lemezajánló [nagylemez]  2004. április 8. csütörtök   15:21

nincsen hozzászólás

  Elég régen hallgattam utoljára Junkiest, volt egy időszak, hogy tetszettek a számaik, és tényleg gondolkodtam rajta. A mondanivalóval persze nem igazán tudtam egyetérteni, nagyjából kimerült az irreális képzetekben, hogy nem kell tennünk semmit, úgy se lesz nagyon jó, de jobb lesz. Egy kicsit mindig azt éreztem, hogy a bennünk rejlő 14-16 éves lázadót célozzák meg a szövegek. Zeneileg nem volt vele semmi bajom, szerintem ez a fajta rockzene nagyon is kellemes, a vokálok és az ének szinte túlságosan is jól szólnak. Helyenként a gitárszólók hirtelennek, rövidnek és értelmetlennek tűnnek, de végül is ettől még hallgatható szerzemények. Persze ma már máshogy érzek, mert látom a zenei értékeket is, helyén van minden, úgy, ahogy annak lennie kell, rock n roll és punk ötvöződik, a műanyag világ elleni lázadás pedig csak tovább növeli a rokonszenvemet. A régi image az, amivel nem vagyok kibékülve.
  
  Nosztalgiával hallgatom tehát ezeket a dalokat, és azt kell mondanom, jót tesz a fejemben kialakult képnek ez a válogatás, hiszen nagyjából tényleg a legjobb számokat pakolták fel, készítettek hozzá egy rendes szövegkönyvet, archív képekkel és teljes dalszövegekkel, ami így ezekkel a grafikákkal egész pofásan néz ki. (Azért Riki képeiért nem rajongok annyira, bocsesz.) Visszafogott külső és sokatmondó tartalom jellemzi a kiadványt.
  
  Nagyon örülök, hogy a lemez összeállításakor ésszel dolgoztak, a 74 perc tiszta játékidőbe 18 dal fér bele, ami hosszú kikapcsolódást enged meg. Ahogy már írtam, a borítógrafika is jópofa, nem is tudom, hogy nem eredetiben” van-e értelme egy ilyen lemeznek
  
  Azt is mondhatnám, a rockosabb és populárisabb dalok kerültek fel a korongra, teljes és átfogó képet sikerült adni a zenekarról, a rajongók számára gyönyörkeltő számok (pl. az Alkohol, Miattad iszom te állat, Mese, Maszk, meg sok-sok más), lassú számok (pl. a Könnyű dal) és rázósabb számok (pl. Csak a rnr támaszthat fel) mind-mind egy nagyon egyedi életérzést közvetítenek. Nem nyomasztóak, vagy elkeseredettek, talán épp ellenkezőleg, hiába áll panaszkodásból és elutasításból a szöveg jó része, számomra mindig kiderül, hogy a vesztesek, a kicsik is képesek valamire. És persze, ha már ez is része a múltnak és jelennek, a Revelation Mary című angol dal is megtalálható a lemezen. Az új számok (három is van!) tökéletesen illeszkednek az életműbe”, szövegben és hangzásban is.
  
  Az olyan kívülállók, mint én, leginkább fesztiválokon futhatnak össze a távolról is könnyen felismerhető Junkies rajongókkal, ám ezután a lemez után elképzelhetőnek tartom, hogy mások is kedvek kapnak majd egy kis őrülethez. Ha véletlenül anyagilag nem is érte volna meg kiadni ezt a CD-t, biztos, hogy sokan fognak örülni neki. Aki nem tudja értékelni, annak annyit mondanék, hogy koncerten és valódi hi-fin ismerszik meg a jó zene, frankó délutáni pörgéseket lehet ezzel a 18 számmal rendezni, akinek pedig a többi album nincs meg, de képes meghallgatni ezt a zenekart, az csak jól járhat a Váll-lógatással.
  
  
  1. Csak a rnr támaszthat fel
  2. Alkohol
  3. Vesztettél
  4. Hagyj így
  5. Mindenki énekel
  6. Ennyi kell
  7. Maszk
  8. Miattad iszom te állat
  9. Mese
  10. Könnyű dal
  11. Szerelmes vagyok
  12. Félbe tépve
  13. Rám mámor vár
  14. Revelation Mary
  15. Szabad a pálya
  16. Ahogy én akarom
  17. Szomjasak vagyunk
  18. Minden álmom
  
  ZENEKAR:
  Szekeres András ének, vokál
  Bonyhádi Bálint dob, ütősök, vokál
  Riki Church basszusgitár, gitár, ének, fura arcfestékek
  Barbaró Attila gitár, ének, vokál, basszusgitár

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: