szerző: MorelloKalapács, Wisdom 2003 március 20, Wigwam
A Kalapács zenekar új lemeze, a Totem zajos elismerést váltott ki a rajongók körében. A fogós dallamok és a karcos hangzás sokakat megérintett, és ez az album minden valószínűség szerint tovább fogja erősíteni a zenekar pozícióját a magyar heavy metal bandák között.
Kalapács Józsefet gondolom senkinek nem kell bemutatni, a Pokolgép és az Omen egykori énekese fáradhatatlan szívvel és lélekkel járja tovább a maga útját. E mostani zenekara a legrégebbi Pokolgép dalok újrafelvételével (Az Első Merénylet, 2000) kezdte a pályáját, ami sokakból kétkedést váltott ki, mondván Józsi is csak a múltjából akar megélni. Ám a finnyáskodók egy szempillantás alatt elcsendesedtek, mihelyt megérkezett az új, saját nótákat tartalmazó album, Ösztön néven. Ez a lemez szerintem az egész magyar heavy metal színtér egyik csúcsa. De nem is csoda, hiszen olyan kiváló zenészek alkotják az együttest, mint az Omen-ben már Kalapács oldalán gitározó Sárközi Lajos; Weisz Kicsi” László, aki a Dirty Dance-ben is penget; Beloberk István, akit nemrégiben az év basszusgitárosának választottak; és tesója, Beloberk Zsolt, aki dobos létére elképesztően aktív dalszerzés terén.
Az Ösztön lemezben minden megvolt, ami kellett. Szélvészgyors, agresszív dalok, középtempós döngölések, és a leggyönyörűbb lírai balladák, amit valaha hallottam. És mindez értelmes, szívhez szóló mondanivalóban megtestesülve (ebben Vadon Jánosnak is elévülhetetlen érdemei vannak). És most megjött az új album, a Totem, amely nagyjából az Ösztön irányvonalát viszi tovább, némi hangzásbeli és zenei változásokkal. Igazából egy dolgot hiányolok belőle, a lendületességet. Mert az egy szem Bűnöm A Rock-on kívül (ami már most nagy slágerré nőtte ki magát) nemigen akad más pörgős, speed-elős nóta a lemezen. Mert OK, hogy a Kalapács zenekar nomen est omen (na, még az Oment is sikerült belekeverni) alapon a kalapálós, középtempós döngölésben éli ki magát, de az Ösztön néhány száma leginkább egy légkalapácshoz hasonlított. Lírai dalokból egy darab képviselteti magát (Nincs Baj), amely nem rossz, de jól jöhetett volna még egy, fogósabb refrénű. Szóval szerintem az Ösztön szintjét nem éri el a Totem, habár nem sokban marad el tőle.
A bejutás kisebb-nagyobb macerák után végül sikerrel megtörtént (az ajtónállónál nagyobb tahót még életemben nem láttam!), a kezdésre való várakozás ideje alatt az Iron Maiden szórakoztatott minket Rock In Rio felvételével, amelyet kivetítőn sugároztak. Majd hamarosan indított a Wisdom. Valamelyik cikkemben már leírtam (vagy talán többen is), hogy mennyiszer láttam már őket mindenféle zenekar előtt, és már szinte kezdem kívülről fújni a témáikat, noha még csak koncerteken találkoztam velük. Nachladal István fantasztikus énekes, és ma kifejezetten vidám hangulatban volt, a riffek és szólók alatti holt időben” még egy jókora sör- és borkóstolót is megengedett magának. Bemutatkozott az új dobos is, aki a Csibe” becenévre hallgat. Wisdom-ék a mai napon is beleadtak mindent, a saját számok mellett jöttek feldolgozások a Helloween-től és az Iron Maiden-től (fantasztikus volt hallani a Hallowed Be Thy Name-et és az Aces High-t! Bár utóbbi szövegét most már ideje lenne normálisan megtanulnia Nachladal Istvánnak!). Ennél jobb hangulat nem is kellett a Kalapács előtt.
Hosszabb átszerelés következett, ami alatt remek számokat játszottak be, néha olyan zúzás és headbang-elés alakult ki rájuk, hogy öröm volt nézni. Az általam valaha hallott legfantasztikusabb dal, a Metallica One-ja után színpadra robbant a Kalapács, és elindították a Totem lemezt a címadó dallal. Aztán folytatódott az album a nagyon húzós Őszintén c. számmal, majd következett a Kezdj Új Életet. A középtempó után megdörrent egy igazi szélvész, Nem az A Harc, az Ösztön leggyorsabb dala. Szusszanásnyi pihenő keretében Kalapács Józsi elmondta, hogy a „www.kalapacs.net” honlapjuk vendégkönyvében igen sokan kérték a Pokoli Évek c. dalt az Omen időszakból, és ennek eleget téve folytatták is a bulit. Hát ilyen banda ez a Kalapács! Mindent a közönségért!
Még soha nem hallottam, hogy ezt a dalt játszották volna, de most mégis megtették, miértünk! Példaértékű magatartás! Lassulásnak helye nincs, folytatódott a program az egyik legnagyobb magyar heavy metal himnusszal, a Gép Indulóval. Aztán a bandának eszébe juthatott, hogy ez mégiscsak valami lemezbemutató féleség, mert visszatértek az új albumhoz, következett a Korcs. A sok zúzás után némi pihenőt engedélyezett nekünk az együttes, két lassabb szám következett, név szerint a Bízd Rám Magam és az Itt És Most az Omen ill. a Pokolgép időszakból. És ha már a Pokolgépnél tartunk, még régebbi vizekre eveztünk, a legkoraibb Gép nóták közül a Bűnt és a Cirkusz és Rácsot játszották el nekünk, amelyek Az Első Merénylet lemezen is megjelentek. Kalapácsék kissé érezhették az adósságukat, mert most eljátszották a méltatlanul mellőzött csodálatos Felébredés c. dalt. Motoros induló következett, Sebességláz címen. A régi Tépett Madár és azt új Sebek után az utolsó Omen-es nóta, a Fagyott Világ hangzott el.
Végül pedig rock himnuszok dömpingjével zárt a Kalapács együttes, azt hiszem a vadonatúj Bűnöm a Rock-ot is nyugodtan idesorolhatjuk immár. De ugyanide tartozik a háborúellenes A Háború Gyermeke, a lázadó ifjú lelkek tükre A Jel, a vészjósló Éjféli Harang, és a bulizós Mindhalálig Rock & Roll.
Utóbbi dal minden rutinos Kalapács rajongó számára egyértelművé tette, hogy a koncert immár valóban véget ért. Pedig micsoda este volt! Kezdjük ott, hogy valamilyen oknál fogva az egész koncert alatt iszonyatos hőség keletkezett. Mi a teremben alig bírtuk, vajon mit élhetett át a zenekar a színpadon? (úgy tűnik, Kalapácséknak nincs szerencséjük a fűtéssel/hűtéssel, mert a tavalyi 20 éves Pokolgép jubileumon, a Pecsában is olyan észveszejtő hőség kerekedett, hogy az összeesés és a totális végkimerülés határára kerültem már a koncert közepén). Józsi a buli vége felé már úgy nézett ki, mint valami vízelementál, az egész emberből facsarni lehetett a vizet, göndör haja fürtökben lógott az arcára tapadva, és minden bólintásnál kisebb tavat fröccsentett maga elé. Lajcsi igazán kiérdemelné a The Guitar Crusher” becenevet, megint sikerült eltépnie egy húrt, szegény Kicsinek pedig addig egyedül kellett tartania a frontot. A gitár úgy tűnik menthetetlen lett, mert Lajcsinak az új (vagy legalábbis általam még nem látott) explorer-ével kellett befejeznie a koncertet.
Csodálatos élmény volt a mai koncert, remek lemezbemutató. A Kalapács együttes zeneileg és emberileg is megmutatta (ismét), hogy ott a helye az élmezőnyben. Most a Total Hard fesztivál keretében járják az országot, legközelebb Budapesten május 22-én, a Ráday Klubban találkozhat velük az érdeklődni vágyó rocker. A tapasztalatok alapján, véleményem szerint nem lesz érdemes kihagyni azt a bulit (sem)!
14:56
