beszámoló [fesztivál]  2004. április 9. péntek   14:48

nincsen hozzászólás

  8Nem lenne rossz, ha sűrűn lehetne így tölteni a péntek estét: jó helyen, sok jó zenekar koncertjén. Erre meg is van az esély, hiszen a Budapestrockandroll égisze alatt sok klassz minifesztivál kap helyet mostanában Budapest jobb klubjaiban.
  
  Ezt az estét a Hippikiller nyitotta, a BPRNR „szenior tagozata”, akiket jobban nem tudnék jellemezni, mint ahogyan a BPRNR honlapon teszik, ahol kábé azt írják, hogy „a Ted Nugent-féle rock and roll, a pszeudo art-hard rock és a poszt-punk-noise bizarr egyvelege” ez a zene. Nekem már kicsit túl bizarr is. Elképesztő, ahogyan az arcok a teljesen infantilis szövegeiket nyomják a hol altis, hol meg tökös rockzenére, néha tényleg nem tudni, hogy mit akarnak, ez persze némely rock and roll-zenekarnál kifejezetten attribútum-jellegű és elvárt dolog, szóval nem mondom, hogy rossz, amit csinálnak, csak nekem kicsit sok (vagy épp kevés, ahogy tetszik). Szerintem egyébként a gitárjaik egyszerűen nem voltak behangolva (lehet, hogy ez a poszt-punk a zenéjükben). Az azonban tény, hogy a Thin Lizzy Are You Ready to Rock-ját elég jól elreszelték. Nem lettem Hippikiller rajongó, de simán el tudom fogadni azt, hogy valakinek ez bejön. Egy olyan rendezvényen, ahol hat ennyire különböző zenekar lép fel, garantált, hogy nem fog mindegyik mindenkinek maximálisan bejönni, én mégis azt mondom, inkább legyen ilyen színes egy hat bandás mulatság, mint hogy csak abból vegyem észre, hogy már egy új csapat zenél, hogy mások a fejek a színpadon.
  
  Az a hat zenekar egyébként hat és fél volt, ti. a Hippikiller műsorában egy kétszámos betét erejéig felbukkant a két lányból álló Ludditák formáció is. A csajok nyilvánvalóan maróan gúnyosnak és humorosnak szánt rapet nyomnak, szerintem viszont Belga csak egy van, és az azért fényévekkel jobb ennél, meg Salt ´n´ Pepa is csak egy volt, de az meg amúgy sem ért semmit. Ennek ellenére páran bekajálták a dolgot, úgyhogy lehet ebből még nagy durranás, de én nem leszek ott a környéken, az biztos.

  A Korog nézettségén egészen meglepődtem, és nagyon örültem is neki, hogy jó páran a teremben voltak a kezdéskor, annak meg aztán végképp, hogy közülük sokan a befejezésig ott is maradtak. Kezd többeknél leesni a tantusz? Bár úgy lenne! A Korog ugyanis elképesztően zseniális, és ezt szerintem messze nem elegen veszik észre. Valóban nagyon nehéz muzsika, amit játszanak, fényévekre van mindentől, ami hétköznapi, de attól még (illetve részben épp azért) bizony fergeteges. Egyrészről ott az agyontekert, ebből kifolyólag gyakorlatilag megunhatatlan hangszeres játék, amiben minden komplexitása ellenére is megvan a húzás, másrészről meg ott van az, akiről legyen elég annyit mondani, hogy „Csihar Attila”. Amellett, hogy leírhatatlan, micsoda hangok jönnek elő belőle (még koncertről koncertre is tud újat mutatni!), egy igazi jelenség, egyszer látod, és soha nem felejted el. Ebben a zenekarban egyébként ilyen szempontból is embereire talált. Amit így együtt alkotnak, arra tényleg az a legjobb definíció, hogy BlackEndRoll. A Worshipping Current-tel kezdtek, az ismert nóták közül elhangzott még a Gate, a Trance War és a Beats of Nihil is, de hát bőven tudnak válogatni, mert ugye van egy teljes lemezanyaguk, ami kiadásra vár... Mondom, van egy teljes lemezanyaguk, ami kiadásra vár!!!
  
  Ami végképp leszakította az állakat, az a műsor vége felé elhangzott feldolgozás volt, a Deep Purple Speed King-je. Szerintem tökéletes választás, mert nagyobb a hasonlóság a két zenekar között, mint gondolnánk. A Korog ugyanis a leghagyományosabb eszközökkel (gitárok, dob, ének) képes még a XXI. század elején is zenei forradalmat csinálni, pont úgy, ahogy ´70 környékén a Purple-ék tették. Ha napjaink zenei életét nézem, nem is vitás, hogy a Korog egy egész másik ligába tartozik, mint a nagy többség.

  Következőként a Sun Workshop vette birtokba a színpadot, és velük sem tört meg a bizarr zenét játszó csapatok sora. Pityeszék specialitása, hogy valami megfejthetetlen módon az egyáltalán nem átlagos muzsikájukat képesek a szó szoros értelmében vett slágerek formájában érvényre juttatni (”Elvistől Primusig” - szerintem találó a szlogen), amire egész sokan vevők is. Olyan nóták mellett, mint a My Angels, a Trouble vagy a Ring the Bells, ez nem is olyan meglepő, de azért én még mindig kellemeset csalódom miden alkalommal (így tettem most is), amikor azt látom, hogy a fifikás gitártémáikra, szaxofon-dallamaikra mennyien rábuknak. Külön pozitívum, hogy egy csomó fiatalt is vonzanak a fellépéseikkel, akik aztán ilyen alkalmakkor találkoznak más, általuk minden bizonnyal nem ismert zenékkel is. Ha pedig a Sun Workshopot felfogják, befogadják, akkor szerintem elég nyitottak lehetnek más izgalmas csapatokra is. A Sun Workshopot egyébként nem csak a húzós élő fellépéseken lehet hallgatni: a demó és a maxi után megjelent egy EP-jük, We See You címmel, ami ugyanúgy ajánlott, mint akármelyik koncertjük.
  
  A Luca Brasit nem lehet sűrűn élőben látni, annál érdemesebb viszont rámoccanni a dologra, ha lehetséges, ugyanis eszméletlen jó hardcore-punk-metal házibulikat csapnak. Jól választják ki a nótákat, de főleg úgy adják elő őket, hogy senkinek nem tud lehervadni a vigyor az arcáról, innentől meg semmi más nem számít. Motörhead, Sex Pistols, Biohazard, Metallica, Misfits, Body Count, akinek ennek hallatán nem fut össze a nyál a szájában... Ínyenceknek meg még ott a Judgement Night-ról a Faith No More és a Boo Ya Tribe közös dala is, amit tényleg nem lehet sehol máshol élőben hallani. És itt aztán tényleg szakavatott kezekben vannak a dalok, csupa hétpróbás rock and roll arc nyomja ezeket a klasszikusokat, olyanok, akiknek a vérében van a dolog. A két, egyenként is élvonalbeli frontembert, Andrást és Gergőt meg külön élmény együtt látni-hallani. Ezen felül még a vendégek is jönnek-mennek, ezen az estén a Superbutt-os Béci ült be egy szám erejéig dobolni, illetve két dalban az Insane énekese erősítette tovább a Luca Brasi sorait. Kár is lenne cifrázni, ez így jó, ahogy van; egy lesz még jobb: a nyári fesztiválokon megnézni őket.

  Már jócskán az éjszakában jártunk, mire a Brains színpadra lépett, és ez meglátszott a közönség sorainak ritkulásán is. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, ennek a bandának pont itt volt a helye a műsorban, mert remekül kitisztították a dalaikkal az agyakat/füleket. Sokfelől táplálkozó zenéjükben leginkább talán hip-hop, funky és drum and bass elemek keverednek (mindez hangszerekkel, élőben előadva), így egyszerre táncolható és pihentető, emészthető és hosszú távon is élvezhető ez a muzsika. Mind a műfaj, mind a saját kvalitásaik feljogosítják őket arra, hogy gyakran és sok ember előtt játsszanak. Ami rajtuk múlik, azt meg is teszik, mert igen sokat koncerteznek, külföldön is. Nem vagyok a stílus legnagyobb szakértője, így ennél sokkal többet nem is tudok mondani, de szerintem rendben van, amit csinálnak, érdemes legalább egyszer mindenkinek beléjük botlani.
  
  A kontraszt nem is lehetett volna erőteljesebb a Brains után, mint amekkora a Taktika érkezésével lett. Ők aztán egyáltalán nem könnyítik meg a hallgató dolgát, sőt. Ugyanakkor koncertről-koncertre egyre jobban tudom szeretni a zenéjüket, ezt a kaotikus, sivító énekkel kísért zajmasszát, és ez nem csak annak köszönhető, hogy alapvetően barátja vagyok az ilyen jellegű muzsikáknak, de nem is annak, hogy lehet szokni a dolgot. Szerintem egyre markánsabban fogalmazzák meg, mit is akarnak, és ez párhuzamosan történik azzal, hogy a fellépéseik komolyabbá válnak. Persze senki nem fogja úgy érezni magát még most sem egy Taktika-koncerten, mint az Operában, elég csak arra gondolni, hogy mit rendeztek a záró Nirvana-feldolgozás alatt: szétcincálták az egész színpadot, az új bőgős a földön fetrengett, szóval ők még jól odarakták magukat így hajnalban (ezért külön köszönet jár nekik), miközben odakint már takarítottak... Mindenesetre akik maradtak, azok mindannyian úgy bólintottak a végén, hogy „megérte megvárni őket”, és ez így igaz.
  Aki változatos, jól összeállított műsor mellett akart jól szórakozni ezen az estén, aligha választhatott jobban. A Budapestrockandroll neve lassan védjeggyé válik, megéri keresni és látogatni a rendezvényeiket.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: