek a ´kígyóbűvölős´ dallamok, amik egy heavy/power metal zenében vagy akár még súlyosabb műfajokban is, kifejezetten jól tudnak működni.
Ennek az utóbbi időkben leginkább oriental metalnak titulált stílusnak a legfőbb zászlóshajója az izraeli Orphaned Land, de a fontos bandák között tartják számon a tunéziai Myrath zenekart is. Utóbbi amolyan komplexebb, progresszív metalként indult 2001-ben, ahogy a Symphony X tanította, de szép fokozatosan egyre áramvonalasabb, ha úgy tetszik, jó értelemben vett slágeresebb, populárisabb irányba váltottak át. A kiváló első két lemez után harmadikként érkező, 2011-es Tales Of The Sands albumon volt ez igazán szembetűnő, amely talán a legjobban megmutatta a Myrath dallamérzékét és dalszerzési kvalitásait. Abban az évben mi is megismerhettük az élő teljesítményüket, pont a fent említett Orphaned Land turnétársaként.
Ezután hosszas kihagyás következett, egészen 5 évet kell várni az új nagylemezig. A arab Myrath szó angol megfelelőjére, a Legacy-re keresztelt album valóban egy új öndefiníciót, új kezdetet jelentett, mert a csapat tovább haladt a Tales Of The Sands-szel megkezdett úton és egy igazi slágerparádé, egy könnyen hallgatható, befogadható heavy metal lemez született. Természetesen az elvárt keleties hangulat megtartásával. Bár nyomokban még mindig felvillan a Myrath progresszív énje, néhány komplexebb ritmussal, esetleg gitár/basszusgitár futammal, de a cél immár az, hogy ezeket a dalokat hazafelé sétálva is dúdolni lehessen, a koncerten pedig mindenki együtt énekeljen. Ezt pedig maximálisan sikerült elérni.
Természetesen minderről élőben is meg kellett győződni, a Legacy turnéja azonban ezúttal elkerülte a csonkaországot. Meglepetésre az ilyen esetekben általában biztos pontnak számító Bécs sem volt rajta a listán, hozzánk legközelebb Temesváron, a Daos klubban lépett fel a csapat. De Temesvárt se sokkal hosszabb és bonyolultabb megközelíteni, mint az osztrák fővárost, így semmi akadálya nem volt annak, hogy élőben lássuk a csapatot.
Temesvárról azért muszáj mondanom pár szót. Temes megye székhelye – különösen a nagyon szép városközpont – természetesen tele van magyar vonatkozású, a Magyar Királyság korában épült építményekkel, emlékekkel. Az elcsatolás utáni időszakot csak a ronda szocialista kocka-panelek és a külsőbb kerületek új építésű házai idézik. A határon túli magyar város demográfiai állapota viszont siralmas.
SZINTE SENKI nem beszél vagy nem ért magyarul, iszonyatosan elrománosodott a város. Magyar feliratokat se keressünk sehol, maximum csak mutatóba. Akármilyen egységbe, boltba, vagy épp a koncerthelyre tértünk be, elsőre én szándékosan mindenkit jó hangosan magyarul üdvözöltem és magyarul érdeklődtem, de mindenki csak nézett, mint hal a szatyorban... Ekkor kellett angolra váltani. Tragédia!!
A város, az épületek és maguk az emberek is eléggé le vannak rongyolódva, a trendi helyekre, KFC-kbe, kávézókba és hasonlókba mászkáló, okostelefont bújó fiatalokon kívül nem igazán látszik a jómód. Elmondhatatlanul elszomorított, hogy ezt jelenti ma egy elcsatolt magyar város, ilyen állapotok között kell a (még megmaradó, kitartó) helyieknek magyarnak lenni és magyarnak megmaradni.
De térjünk rá a koncertre. A Daos klub egy lepusztult ipartelep egyik épületében lett berendezve, belülről egyébként egészen kellemes hely. Méretei talán az itteni ex-Club 202-höz hasonlatosak, de annál azért szűkebb. Megérkezésünkkor egy román előzenekar játszott, akik a Stonelight névre hallgattak. Róluk előzetesen nem tudtunk semmit, viszont a maga nemében egészen kellemes muzsika volt.
A bukaresti társaság melodikus, talán kicsit gótikus hatású heavy metalt játszik, ahol sok a gitárharmónia, olykor ikergitáros részek, ahogy azt például az Iron Maiden-től tanulták. Fő erősségük a szemrevaló énekes hölgy, Vanda Restye, aki nem csak kellemes hangon énekli a sorokat, hanem olykor még hörgésig is elragadtatja magát, sőt nem egyszer még egy szinti-gitárt is a nyakába akasztott. Ez a sokoldalúság nagyot dobott a produkciójukon, ami egyébként nem lenne különösen kiemelkedő a heavy metal palettából. Egyetlen nagylemezükről, az Into The Unknown-ról játszottak, de előkerült egy The Trooper feldolgozás is, hogy mestereik előtt tisztelegjenek. Akik a női énekes, gótikus heavy metal iránt rajonganak, azoknak szerintem jó szívvel ajánlható a román banda.
Már a Stonelight alatt is korrekt létszám összegyűlt a teremben, a Myrath pedig nem sokat várakoztatta a népet, ők is hamarosan belecsaptak a húrokba. Egységes kiállással, szépen hímzett ruhákban léptek a színpadra és azonnal megadták az alaphangot a keleties, arabos dallamokkal, amiket remekül szőttek bele a jellegzetes heavy metal témáikba.
Szinte kizárólag a két utolsó lemezt, a Legacy-t és a Tales Of The Sands-et prezentálták ma este, szóval ebből is látható, hogy igazi közös hangulatot, kapcsolatot akartak kialakítani a közönséggel. Vagyis hogy utóbbi is maximálisan része legyen a produkciónak, ne csak az elmélyülten hangszereikbe feledkező zenészek villantásairól szóljon az este.
Ehhez kiváló alapanyagot szolgáltattak az új lemez azonnal énekelhető, fülbe ragadó nótái, mint a klipjében letagadhatatlan Prince Of Persia utalásokat tartalmazó Believer, a jó hangulatú Get Your Freedom Back, vagy a szintén slágeres Storm Of Lies. Az előző lemez a Wide Shut-tal köszönt be, ahol szintén magas szintű zenei megoldásokat és kellemes refréneket hallhattunk, ezekben nagyon erős az újkori Myrath.
Zaher Zorgatti bársonyos hangja természetesen azonnal magával ragadta a közönséget, közvetlensége, szimpatikus kisugárzása pedig szintén biztosította a jó hangulatot a nézőtéren. Látható volt, hogy a jelenlévők ismerik a Myrath életművet, mert sokan énekelték fennhangon a dalokat és a bulizás is hamar beindult. Állítólag pár éve voltak errefelé a HIM vendégeként, akkor ragadott meg sokakat a produkciójuk.
A csapat tagjai nagy Trónok Harca rajongók, nem is meglepő, hogy az ő világukhoz legközelebb álló Daenerys-hez is címeztek egy dalt az új lemezen, a The Unburnt-öt, amit ma elő is adtak. Azonban ideje volt egy kicsit előhúzni néhány korábbi alkotást, mégpedig a 2010-es Desert Call lemezről két tételt, a Madness-t és a Forever And A Day-t. Ezek is hozzátartoznak a Myrath örökségéhez, pláne hogy ezeknél a daloknál Anis Jouini basszusfutamai és Malek Ben Arbia gitározása is jobban előtérbe került. Még talán a legelső Hope albumról is előhúzhattak volna egy vagy két számot, sokak szemében az a legtöbbre értékelt Myrath lemez.
De folytatódott a slágerparádé, jött a hatásos felvezetéssel kezdődő, kicsit thrash-es hangulatú, de mégis végtelenül dallamos és énekelhető The Needle, amelynek a vége különösen nagy headbangelésbe fulladt. A Tales Of The Sands nyitószáma, az Under Siege is nagy sikert aratott. Sajnos a vonósok és a keleties hangszerek nem élőben szólaltak meg, de Elyes Bouchoucha billentyűsnek is volt dolga bőven. Ő sokat segített a vokálokban, sőt egyszer még egy kis arabos táncot is előadott.
Innentől már végig az utolsó két lemez tételei váltakoztak, a legerősebb dalokkal. Jött a remek klippel megerősített, ugyancsak azonnal megragadó Endure The Silence, ami különösen nagy közös éneklést hozott. A Nobody´s Lives libabőrös hangulatú refrénje, félig angol, félig arab szövege mindent elmond a Myrath világáról. Hasonlóképpen az előző album címadója, a Tales Of The Sands is remekül bemutatja, miért is olyan jó a hagyományos arab zenei hangulat és a modern heavy metal összevegyítése. Nem csoda, ha sokaknak az 1001 éjszaka meséi elevenednek meg.
Hogy ez még inkább igaz legyen, Zaher Zorgatti valóban mesélt nekünk. Lejött a színpadról a rajongók közé, leült középre, a jelenlévők pedig köré ülve hallgatták végig a következő történetmesélős tételt, ami a Duat névre hallgat. Zorgatti ebben a filmzenés hangulatú számban nagyot énekelt, de ez egyébként az egész koncertre igaz. Az ilyen kis momentumokból is látszik, mennyire különleges buli egy Myrath koncert.
De még hátra volt a ráadás, ahol szintén előszedtek további néhány kiemelkedő számot, immár csak a Tales Of The Sands albumról. A Sour Sigh vezette fel a sort, majd jött a banda történetének talán első igazi slágere, a Merciless Times, végül pedig az ugyancsak félig angol, félig arab Beyond The Stars-zal zárult a sor.
Úgy gondolom, hogy a Myrath megérdemli, hogy az úgymond oriental metal műfaj nagyjai között emlegessék, az Orphaned Land-del egyetemben. Legutolsó lemezük szerintem megnyitotta az utat a nagyközönség felé, ezek a boszorkányos arab dallamok, a nagyívű refrének és a harapós gitárriffek hihetetlenül fogós dalokban ötvöződnek. Nagyon könnyű ráharapni azoknak, akik szeretik a dallamos heavy metalt, de egy kis egzotikumra is vágynak.
A banda pedig maximálisan megérdemli a sikert. Közvetlenségük példaértékű: a közönségben éneklés is jó volt, koncert után pedig az egész banda testületileg ott barátkozott, ismerkedett a rajongókkal. De ennél fontosabbak a zenei képességeik, amik még az újabb, kicsit lecsupaszított dalokon is kiütköznek. Anis Jouini kezében szinte életre kelt a basszusgitár, néha kifejezetten érdemes volt az ő játékát figyelni. Morgan Berthet dobos ugyancsak kiválóan szolgáltatta az alapokat, ő szintén elég sokat színezett még az egyszerű témák között is. Malek Ben Arbiát én még hosszú hajjal ismertem meg, de az alapító gitáros témái és szólói ugyancsak nagyon ott voltak.
Temesvárig kellett utazni, hogy megtapasztaljam, a 2011-es találkozás óta mi történt a Myrath-tal. Jelentem, a banda erősebb, mint valaha. Jól játszottak, jó hangulatú bulit adtak, tökéletesen kiszolgálták a közönséget.
A hangzás is egészen jó volt a Daos klubban, egyetlen komoly negatívumot mégis fel tudok hozni: hová lett a hastáncosnő ezen a koncerten? Ahogy néztem, a turnén egy hastáncosnő is feljött olykor néhány számnál riszálni egy kicsit, további hangulati pluszt adva a koncertnek. Őt itt Temesváron hiába kerestük. Erre az állomásra nem hozták fel? Nagy kár, így lett volna igazán tökéletes ez a buli.
14:25
