film [filmszemle]  2004. április 21. szerda   12:31

nincsen hozzászólás

  Több okból is nehéz helyzetben vagyok. Nem tudom, dicsérjem, vagy szidjam a filmet? Imádom a vámpíros filmeket, s ezt a filmet már rég óta várom. Várom, mióta megtudtam, hogy Budapesten forgatott (amerikai mércével nézve) kisköltségvetésű filmről van szó, mely a farkasemberek és a vámpírok harcát mutatja be a Rómeó és Júlia mítosszal egybefonva.
  
  Sötétben játszódó mérsékelten romantikus akciófilm. Talán így tudnám jellemezni egy mondatban. Horrornak nem felel meg a kevés vér és a vérfagyasztó effektek hiánya miatt, s a thriller jelző sem húzható rá, hiszen az adrenalin szintünk sem fog különösebben megnőni. Az éjszaka szülöttei az egykor teliholdnál átváltozókkal naponta összecsapnak, s nem a fogaké a főszerep, hanem a fegyvereké. Úgy néz ki, hogy a Penge sorozat túl mély hatást gyakorolt Hollywoodra.
  
  Nem rossz a film, egyszeri megnézésre ajánlott, főleg, aki megfelelő iróniával tudja szemlélni a mozivásznat. Már a film elején a tavalyi magyar mozisiker, a Kontroll díszletei között találjuk magunkat, melyet hamarosan az ezüstgolyók és az UV sugárzással töltött lövedékek szednek darabokra. De találunk elemeket a Mátrix sorozatból (ruhák, mozgások), A Holló (plakát, első kép a filmben) illetve a Hegylakó legendája is beugorhat a mozinézőnek a történetből. Nem túl észrevehetően, hiszen Len Wiseman folyamatosan újítani akart a már megszokott vámpírtörténetek egyhangúságán. Kár, hogy nem olvasott utána. Abban az esetben első vámpírnak nem Alexander Corvinus, a XV. században élt közép-európai király egyik fiát tenné (másik fia az első farkasember lett). A Hunyadi família belekeverésénél már csak a tükör bántott jobban. Aki olvasta Drakula gróf kalandjait, az tudja, hogy a vámpírok nem látszódnak a tükörben. Ezt az apró malőrt betudtam az alacsony költségvetésnek, operatőri hibának addig, míg a főszereplő Kate Beckinsale nem a tükör előtt próbálgatja, melyik ruha is lesz jó neki.
  
  S ha már szóba került Kate Beckinsale neve, akkor érdekességnek elmondom, hogy az Underworld és a folytatása között eljátszotta az idei tavasz másik vámpíros-farkasemberes kasszasikergyanús filmjének, a Van Helsingnek is a női főszerepét, így igazi horrorhősnővé válhat a folytatások folytatásának végére. Mégis, ha eltekintünk a Trinity-ruhába bújtatott vámpírnő alakjától, akkor a legemlékezetesebb alakítást az Igazából szerelem kiöregedett rockerjének, Bill Nighy-nek köszönhetjük. Talán, mert a fővámpír megjelenésétől az előbb említett film jutott folyamatosan eszembe, s néha ez mosolyt csalt az arcomra hiszen rockvámpír eddig csak Anne Rice könyvében szerepelt, s most ez személyes élménnyé vált számomra, ha a zene most el is maradt.
  
  Arról még nem beszéltem, hogy a film második részét ha jól tudom Prágában veszik majd fel. Ez hírként elszomorított, de a hulló vakolatú házak nem biztos, hogy jó reklámot jelentenek Budapestnek. Egyedül a Fregatt Pub kapott világméretű reklámot. De arról meg úgy is mindenki azt hiszi, hogy díszlet.
  
  Az Underworldnek Amerikában meglepő sikere volt. Véleményem szerint itthon is megkapja majd az őt megérdemlő figyelmet még akkor is, ha hazánk mozilátogatói (remélhetőleg) kifinomultabb ízléssel bírnak, mint a tengerentúli társaik.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: