hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2016. április 13. szerda   23:44
2 hozzászólás

szerző: Morello
Death DTA, Obscura
2016. április 6, Barba Negra

  Harmadik felvonás. Akinek nem volt elég hétfőn az Avantasia, kedden az Amorphis, most szerdán a Death hagyományait tovább ápoló Death To All formációval folytathatta a permanens bulizást. Nyilvánvaló, hogy a 2001-ben elhunyt Chuck Schuldiner nélkül nincs értelme Death-ről beszélni, de azért mégis fontos az egykori zenésztársak különböző felállásaiban működő Death DTA, mert ez az egyetlen esély arra, hogy a metal-történelem fontos mérföldköveinek számító nótákat ma is kvázi hitelesen lehessen végigélvezni élőben. 2014-ben már járt nálunk a Death DTA a Track-ben, akkor egy remek hangulatú bulival ajándékozták meg a közönséget, most 2 év múlva pedig ismét itt vannak, egy kicsit módosult felállásban.
  A mai este előzenekara a német Obscura volt, akik természetes választás voltak a progresszív, technikás death metal legenda elé, ugyanis ők is hasonló műfajt képviseltek. A Death zsenijéhez persze nem érhettek fel, de egészen kellemes volt az ő nagyjából háromnegyed órájuk. Természetesen itt is a hörgős énekkel elővezetett durva riffek, technikás szólók, pazar dobmunka jelentették a krémjét a zenének. A szelíd arcú Steffen Kummerer és társai nagy átéléssel lengették a hajukat, ráadásul Steffen a 2014-es Death DTA turnén maga is színpadra állt néhány Death nótát tolmácsolni, szóval abszolút adta magát az Obscura elhívása a mostani turnéra.
  
  Legutóbb a Human albumon közreműködő Paul Masvidal gitáros és Sean Reinert dobos jelentették a Death képviseletet, most pedig a Symbolic lemez prominensei, Bobby Koelble és a bemutatásra nem szoruló atom óra, Gene Hoglan jöttek el hozzánk. Az állandóságot az ugyancsak legendás státuszt kivívó basszer, Steve DiGiorgio képviselte, valamint a mikrofon és a gitár mögött Max Phelps az Exist-ből, aki ugyan sosem volt a Death tagja, de remek választás volt Chuck Schuldiner pótlására, már ha egyáltalán szabad ilyet mondani...
  Bár ez a felállás egyértelműen a Symbolic előtérbe tolását adná magával, a program kiegyensúlyozott arányban tartalmazta a Death életmű különféle időszakaiban született tételeket. Elsőként rögtön a legismertebb slágernek nevezhető The Philosopher-t kaptuk a nyakunkba, azt hiszem mondanom sem kell, hogy innentől egy szemernyi kétség sem merülhetett fel, hogy ez az este bombasztikus lesz. Vastag, erős, bivaly hangzást kapott osztályrészül a csapat, minden tökéletesen szólt, úgyhogy a közönség lelkesedése nem hiába volt határtalan.
  
  A Death olyan zenekar volt, amelynek minden megjelent lemeze önmagában is mestermű, ugyanakkor nincs két ugyanolyan korong. Mindegyiken megvannak a hol árnyalatnyi, hol egészen nyilvánvaló különbségek a többihez képest. A kifinomultabb, progresszívabb kései időszakon kívül számos nyers, thrash-es, arcbamászó korai dal is előkerült, mint például a Leprosy és Left To Die párosa a Leprosy lemezről. A rá következő Spiritual Healing korongot az egy szem Living Monstrosity képviselte, majd a rajongók ovációja közepette eljátszották a Suicide Machine-t is. Szép sorban haladtunk a diszkográfiában, a Human lemezes tétel után jöhetett az Overactive Imagination, az Individual Thought Patterns album nyitánya.
  Innentől kicsit felborult a sorrend, a Trapped In A Corner érkezett ugyanerről a lemezről, majd pedig szép sorjában a Lack Of Comprehension, Jealousy, Flattening Of Emotions, Destiny, a Human és az Individual Thought Patterns között ugrálva. Öröm volt látni, hogy erre a koncertre főleg az a keménymag váltott jegyet, akiknek tényleg sokat jelentett az életében a Death zenekar és ezek a nóták. Némelyek összeölelkezve ugráltak, sőt egyenesen örömtáncot jártak, amikor olyan dalokat jelentettek be, mint a Symbolic vagy a Zero Tolerance. Ezek az arcok persze kívülről fújtak minden szöveget, átszellemült arccal. Ez az igazi rajongás.
  
  A 2014-es szabadtéri bulin sem játszott éppenséggel keveset a csapat, bár ott elég kurtán-furcsán lett vége az előadásnak. Most viszont panasz nem lehetett, varacskos hangzással bőven kijutott erre az estére a Death szerzeményekből. Az utolsóként megjelent The Sound Of Perseverance album sem maradhatott ki természetesen, a maga übertechnikás tételeivel, a Bite The Pain is nagyot ütött, a Spirit Crusher pedig egyenesen egy szőnyegbombázással ért fel. A közönség teljes erőbedobással zúzott a küzdőtéren, még némi mosh is kialakult.
  És még mindig volt hátra néhány további dal. Az ugyancsak klasszikussá érett debütalbumról, az előző 1998-as szerzeményekhez képest még belezősebb mondanivalójú Scream Bloody Gore-ról még semmit nem játszottak, pedig DiGiorgio beígérte, hogy mindegyik korong terítékre fog kerülni. Így két tételt is előszedtek, az alapdalnak számító Zombie Ritual és a Baptized In Blood hangzottak el. És hogy senki ne mondhassa, hogy hiányérzettel tért haza, a végére ott volt még a kimunkált Crystal Mountain és a nyers Pull The Plug párosa. 19 Death szám szólalt meg tehát ma este, a ´90-es évek egyik legtöbbre hivatott, legizgalmasabb metal bandájának repertoárjából és persze Chuck Schuldiner zseniális agyszüleményeiből. Róla egy külön kis bejátszással is megemlékeztek.
  
  Ez a buli telitalálat volt, de egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ezek a kivételes képességű arcok óriásit fognak nekünk zenélni ma este. Max Phelps nem csak a zenei teljesítménye miatt mutatott jól a mikrofon mögött, hanem kicsit a fazonjában, sőt a gitárjában és a gitár tartásában is volt egyfajta Schuldiner utánérzés. Ő tényleg csak az éneklésre szorítkozott, a kommentároknál szerényen a háttérbe vonult és átadta a terepet Steve DiGiorgio-nak.
  A hippis fejkendőt viselő basszer lehet az igazi mozgatórugó a Death To All formáció mögött, mert minden jelenkori felállásban szerepel és emellett a szót is viszi a színpadon. Ő is észlelte, milyen óriási hangulat uralkodik a teremben, nem győzte dicsérni a magyar rajongók elhivatottságát. Az általában mostoha basszusgitáros-sors esetében nem áll fenn, hiszen a bassz gyakorlatilag szólóhangszer az ő kezében, és mivel az arányos hangzásban a mélyek sem lettek elnyomva, kifejezetten izgalmas volt látni/hallani, ahogy zabolátlan játéka új dimenziót ad a nótáknak.
  
  Gene Hoglan ellenben pont nem a zabolátlanságáról híres, hanem az atom-precíz, kiszámítható, magával sodró ütemeiről. A nem csak tudásban, hanem méreteiben is legendás dobos mintha fogyott volna, legalábbis most nem terült szét annyira a dobok felett. Sőt, még az elmaradhatatlan napszemüvege sem volt rajta. És hogy még ennél is tovább menjünk, az általában szótlanul szegelő Hoglan még a mikrofont is maga elé kapta egy esetben és a közönség felé is intézett egy rövid szózatot. Szóval már csak emiatt sem akármilyen buli volt ez.
  Gene Hoglan játékát természetesen ezúttal is élmény volt figyelni, eszméletlenül feszesen dobol ez a fazon. Sőt, az általában ritkán színező, dinamikában jeleskedő ütős ezúttal a tőle megszokottnál jobban is kibontakozhatott, a komplexebb dobtémákkal megáldott (főleg kései) Death dalok esetében bemutatta, hogy a cineket is mesterien uralja.
  
  Ezek a tagok megfordultak már számos híres formációban, Bobby Koelble-ről viszont nem nagyon lehetett hallani a Death óta. A reflektorfényből eltűnés szerencsére nem ment a zenei teljesítmény rovására, Bobby szintén odatette magát és remekül gitározott. DiGiorgio egyszer még amolyan improvizálásra, jammelésre is próbálta rávenni, de épp nem figyelt oda, és csak pislogott, mint hal a szatyorban, hogy most miről is van szó...? Aztán elkezdett valamit prüntyögni a gitárján, amibe a többiek is próbáltak bekapcsolódni, de elég hamvába hol próbálkozás volt, ez egy kicsit felesleges esemény volt a koncerten. Hiába, Bobby ezek szerint nem az improvizálásban erős. Viszont az ő énekével is előadtak egy kis szösszenetet (én nem ismertem meg, mi volt ez), szóval egy kicsit más szerepben is tetszeleghetett a gitáros.
  A Death To All-lal egy bivalyerős koncerten idézhettük fel ismét a Death zenekar klasszikusait. Ez tényleg egy olyan este volt, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Gondolom a turnék sikere magától értetődő, így nagyon szívesen látnám újra a csapatot hazánkban, akár ismét valamilyen más Death felállást tető alá hozva.
  


Kulcsszavak:
  death     death to all     death dta     obscura 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 Morello 2016. április 15. 13:14  #2
Köszi a kiegészítést! A Rush életművének nem vagyok olyan elmélyült ismerője, de ezek szerint többeknek leesett a kis geg

 ismeretlen 2016. április 14. 16:29  #1
Az a szösszenet egy Rush-dal volt.

 kapcsolódó cikkek: 

Kiadatlan Death feldolgozások hallgathatók meg Alexi Laiho-tól

Death Angel dobos: a koronavírus ezerszer rosszabb, mint az influenza

Five Finger Death Punch: hivatalosan is Andy James az új gitáros Jason Hook helyett

Weight Of Emptiness: progresszív death metal Chiléből

Így debütált élőben az ex-Five Finger Death Punch dobos új formációja, a Psychosexual

 programajánló: 
2021. április 16.
Jethro Tull – The Prog Years 21
2021. április 20.
Loudness 2021. DURER KERT (Dürer Kert - Budapest)
2021. május 3.
Helloween 2021. UNITED ALIVE PART 2 (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
Sonata Arctica, Edge of Paradise, Temple Balls
Mustasch, Dynamite és a Motorjesus
Insomnium, The Black Dahlia Murder
 kapcsolódó fotók: 

Death DTA - 2016. április 6. BARBA NEGRA MUSIC CLUB - DEATH DTA

Napalm Death - 2016. július 9.-17. Rockmaraton´16, Dunaújváros, Szalki-sziget

Death DTA - 2016. április 6. BARBA NEGRA MUSIC CLUB - DEATH DTA

OBSCURA - 2016. április 6. BARBA NEGRA MUSIC CLUB - OBSCURA
 kiemelt 
Unleash the Archers, Striker, Northtale a Barba Negra klubban
  
A Barba Negrában mutatja be a tavaly augusztusban megjelent legújabb nagylemezét az Unleash the Archers

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
Helloween 2021. UNITED ALIVE PART 2
 friss hozzászólások 

Cinetrip nyár (1)
Turin Horse címmel debütál a Bengal rockprojekt videoklipje (1)
Interjú Kalapács Józseffel (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 demoscene    charlie winston    drawing    thin lizzy    night demon    tommy emmanuel    slytract    the wailers    riverside    butal assault    craig taborn    earthsblood    orient fall    metal dayz    arany jános    silver church    necropolis    dillinger escape plan    overdrive    the mono jacks    kiscsillag    ghymes    hogyan lopjunk felhőkarcolót    drawing    namtar  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!