hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
interjú [hazai hangok]  2016. augusztus 10. szerda   07:36
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Drawing interjú: „Egy hardcore koncert maga egy sport, egy kemény meccs, ha azt akarod, hogy igazán üssön a dolog!”


  A 2008-ban indult soproni Drawing zenekar elég komoly szinten kinőtte magát a hardcore közegben, amit a nemrég megjelent, A Mi Utunk című összefoglaló lemez örökít meg. A lemez kapcsán fennállásuk 8 évéről és persze a jövőről kérdeztük a bandát, a kérdésekre pedig a bőbeszédű énekes, Bazsi válaszolt.
  
  Nemrég jelent meg A Mi Utunk című anyagotok, ami a 2008-as kezdetektől a mai napig foglalja össze a történeteteket. Ennek kapcsán beszéljünk először a kezdetekről. Hogyan alapítottátok meg a zenekart?
  
  A banda 2008-ban alkult Sopronban. Krisz és én már közel húsz éve vagyunk barátok és 15 éve zenélünk együtt, az előző projectekben is együtt zenéltünk már. Ebben a korszakban is a barátainkkal zenéltünk és a mai napig barátok vagyunk az akkori emberekkel. Csak hát azóta sok idő eltelt, valaki már nem is Sopronban él, valakinél család, gyerek van már régóta...
  Krisszel nagyjából mindig együtt tudtunk haladni, valahogy mindig ugyanazokat a zenéket szerettük. A többiek nem voltak HC fanok, mi meg mindenképp ezen a vonalon szerettünk volna tovább haladni és azt mondtuk magunknak 2008-ban, hogy akkor egyértelműen a hardcore és hát bele is vágtunk. 2008-óta nyomjuk és nyomni is fogjuk, amíg örömünket leljük a hardcoreban!
  
  Kik voltak a legnagyobb hatások, akik a hardcore felé fordítottak Titeket?
  
  Nagyon sok fajta zenét hallgatunk és mindenből merítünk, ami jó. Minden stílusban megvannak azok az előadók, akik megdobogtatják az ember szívét, de nyilván azért a kemény zenék a forrásaink. Nagyjából meg szokott egyezni a véleményünk a bandán belül, hogy melyek a jó lemezek, jó zenekarok.
  Hazaikkal kezdtünk, emlékszem, olyanokkal, mint a korai Tankcsapda, a hardcore időszakos Cool Head Clan, Akela, Prosectura, Aurora, Black Out, Cadaveres De Tortugas, Replica... Szeretjük a rap zenét is szinte a kezdetek óta - House of Pain, Everlast, Cypress Hill, Beastie Boys, 2Pac, Jedy Mind Tricks... Külföldi bandák közül Anthrax, Sepultura, Soulfly, Pantera, Slayer, Nirvana, Limp Bizkit, régi Life Of Agony, Crowbar, Helmet, Deftones, Suicidal Tendencies, H-Blockx, Dog Eat Dog, Metallica.
  
  Lehetne sorolni a végtelenségig rengeteg bandát szeretünk. A punk vonalról Pennywise, Bad Religion a nagy kedvencek. Nagyon szívesen hallgatunk bluest is, pl. Joe Bonamassa Eric Clapton, magyarok közül Charlie és a Tátrai Band nagy kedvenc. Tényleg mindent szeretünk, ami jó. A régebbi U2, Bruce Springsteen és Phil Collins is etalonok!
  
  Hardcoreban mindenképp meghatározó volt a Biohazard. A Bio - Urban Discipline albuma pl. nekem fordulópont volt az életemben. Amikor meghallottam azt a lemezt, csak pislogtam, hogy mi van?? :) Ennél már csak a Madball - Hold It Down album vágott jobban pofon. Aztán jöttek sorba, adogattuk egymásnak az infókat a HC bandákról, mint az Agnostic Front, Sick of it all, Terror, Hatebreed, Death Before Dishonor, Wisdom In Chains, Donnybrook, Comback Kid, Trial, Pro-Pain...
  Le az igazi oldschoolokhoz is, olyan bandákat felfedezve, akik lehet hogy nem lettek olyan híresek és már nem is működnek, de nélkülük sehol nem lenne ez a szubkultúra. Warzone, Cro-Mags, Killing Time, Merauder, Underdog, Cause For Alarm, Ensign, Only Living Wittnes, No Innconect In Victim... Európából a Barcode, Deafness By Noise, Angel Crew és még számos banda.
  Az újabb vonalat is nagyon kedveljük, mint a Lionheart, Trapped Under Ice, Cruel Hand. Az itthoni vonalról is vannak kedvenceink, őket nagyjából nyilván személyesen is ismerjük, mivel egy csónakban evezünk. Dolor, Hatvan City Hardcore, Hortobágy Hardcore Crew, Don Gatto, Septic Pain, Szeg, C.Y.D, a már nem működő Necropsia és hát persze az Ignite!
  
  A 2008-as időszaktól kezdve a mai napig mik voltak a banda történetének legfontosabb állomásai, mérföldkövei?
  
  Úgy gondolom, szépen lassan mindig fejlődtünk egy lépést az előző önmagunkhoz képest. Mi nem vagyunk konzervatóriumot végzett zenészek. Az alapokat persze tanároktól kaptuk, de ez után jártuk a saját utunkat, úgyhogy minden lemez, minden „nagyobb koncert” mérföldkő volt nekünk. Nyilván amikor például a VOLT fesztiválokon játszunk vagy pl. ha külföldre utazunk, akkor azért még jobban koncentrál az ember. Persze minden koncert egyenértékű számunkra, de más azért játszani egy Agnostic Front előtt vagy a Hatebreeddel egy napon a VOLT fesztiválon egy nagyobb színpadon, mint egy soproni megszokottabb klub bulin. Ami nem azt jelenti, hogy ezek a nagyobb koncertek jobbak, csak más a feeling! De ezek az említett koncertek, a lemez felvételek, klip forgatások, ezek mind mérföldkövek valahol!
  
  Ahogy írjátok, „mint, ahogy az életben, úgy banda életében is voltak mély pontok és voltak gördülékenyebb időszakok”. Mik voltak a legfájóbb emlékek és melyek azok, amelyek a legnagyobb örömet okoztak?
  
  Igen, ahogy mondod, az életben - úgy a bandában is voltak rosszabb és jobb időszakok. Nyilván a tagcserék soha nem váltanak ki jó érzést egy zenekarban. Mi hál´isten mindig meg tudtuk ezt oldani úgy, hogy az emberi része a legkevésbé sérüljön. Vannak olyan zenekarok, akik a mai napig együtt zenélnek, de már csak az üzlet tartja össze őket... Nyilván nálunk is voltak nézeteltérések meg összezördülések, de mindig megpróbáltuk a rosszból a legjobb rosszat kihozni. Nem futamodtunk meg a problémáktól és általában meg is oldottuk őket, de erőltetni sem erőltettük soha, ha valami már tényleg halott volt.
  
  Tehát a tagcserék nem voltak jó élmények, de ezeket a dolgokat a továbblépés mindig kompenzálta! Voltak csalódások, rossz koncertek, igazságtalanságok. A lényeg, hogy a jóra emlékszünk! Összességében csodálatos dolgok történtek velünk, beutaztuk az országot, van 5 lemezünk, játszhattunk mi is egy-két nagy kedvenc banda társaságában, jól érezzük magunkat mikor együtt zenélünk és utazunk. Van két lábunk, két kezünk, látunk-hallunk sok mindent, túl- és átéltünk jót és rosszat is, de itt vagyunk és ez a lényeg!:)
  
  Rengeteg jó dolog történt velünk, ami a nehézségek nélkül nem is lett volna olyan intenzíven jó és emlékezetes! :) A legjobb dolog számunkra az, amikor odajönnek a srácok koncert után, vagy írnak, hogy sokat tudunk segíteni nekik és tudnak erőt meríteni belőlünk. Az is nagyon király, hogy ha mi is jól érezzük magunkat, de amikor másnak örömet okozol a zenéddel, művészeteddel az a legjobb!
  
  Meglátásotok szerint miben fejlődött a Drawing a legtöbbet a kezdetekhez képest?
  
  Ahogy már említésre került, mi nem vagyunk egy jazz konzit végzett emberekből álló zenekar, de szerintem évről évre jobban játszunk és kicsit mindig fejlődünk hangzásban, színpadi műsorban, szövegekben. Ahogy idősödik az ember, úgy csiszolódik, változik, fejlődik - remélhetőleg jó irányban, megtartva a hitelességet, őszinteséget!
  A kezdetekben, mint ahogy a legtöbb zenekar, minden téren zöldfülűek voltunk koncert, szervezés, stúdiózás - tehát minden területen, most már sok mindent jóval rutinosabban, higgadtabban próbálunk csinálni. Még rengeteg mindent kell tanulnunk, aminek mi csak örülünk, mert mindig van egy következő szint és cél!
  
  Voltak tagcserék, felállásbeli változások a bandában? Mik voltak a váltások okai, tartjátok-e a kapcsolatot a régiekkel?
  
  Természetesen tartjuk a kapcsolatot. 3 tagcserénk volt a 8 év alatt. Először Orosz Fecó hagyta el a bandát 2011-ben, az Indul A Menet lemez után. Fecó egy remek zenész és egy remek ember, a mai napig jön a koncertjeinkre, amikor tud segít a grafikában, fotóz minket! Fecó annak idején elment a jazz és a blues világába. Nagyon sajnáltuk a távozását, mert nagyon jó színes, ízes játéka van, össze voltunk szokva már nagyon, de tiszteletben kellett tartanunk a döntését.
  Hál´isten jó utánpótlást kaptunk Ádi személyében! Amikor Fecó helyére került, még nem is nagyon voltak komolyabb koncertélményei, egyből egy turnézó lemezes bandába kellett beszállnia. Mára meg teljes rutinnal hozza le a dolgokat és ami szerencse, hogy nem csak HC témák után érdeklődik. Emiatt megmaradt bass téren ez a dallamos, de kemény vonal.
  
  Amikor Ádi érkezett Fecó helyére, vele együtt gitár poszton is bővültünk. Másfél évig két gitárral toltuk, Krisz mellé Jáger Patrik (Jagi) csatlakozott. Nagyon király kis gitáros volt. Egy zenemegszállott ember - thrash, death, hardcore, punk. Ami jó zene, abban rendkívül gazdag skálán mozog, főleg a korához képest. Örültünk, hogy a nálunk fiatalabbak is ennyire szeretik még ezeket a zenéket! De amikor Kölyök elhagyta a zenekart, vele Jagi is kilépett. Jagi nem akarta folytatni a Drawing-ban, nem érezte azt hogy több van a dologban a részéről.
  
  Szabi (Kölyök) távozásának oka: Szabi 14-15 éves korában került be a zenekarba, velünk nőtt fel, rengeteg bulit lenyomtunk. Egy idő után nem egy irányba ment az utunk, más dolgok lettek fontosak neki és nekünk is. Mielőtt feszültebb lett volna a hangulat, megbeszéltük hogy akkor mindenki járja a külön útját. Ez így jobb is lett mindenkinek! Rosszkor jött a két ember távozása, mert atom formában voltunk akkor! De újraépítettünk mindent és most megint megy a munka ezerrel!
  Kölyök amúgy se ment messze, mert a Dolorba igazolt a Drawing után, akikkel testvérzenekarként működünk. Egy csomó mindenben segít most is. Felvétel, stb., úgyhogy a kontakt megmaradt.
  
  Kérlek mutasd be a mai tagságot!
  
  A mai felállás: Krisz és én maradtunk az elejétől. Most már Ádi is elég régóta velünk van, hál´istennek. Dobos téren pedig Beni érkezett a bandába. Nagy szerencsénk van, mert Beni szintén velünk nőtt fel, mindennel képben volt a zenekart illetően. Az elejétől jött velünk koncertekre. Kölyökkel egy suliban tanultak dobolni, Hoffer Petinél. Gyerekkori barátok Szabival, úgyhogy adott volt minden.
  
  Mivel foglalkoztok a zenélés mellett?
  
  Krisz logisztikusként dolgozik egy cégnél Ausztriában, gazdasági informatikus diplomát végezve. Ádi fogtechnikus ként dolgozik.
  Beni eladó egy vízvezeték szerelvény boltban és a a végzettsége is ehhez a szakmához köti. Én meg értettségi után dolgoztam nagyon sok mindent. Dolgoztam stúdiótechnikusként az M1 regionális tv-nél, klimatizált fullos környezetben, szép nők társaságában és dolgoztam mindennap 5 órakor kelve egy gyárban is, ahol fémmel foglalkoztunk. Por, zaj, mocsok, meleg, stb. Mindegyiket szerettem, mindegyiknek meg volt az előnye-hátránya. Amikor a gyárban az építkezéseken, vagy épp egy raktárban dolgoztam, a szívósság, az alázat, a katonás rend az élet kemény oldalát is megmutatta. Ott aztán volt minden - atyaég így visszaemlékezve :)
  
  Egy ilyen helyen nincs szarakodás meg babusgatás, szerintem minden férfiembernek kötelessége lenne ilyen helyeken is dolgozni, ha nem is élete végégig persze. De hogy megtapasztalja az énjének ezt az oldalát is, 1-2 évet nyugodtan le lehetne húzni. Sok csibész emlék köt ehhez az időszakhoz :)
  De pl. amikor a tv-nél voltam, tök sok jó dolgot tapasztaltam ott is. A képvilág, akár fotó, akár film, stb. Művészetek is nagyon érdekelnek, sok hírességgel találkoztam ott, meg hát szép nőkkel!:)
  Az életnek sok területe van és sok minden érdekel, most éppen kertészkedem. Nemrég elvégeztem egy edzői alap tanfolyamot, most ebben szeretném képezni magam - kosárlabda, box, rugby. Erőnléti edző nagyon szívesen lennék, egy emberrel gyerekkorától foglalkozni és kihozni belőle a legjobbat. De érdekel például az autokozmetika is. Pár éve gondolkoztam azon, hogy olajkútfúrónak álljak az északi országokban, aztán nem mentem. Ki tudja, még mi lesz! :)
  
  Mutassátok be kérlek röviden minden eddig megjelent anyagotokat. A Mi Utunk című lemeztől mit várhat az érdeklődő?
  
  Az első a Bennünk Él maxi volt 2008-ban 4 szám szerepel rajta. A hardcore-ban nincsenek agyon matekozva a dolgok, így a mi zenénk is egyszerű, nyers, őszinte hardcore! Ez a maxi - mint ahogy általában az lenni szokott egy banda életében - első lemezként a legegyszerűbb.
  
  2009-ben érkezett a Szemtől Szemben már 6 dallal, sokkal mackósabb hangzással. Jó kis lázadó lemez! :) Szabi ennél a lemeznél kb. 16 éves volt, mi meg 20-21 körül Fecóval, Krisz 23 körül. Tehát kis suttyók voltunk és szerintem fasza tökös kis anyag a Szemtől Szemben, 6 full oldschool dallal!
  
  Aztán két évig nem stúdióztunk, sokat koncerteztünk, meg szívtuk magunkba az életet. Ezek a banda „kemény” korszakai voltak, akkoriban voltak sötétebb dolgok, ami a 2011-es Indul A Meneten hallható. Mind zenében, mind szövegekben. Sok hülyeséget megcsináltunk akkoriban, amiből lehettek volna nagy kisiklások is, de hál´isten kijöttünk ezekből a dolgokból, nem ragadtunk benne. Nem volt egy éppen józan korszak és ez már a Szemtől Szembennél is érezhető volt. Jó őrangyakunk van! Hál´isten időben vettük az adást! :)
  
  Aztán ismét eltelt 2 év, ami pont arra volt jó, hogy a gyerekes túlzásokat és a megfontolatlan dolgokat ledobjuk magunkról és elkezdjünk felnőni, elindulni a férfivá válás útján. A következő 2 évben ez sikerült is. A Zene, Család, Barátok, Hardcore lemez szerintem egy sokkal megfontoltabb album az elődeinél.
  A két lemez közti 2 évben sokat koncerteztünk és nem kapkodtuk el a számok írását. Itt dolgoztunk a legtudatosabban. Ledemoztunk mindent, mire stúdióba mentünk, kerek volt minden. Régebben sem lustálkodtunk, azok nem mi vagyunk, de nem is kapkodtunk. Úgy gondolom, egy zenekar vagy zenész életében - kivéve akik a pénzért csinálják és évente kell lemezt kiadniuk - el kell telnie a két lemez közt akár 4-5 évnek is, hogy az megélt, megért hiteles anyagot teremtsen.
  Ekkoriban két gitárral dolgoztunk és Jagi kis szólói és ízes játéka adott egy új löketet a zenének. Mindig dallamossab HC banda voltunk, de itt még jobban össze lett hozva a dallamosság a keménységgel és szövegekben is érettebb dolgok lettek. Ami negatívuma az anyagnak, hogy vékony lett a hangzás. Olyan hangzást akartunk, mintha a ´80-´90-es évek amerikai HC bandáit hallgatnád szalagos kaziról. Valakinek jobban bejött, valaki meg azon a véleményen volt, hogy nem szól jól. Szerintem is vékonyka lett, de ennek ellenére szeretjük ezt a lemezt, két nótára klip is készült: a Zene, Család, Barátok, Hardcore címadó dalra és Zene Harcosaira. Az utóbbi talán a legkedveltebb számunk koncerteken!
  
  A Mi Utunk pedig egy összefoglalás a 4 lemez és a 8 év közönségünk által és általunk legkedveltebb számaiból. Egy korszak lezárása és egy új kezdete. Egy-két szöveget átgondolva, olyan zenei elemekkel felruházva, ami hiányzott az előző felvételekből. Ezeket újrajátszottuk és újra is lett énekelve az egész. A ZCSBHC és A Mi Utunk közt 3 év van a doboscsere miatt, két évig nem koncerteztünk. Nem akartunk és nem is bírtunk volna zene nélkül maradni, így jött az ötlet, hogyha már koncertek nincsenek, akkor csináljuk meg ezt a válogatást új hangzásban, újra felvéve, újra gondolva egy-két dolgot. Erre tökéletes volt ez a holt idő. Ekkortájt elkezdtem tanulgatni énekelni is, illetve olyan technikákat ellesni, kérdezni nálamnál sokkal jobb zenészektől, amiket ki is szerettem volna próbálni. Bár nem mondom, hogy jó vagyok, de azért igyekszem fejlődni!
  
  Ki végezte a hangmérnöki, keverési munkákat?
  
  Az ének felvételeket Kis „Fidó” János stúdiójában vettük fel itthon Sopronban a Sound Bridge stúdióban, ahol az összes eddigi lemez készült. A keverést Szabi csinálta, a mastert pedig Róbert Kislaci csinálta, egy fiatal srác, aki ezeket a dolgokat tanulja.
  
  Szerzői kiadásban jelent meg az album. Voltak próbálkozások kiadók felé vagy eleve ez volt a cél? Kaptatok visszajelzéseket kiadóktól?
  
  Igen, szerzői kiadásban jelent meg, mint a többi lemez. Utánajártunk persze a kiadósdinak, de nem látjuk annak értelmét, hogy közel egy millió forintot fizessünk azért, hogy legyen CD-nk és ott porosodjon a már amúgy se nagyon működő lemezboltokban.
  
  Az eddigi kiadványok letölthetőek a honlapotokról. Érdemes ma egyáltalán lemezt kiadni?
  
  Igen, letölthetőek tokkal-vonóval. Igyekszünk olyan lemezeket készíteni, amik jól szólnak az adott körülményekhez képest. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy milliókat költsünk stúdiózásra. De ma már undergrund szinten is egész jó minőségű lemezeket lehet csinálni kis költségből is. Sőt, sokszor jobb is, mint a nagy stúdiók, mert ott tényleg atom, világszínvonalú cucc van egy-két helyen, de nem nagyon foglalkoznak a kis költségvetésű bandákkal - gyorsan legyen letudva az egész, azért szóljon valahogy... De az ár/érték arány szerintem hatalmas túlzás, annyival nem szólnak jobban azok a lemezek. Meg lehet találni a kiskapukat, bár nem könnyű.
  
  Most már jó ideje bent vagyunk az undergroundban, igyekszünk nyitott szemmel járni ezen a téren is. A következő lemez masterja lehet, hogy külföldön készül majd. A felvételeket meg tudjuk már magunk is csinálni jó kis cuccokkal. Ezzel sokat tudunk spórolni úgy, hogy ne menjen a minőség rovására. Az utómunkákat viszont lehet, hogy majd a tengeren túlra küldjük.
  Amúgy az a véleményünk, hogy itthon nincs értelme kiadni egy lemezt underground szinten. Az emberek nem vesznek CD-t és nincsenek olyan underground kiadók, akik tudják nyomni a bandákat úgy, hogy az nekik is megérje és a zenekarnak is. A hardcore itthon az undergroundban is underground, úgyhogy itt még nehezebb!
  
  Nehéz a helyzet, mert gyenge minőséget nem akar egy igényes banda, sem a közönsége, de ha még szerzői kiadásban is jön ki a lemez, a borító gyártás, CD gyártás is elég költséges. Mi inkább ezt az utat járjuk. Vannak kisebb támogatóink, épp most tárgyaltunk a Wildcat Piercing Hungary-vel, hogy be tudnak kicsit segíteni ezekbe a költségekbe, talán így valamivel könnyebb lesz majd. Ha már nem kerül költségbe egy bandának egy stúdiózás stb, az már óriási szó manapság.
  Mi ezért nem látjuk értelmét a kiadósdinak, ezért rakjuk fel a honlapra a lemezeket. Ott bárki tud akár magának is CD-t készíteni, hiszen a borítók is méretre vannak szabva és a zene is elérhető a legjobb minőségben! Nem istenítjük a faceookot és az instagrammot, de nekünk zenekaroknak és zenészeknek pl. tökéletes és az internet is.
  Szomorú ezt kimondani, de ők a mi világunk kiadói. Mi nem posztolunk mindennap új selfiket meg nem váltogatjuk a profilképeinket hetente, nem rakjuk ki a magánéletünket az előtérbe, de ami zenével, sporttal vagy értelmes dolgokkal foglalkozik, azt használjuk. Mindent tudni kell használni, mindenben van rossz és jó, a mai világban a facebook a központ.
  Mindenki nézi, még az is, aki nincs fent. Szinte rá van kényszerülve, hogy kapcsolatban legyen vele! Mi is jobban örülnénk, ha ez nem így lenne, de sajnos most ez a helyzet. Viszont ennek is van jó oldala, egy csomó dolgot el lehet juttatni a világon bárhová pillanatok alatt. Ha tudja kezelni egy ember, egy cég, egy zenekar ezeket a portálokat, akkor nem is olyan rossz dolog, de nyilván ehhez kell egy alapvető intelligencia!
  
  Ti hogyan próbáljátok terjeszteni a zenéteket, munkásságotokat, hogyan próbáljátok elérni a rajongókat?
  
  Ahogy említésre került a dolog. Ezeket az internetes dolgokat is használjuk, de mi abszolút oldschool arcok is vagyunk egyben. Személyesen is tartjuk a kapcsolatot a közönségünkkel. Tudat alatt az internet világa kicsit személytelenné tesz minket, embereket, de mi nem felejtettük el, honnan érkeztünk. Minket úgy neveltek a szüleink és az élet is, hogy beszélgessünk személyesen, látva a másik ember arcát, szemét, hogy ne bujkáljunk portálok mögé.
  Egy példa: Írhatsz nekünk a facebookon is, de ha valaki személyesen szeretne valamit, nálunk azt is megteheti nyugodt szívvel. Erre vannak a koncertek! Mi nem vagyunk sztárok, nem kényszerülünk bujkálásra, nyilván a fölösleges primitív beszélgetéseket és emberi viselkedéseket mellőzzük mi is! De mindig szeretünk a közönségünkkel koncert után dumálgatni, spannolni!
  
  Soproni zenekarként mennyire tudtok bekerülni a koncertezési vérkeringésbe, milyenek a lehetősek e téren?
  
  Jók a lehetőségek, hál istennek klub téren is, nyáron meg ott a VOLT fesztivál.Már nagyon sokat hígult ez a fesztivál, mint ahogy világ is, de nekünk ez valahol jó, mert pl. idén azt vettük észre, hogy hiányzik az embereknek az undergound és a nyers hangulat. A fesztiválon 8-10 évvel ezelőtt inkább csak ilyen bandák voltak, most ritkaság, ha egy hasonló banda lép fel. Korán kezdtünk idén is sajnos, de még így is szépen bevonzottuk az embereket és tetszett nekik a buli. Sokan most láttak először hardcore koncertet, sokan meg azt mondták, hogy ezer éve nem láttak magyar nyelvű hardcore-t élőben! Sok jó banda van a városban és környékén, úgyhogy azért van vérkeringés rendesen!
  
  Úgy látom, a hardcore csapatok valamiért sok szállal kötődnek a rögbi/amerikai foci sportágakhoz. Mi ennek az oka?
  
  Számunkra mindig nagyon fontos volt a sport, mi tényleg egy full sportos zenekar vagyunk, minden sportot tisztelünk!
  Mindegyikünk sportol! Sajnos Ádi kicsit leeresztett, cseszegetjük is, meg mondja ő is, hogy ja tudom... :) Mikor bekerült a bandába, egy atom kis szálkás, szikár gyerek volt, most is az, csak elbujtatja! :)
  Beni gyúr mint az állat :) Meg olykor lejön hozzám bokszolgatni. Tök ügyes amúgy, többet kéne használnia kardióként. Mindig mondom neki! :)
  Krisz is mindig sportolt, kis foci, kis kosár, kis box, most meg együtt rögbizünk. Gyerekkorunkban foci közben sokszor voltak földre vitelek, elhülyülések, érett a rögbi! :)
  Én a zene mellett sportfüggő vagyok. Szinte amióta az eszemet tudom, sportoltam. A zene és a sport a két legjobb dolog a világon! Kosárral kezdtem, 10 évig játszottam versenyszerűen - minden nap edzés, hétvégén meccs-hegyek. Aztán besokalltam, mindenki csajozott, szabad volt, aztán jött a zene :) De mellette mindig ott volt a sport!
  7 évet töltöttem a küzdősportok világában, főleg a boxban, de belekóstolva a kick, thai box, és az MMA világába is. A rögbi meg most van. Egy gyerekkori álom ez is a többi mellett. Minden benne van, ami kell. Atlétika, kis birkó, rengeteg irányváltás, sprintek, színes mozgáskultúra, rendkívül jó erősítések és állóképesség fejlesztő gyakorlatok a figurák és mindezt labdával és csapatban csinálhatod. Egy gyönyörű sportág! Amíg lehet csinálni, szeretnénk is a zene mellett. Persze a zene az első!
  Az oka egyszerű annak, hogy miért kötődik a hardcore ezekhez a sportokhoz. A hardcore vér ezeket a sportokat vonzza! A rögbibe tényleg minden benne van, ami a hardcore zenében, de ez igaz a küzdősportokra is! A kettő építi egymást, egy hardcore zenész csak ezekkel a sportokkal tud a színpadon teljesíteni. Hiszen egy hardcore koncert az maga egy sport, egy kemény meccs, ha azt akarod, hogy igazán üssön a dolog!
  
  Mit jelent nektek a hardcore? A zenén túl van-e valamilyen plusz töltet, amit ez számotokra jelent?
  
  A hardcore mindenkinek mást jelent, rengeteg ágazata van már. Nekünk a hardcore az, amit az igazi nagy öregek képviselnek, olyan zenekarok, mint az Agnostic Front, Madball, Sick of it all, Terror, Wisdom In chains, Warzone, Trial, stb. Ezektől a bandáktól én pl. olyan élet szemléletet kaptam, amit soha nem cserélnék le. Óriási ajándék ez és ezt a többiek nevében is mondhatom a bandában!
  Ezek az emberek megjárták a poklot és eljutottak az igazsághoz! Minden vallás érdekel és mindegyiket tiszteljük, soknak utána is jártam, volt hogy esélyt is adtam, de mindig ott lyukadok ki, hogy ennél nincs jobb számomra. Abszolút kimondhatom: nekem ez a vallásom!
  
  Ezeknek zenekarokank a szövegei, élet szemléletei azok, amire igazán vágytam mindig. Ami bennem lakozott! Itt nincsenek túlbonyolítva a dolgok, nincsenek maszkok. Mindig is istenhívő ember voltam, nagyon is, és Jézus életét is osztom sok mindenben, de nekem az Isten az nem egy szakállas bácsi, aki figyelget minket fentről, hogy épp befizettük-e az egyházi adót. Nem feltétlenül kötjük az istenhitet az egyházhoz, persze nem is tiltakozunk ellene. Nekem az Isten a bennünk lévő jó, a lelkiismeretünk és ehhez nem kell semmi más, csak az őszinte önmagad! Az, hogy a jó és rossz között döntést hozz a jó javára, még ha sok ember számára ez nem elég menő, akkor is!
  Ott az ördög is mindegyikünkben, de ha igazán magunkba nézünk, tudjuk, hogy mi az ami jó és mi az ami nem. Mindenki tudja magában, mikor tesz rossz dolgokat. Van, hogy meg is tesszük, de ha valaki rosszat tesz és már nem jönnek a hangok, na onnan már nincs visszaút! Amikor látok egy állatot vagy egy kisgyereket, akkor azt fel akarjam emelni, életet, örömet akarjak neki adni. Amikor egy szép nőre nézek, ne csak azt lássam bent egyszerre, hogy de megdugnám - persze fontos dolog a szex, de nem az a fő! Ezek csak példák. Ha nem találtam volna meg a hardcore-t és nem jutottak volna el hozzám ezek a bandák és ezek a szövegek, még mindig egy maszkokkal teli, gyáva, megvezethető, a hibáit nem belátó ember lennék!
  
  Tökéletes nem létezik, meg senki sem szent, ez tény. Mindegyikünk hibázik, de azt be kell látni, tovább kell lépni és a jót kamatoztatni a továbbiakban. A szégyent és büszkeséget is felvállalni, a nem építő dolgokban nem bent ragadni, merni nemet mondani rájuk. A hardcore nélkül még a mai napig bizonyítanom kéne, hány nőt dugtam meg, hány embert tudnék megverni, csak azért, hogy megmutassam azt akár egy nőnek, vagy a környezetemnek, hogy milyen fasza gyerek vagyok, vagy hogy éppen mennyi pénzt keresek, stb.
  Ezek a bandák számunkra olyan értéket képviselnek, ami az igaz férfiléthez elengedhetetlen a mai korcs világban. Itt megtanulhatod, mikor kell kiállnod egy dologért és hogyan, hogy mindig használd az eszed. A hardcore akkor kemény és annyira, amennyire kell és ez igaz az érzékenységre is.
  Sokan hallgatnak hardcore-t, de fogalmuk sincs róla, hogy a zenén kívül miről szól ez az egész. Nem mondom, hogy mi mindent tudunk, de ahhoz elég régen benne élünk, hogy átlássuk ezt az egészet, amit ezek a nagy öregek képviselnek. Pont ettől különbözik a hardcore a többi zenétől és szubkultúrától, hogy nem csak zene - legalábbis számunkra!
  
  Itt nincsenek sárkányok meg rózsaszín felhők sem, itt a hétköznapi életről van szó. Az igazi szeretet nem a pompa meg a csillogás, hanem az egyszerű dolgokban van! Egy kívülálló csak azt látja, hogy ezek a kigyúrt emberek szétvarrva üvöltenek meg ugrálnak. Kik ezek az állatok? Közben semmit nem tud az egészről, vagy pont túlzóan keménykedik koncerten, mert azt hiszi, az a menő ezekben a körökben.
  Az agresszió önmagában semmit sem ér, ha nem tudja az ember pozitívan felhasználni! Ha valaki mélyen beleveti magát és nem csak a zenei részébe, akkor egy óriási önismereti tanfolyamon vehet részt! Az igaz, hogy nem a könnyebbik út ez, itt szenvedni is kell rendesen, de hosszútávon ez az út.
  Sokszor a halál is szembe jön ezen az úton, a hardcore egy túlélő életforma. Önmagunk megismerése, az egonk leküzdése és a maszkok levételei a legkeményebb, legfélelmetesebb dolgok egyike, nem is mindenkinek sikerül ezeket leküzdenie. Főleg ebben a világban, ami most van, ami pont az ellentétét tukmálja ránk!
  A hardcore az igazság és őszinteség megismeréséhez tökéletes tápanyag, mint ahogy az említett küzdősportok és a rögbi is. Tehát a zenén túl ez jelenti számunkra a plusz töltetet a hardcore-ban.
  
  Sok hardcore banda törekszik a „straight edge”, vagyis a tiszta, egészséges életmódra, ki szigorúbb, ki lazább keretek között. Ti hogy álltok ezzel?
  
  Hát mi nem vagyunk „straight edge” arcok, bár tiszteletre méltó dolog. Sajnos volt időszak, amikor elszívtunk és megittunk mindent, de ez a korszak régen elmúlt! Azért a minőségi alkoholokat mértékkel fogyasztva, élvezve az ízeket, továbbra is szeretjük. A vedelést már kinőttük, legalábbis Krisz meg én már biztosan. :) Beni és Ádi azért még belenéz egy-két cifra éjszakába! :)
  Vissza térve a dologra, szeretjük például a minőségi söröket, a legjobb minőségű whiskyket - főleg az ír vonalat! Én a minőségi borokat is nagyon kedvelem, meg a jó konyakokat, minőségi rumot és a long island koktélt :) Mi ritkán iszunk, de akkor a legjobbakat vesszük. Az alkohol fogyasztásának, gyártásának, történetének is megvan a kultúrája, minket ezek a dolgok vonzanak, nem a vedelés!
  
  Mik a jövőbeli tervek? Következő lemez? Hol lehet elcsípni a közeljövőben a zenekart élőben?
  
  Sok tervünk van hál´istennek! Nagyon jó az új felállás Benivel, jól tudunk dolgozni, írjuk is az új számokat, amiket már játszunk is, mióta megint koncertezünk. Mindeképpen szeretnénk rögzíteni is őket valamikor. Nem akarunk most sem kapkodni, csak élvezni a zenélést.
  Lesz új lemez biztosan, de nem tudunk és nem is akarunk konkrét időpontot mondani. Lehet, hogy előbb mint terveztük, lehet hogy később, majd meglátjuk. Koncertek is lesznek, bár itt se erőltetjük a fölösleges köröket. Ráfizetős bulikat már nem csinálunk évek óta, ezt továbbra is tartjuk. Megvannak azok a helyek, testvér bandák, városok, ahova mindig érdemes menni, ezeket nem is hagynánk ki, mert mindig király bulik vannak. Ezek mellett meg ha fedezve van az útiköltségünk, bárhová elmegyünk!
  Imádunk utazni, hál´istennek sok helyen meg is fordultunk az életünk során. Legközelebb például Horvátországba utazunk. Egy csere bulit kapunk vissza egy nagyon király horvát bandától (Upset). Májusban itt voltak nálunk, most mi megyünk.
  Az ilyen dolgokat helyezzük mostanában előtérbe a megszokott városok mellett. Horvátország amúgy is nagy kedvenc, Olaszország mellett :) Gyerekkorom óta visszajárok egy szigetre, amit nagyon szeretek. Ha idén is sikerül mennem, akkor már a negyedik alkalom lesz! Ez az én Balatonom! :) Llegutóbb mikor ott jártam, tavaly csodaszép dolgok történtek velem. 4 felejthetetlen napot kaptam ajándékba, amit sose fogok elfelejteni!
  
  Mit üzentek a rajongóknak, érdeklődőknek?
  
  A rajongóknak azt üzenjük, hogy köszönjük, hogy kitartottak mellettünk most a két éves kihagyás után is. Igyekszünk a jövőben is mindent beleadni, hogy jól érezzétek magatokat!
  Az érdeklődőknek meg azt, hogy bátran látogassák a koncerteket, szeretettel várjuk őket! A mai generációnak még annyit szeretnénk üzenni, hogy ne hagyják magukat befolyásolni mindennek, amit beléjük tukmálnak. Gondolkodjanak, használják az eszüket, legyenek résen és a szívük után menjenek! Akkor is, ha az éppen nem menő egy társaságon vagy bandán belül!
  Tegyenek meg mindent azért, amit szeretnek! Ha nem is sikerül minden, akkor is azt tudják mondani, hogy ők mindent megtettek! Pozitív dolgokért harcoljanak, amivel építenek, teremtenek!
  
  Van egy mondás!:
  Sose lesztek jobbak, mint ahogy kevesebbek sem lesztek soha senkinél! Ez szerintem fontos.
  PEACE!!


Kulcsszavak:
  drawing 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Drawing: újra aktív a soproni hardcore csapat

Drawing: Zene, Család, Barátok, Hardcore

Drawing: előzetes az új lemezről

Drawing: Indul A Menet

Drawing: Szemtől Szembe

 programajánló: 
2017. augusztus 23.
Amon Amarth augusztusban, a Barba Negra klubban (Barba Negra Music)
2017. augusztus 25.
WAKE (CA), BACKSLIDER (US) a ROBOTban
2017. augusztus 31.
15 éves a KiSTeHéN
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről
”Egy sokkal érettebb, úgymond felnőttebb Punnany vagyunk” – interjú Meszes Balázzsal a PunnanyMassif énekesével
Villáminterjú az In Flames gitárosával, Björn Gelotte-tal
”Annyi ötletem van” - interjú a Czutor Zoltánnal az új Belmondo albumról és a zenei menedzser képzésről
Mindig zavart, hogy csak gitáros vagyok, és nem tudok énekelni - A nyughatatlan
Nikson interjú
alterDistrict - Zenénkben minden izmot átmozgató tornametál riffek váltakoznak pulcsikat kötögető nagymamákat megsirató romantikus érzelmes lassulásokkal
Tóth Gergő - Teljesen véletlenül kerültem a médiába
Néhány gondolat a Bohém erdőről - Kilian
Interjú az alternatív rockot játszó kolozsvári Grimus zenekar dobosával
Interjú a Hollywoodoo-val
VolumeFeeder
Inside My Head - Atomkatasztrófára egy kis lekvárral
 kiemelt 
James Newton Howard Budapesten- 3 Decades of Hollywood Music
  
Hollywood legnagyobb zeneszerzője Magyarországon koncertezik A „Micsoda nő!”, „Az éhezők viadala” és további számos sikerfilm zeneszerzője, James Newton Howard Budapestre is ellátogat 2017-ben első élő koncertturnéjával

Blood Incantation, Spectral Voice
GATECREEPER [USA]; RATLORD [D]; NADIR a DURERben
WAKE (CA), BACKSLIDER (US) a ROBOTban
Amon Amarth augusztusban, a Barba Negra klubban
 friss hozzászólások 

Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Mike Portnoy szívesen csatlakozna a Dream Theater - Images, Words & Beyond turnéjához (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 irish    the social network    ghost brigade    paolo fresu    leonard cohen    mel gibson    liszt    lantos zoltán    simpsons    jena malone    dave gahan    johnny english reborn    the hated tomorrow    stardrive    nine inch nails    utódok    omega    manticora    dax flame    dave groh    avatar    taking dawn    iced earth    ereb altor    macbeth  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!