előzetes [fesztivál]  2004. április 12. hétfő   14:57

nincsen hozzászólás

  Európai mércével mérve is rendkívül rangos fellépő-gárdával büszkélkedő neofolk-indusztriál fesztiválnak ad helyet április 17-18-án a Ferencvárosi Művelődési Központ színházterme. A rangos esemény fellépői között a műfaj számos mérvadó külföldi előadója mellett a hazai legjobbak is helyet kapnak.
  
  Az esemény megalapozására már 16-án, pénteken sor kerül a Marco Polo klubban, ahol a hazai Interzone Inc. vezeti elő súlyos industrial zenéjét, majd DJ d4m4g3 gondoskodik a megfelelő hangulatról.
  
  A fesztivál programját szombaton 18.00 órakor a hazánkban korábban már megfordult szerb Kinovia nyitja, változatos hangszereléssel (többek között fuvolával, csellóval) megszólaltatott bizánci folkzenével. Az első nap magyar fellépője a Cawatana, a Scivias és az Actus mellett Európa-szerte a legismertebb honi neofolk zenekar. Akusztikus gitárral, atmoszférikus szintetizátor-dallamokkal, de helyenként fúvós hangszerekkel és pergő ritmusokkal is kísért zenéjüket angol és magyar nyelven vegyesen megszólaló női és férfi énekdallamok teszik teljessé. Struggle for Wisdom című lemezük több mérvadó magazinban is elismerő kritikát kapott.
  
  A fesztivál első különlegességének a norvég Penitent fellépése ígérkezik, hiszen hosszú évek óta két romániai előadás mellett Magyarországon lép először újra színpadra a project. A Penitent-et Karsten Hamre hívta életre 1994-ben, hogy fájdalommal, kínnal, depresszióval teli verseit még kifejezőbb formában juttathassa kifejezésre. A korai időkben ebben társa volt Asbjorn Log is. Egyetlen demó után 1996-ban jelentették meg a szavalással kísért, dominánsan a szintetizátorra és helyenként dobjátékra épülő zenét tartalmazó Melancholia című albumot, amelyet 1997-ben a Beauty of Pain követett, melyen már javarészt zongorajáték foglalt helyet a szintetizátor helyett. Log távozása után 1998-ban jelent meg az instrumentális As Life Fades Away című nagylemez, melyen a kései barokk kamarazene erős hatása figyelhető meg. 1999 a mikrofon mögött Mark Andrew Goldfine-nal találta a zenekart, az ekkor megjelent Roses by Chaos Spawned album már orkesztrális jellegű elemeket is tartalmazott a zongora- és orgonadallamok mellett. 2000-ben két kiadvánnyal is jelentkezett a Penitent: a Maestro Beethoven a neves zeneszerző egyes tételeit, a Reflections of Past Memories pedig újra rögzített, remixelt és újragondolt Penitent-dalokat tartalmazott. 2000-ben Hamre új társra talált Bernt Sande személyében, vele készült el a Songs of Despair című album, 2001-ben pedig egy tematikus válogatáslemezhez az On Another´s Sorrow című Blake-vers megzenésítése, mely megnyilvánulásaik magukon hordozták már a death/doom metal egyes stílusjegyeit is. A Penitent Sande 2001-es távozását követő első megnyilvánulása az idén megjelent Deserted Dreams című album, mely egyfajta visszatérés a gyökerekhez - számos elem a ´95-ös demóról lehet ismerős Hamre kitartó rajongóinak, akik számára minden bizonnyal túlzás nélkül egy álom válik valóra ezzel a fellépéssel.

  A Penitenttel ellentétben az In Slaughter Natives éppen a lemezkiadás terén inaktív, míg élőben időről időre felbukkan. A svéd Jauni Haivukainen projectje a legendás Cold Meat Industry első kiadványai között volt, azonban a korai sűrű megjelenéseket (In Slaughter Natives 1991, Enter Now the World 1992, Sacrosancts Bleed 1992) követően az 1996-os Purgate My Stain albumon kívül csak egy válogatás és a korábbi anyagokat tartalmazó box-set kerülhetett az In Slaughter Natives kedvelőinek gyűjteményébe. Az élő produkciók azonban továbbra is maximálisan kiszolgálják az apokaliptikus hangulatot árasztó súlyos elektronikára és katonás ütemekre épülő, nagyzenekari samplingekkel, démoni vokálokkal, egyházi kórusokkal terhelt zenére vágyók minden igényét.
  
  Az est ötödik fellépője a szintén svéd nemzetiségű Ordo Rosarius Equilibrio. A formációt Ordo Equilibrio néven 1993-ban alakította Thomas Pattersson, aki az Archon Satani-t hagyta ott, hogy kompromisszumok nélkül valósíthassa meg saját zenei elképzeléseit. Számos válogatáson való szereplés után 1995-ben jelent meg a debütáló album, a Reaping the Fallen, The First Harvest, melyen megfestették a rájuk azóta is jellemző zenei világ képét, aminek alapelemei a hűvös, jeges, néha inkább melankolikus, monoton, ismétlődő elektronikus zajok, az akusztikus gitár és a szavaló, néha kissé recitativ szövegmondás. Szövegeik a hatalom, a szexualitás, a vágy, az individualizmus témaköreit járják körbe. Két további lemez erejéig működött még az alakuló felállás: 1997-ben jelent meg a The Triumph of Light... And Thy Thirteen Shadows of Love, 1998-ban pedig a Conquest, Love & Self Perseverance, melyek tovább haladtak a korábbi években már kitaposott úton. Társa, Chelsea Crook távozása, és az új tag, Rose-Marie Larsen érkezése kapcsán illesztette az együttes nevébe Pattersson a Rosarius szót, a névváltozás és a tagcsere azonban nem jelentett zenei iránymódosítást: a két részes Make Love and War (The Wedlock of Roses 2000 és The Wedlock of Equilibrium 2001) album az ismert zenei és szövegvilágot idézte meg újfent. Utoljára 2003-ban jelentkezett lemezzel az Ordo Rosarius Equilibrio: a Cocktails, Carnage, Crucifixion & Pornography némileg gazdagabb hangszerelésével (fúvósok és zongora is nagyobb szerepet kapott ezen az albumon) vívta ki a közönség elismerését. 2004-ben pedig végre a magyar publikum is részese lehet az együttes egy koncertjének, amely egyben a szombati nap élő fellépéseinek sorát is zárja.
  
  Nem kell csüggednie azonban annak sem, akinek ennyi nem volna elég: 23.00 órakor a Marco Polo klubban afterparty kezdődik, DJ Gelka közreműködésével.

  A vasárnapi műsort magyar fellépő nyitja; a Scivias 1992 óta létezik, azonban az alakulás óta eltelt évek alatt alig néhányszor lehetett velük élőben találkozni. Hipnotikus koncertjeiket minden esetben valamely koncepció köré építik fel, csakúgy, mint a számos helyen elismerést kivívott debütáló albumukat, az ...and you will fear death not-ot, aminek témája az utolsó tradicionális birodalom, Japán bukása.
  Rádi Sándor Zsolt és csoportja előadása után egy éppen zajló Európa-turné három fellépője teszi tiszteletét az Unicornis Fesztiválon, a fellépés sorrendjében a Novo Homo, a Deutsch Nepal és a Der Blutharsch.
  
  A Novo Homo a Der Blutharsch-ban is játszó David Booth szólóprojektje, 1999-es EP-jének címét (In Some Brutal Ways He Was an Artist) akár ars poetica-ként is értelmezhetjük: Laibach-, néha Kraftwerk-hatású, ritmikus, elektronikus zenét várhatunk tőle klasszikus „robot-effektes” vokálokkal.
  
  A Deutsch Nepal-t az 1990-es évek legelején a Der Generalként is ismert Lina Baby Doll alapította, aki más zenei formációkban is érdekelt. Az 1991-es debütáló album óta (Deflagration of Hell) számtalan kalandot tett a hipnotikus, transz-szerű, néhol egészen minimalista, monoton, furcsa hangminták és helyenként gitár samplingek által uralt, kísérleti jellegű dark ambient világába, úgy nagylemezeken (Benevolence 1993, Tolerance 1994, Comprendido! Time Stop... And World Ending! 1997, Erosion 1998, vagy az Old Europa Café-nál megjelent Silence-trilógia), mint split kiadványokon (pl. az In Slaughter Natives-szal vagy a Der Blutharsch-sal). A Generálist olthatatlan alkotási vágy fűti (ezt bizonyítja másik projectje, a Frozen Faces létezése is), ennek gyümölcseiből kaphat minden látogató ízelítőt a fesztivál második napján.
  
  A rendezvény záróakkordja a hazánkat 2001-ben már megjárt osztrák Der Blutharsch fellépése lesz. A projectet a The Moon Lay Hidden Beneath a Cloud-ban (és a Death in June-ban is) is alkotó Albin Julius hívta életre 1996-ban, hogy kifejezésre juttathassa azokat az ötleteit, amelyek az „anyabanda” koncepciójába nem fértek bele. Saját elmondása szerint a Der Blutharsch „sokkal spártaibb és hidegebb”, mint a The Moon Lay Hidden Beneath a Cloud, inkább „férfi princípiumok jellemzik” ezt a zenét. És valóban: a háborúk témaköre iránt felettébb nagy érdeklődést mutató Julius igazi militáris hangulatot teremtett már a bemutatkozó 7” EP-vel (Blutharsch névre egyébként a legelszántabban harcoló középkori svéd zsoldosok hallgattak). A projectet az alakulás után rövidesen meg akarta szüntetni, azonban a nagy sikerre való tekintettel ezt mégsem tette meg, ennek köszönhetően jelenhetett meg 1998-ban az első Blutharsch-nagylemez, a Der Sieg des Glaubens ist des Lebens Heil. Ezt követően korábbi szándékára rácáfoló sűrűséggel jelentek meg az albumok, 1999-ben a The Pleasures Received Pain, 2000-ben a The Track of the Haunted , majd 2002-ben a When All Else Fails, végül pedig a Time is Thee Enemy!. Az évek során némileg enyhült a wagneri drámaisággal, fojtottan fenyegető hangulattal jellemezhető, katonás ritmusokkal, nagyzenekari elemekkel, effektekkel, loop-okkal, narrátori szövegekkel, szónoklat-bejátszásokkal és kórusrészletekkel tűzdelt zene, mindazonáltal ezúttal is egy vérbeli „short attack”-ot várhatunk Juliuséktól: egy rövid (Albin szerint nincs értelme a hosszú fellépéseknek), de tömény, szuggesztív, feszes, katonás élő produkciót, mely méltó módon zárja az Unicornis 2004 fesztivált.
  
  A fesztiválra 2500 Ft-os áron lehet napijegyet váltani, a partykra 600 Ft a belépő. A kétnapos bérlet (5000 Ft) feljogosít a Ferencvárosi Művelődési Központban a szombati és a vasárnapi élő koncertek és a Marco Polo klubban a pénteki, valamint a szombati partyk látogatására is, továbbá poszter és újság is jár hozzá ajándékba.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: