hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2016. április 9. szombat   17:37
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Amorphis, Textures, Poem
2016. április 5, Barba Negra

  Második felvonás. Tegnap az Avantasia magával ragadó előadása, ma a finn melodikus/death metalos Amorphis látogatása, holnap pedig a legendás Death felidézése. Ez a totál metal! Nem tudom, mennyien vannak olyanok, akiket mindhárom műfaj érdekelt, de aki esetleg képes volt végigtombolni az egymás után következő három (hétköz)napot, annak elismerésem!
  Először a Görögországban honos Poem gárdája szállta meg a színpadot, akik amolyan progresszív metal-féleséget akartak előadni. Azért csak „-féleséget”, mert ahhoz egy kicsit több ötletesség kellett volna a zenébe. Volt olyan, hogy percek óta ugyanazt a témát döngették, szóval engem nem nyertek meg.
  
  A Textures-ről eddig csak jókat hallottam, bár tudtam, hogy ez nem lesz az én zeném. Na, őket pont nem vádolhatja senki egysíkúsággal, hiszen náluk meg 5 másodpercig sem tart egy-egy téma, utána már biztos, hogy nem halljuk többször. A változatos, folyton kalandozó témákkal nem is volt baj, de nekem már kicsit túlzások azok a zenék, ahol a progresszivitás már 17/18-adokká szanaszét tördelt ütemeket jelent. A Textures ilyen volt, szóval aki ütemre akart headbang-elni, annak fel kellett kötnie a gatyáját.
  Ettől függetlenül a hollandok kiválóan teljesítettek a színpadon. Mindent összesűrítettek, voltak itt death metalos őrlések, metalcore-os breakdownok, thrash-es riffek, technikás szólók. Daniël de Jongh énekes hol durva hörgésekkel, hol könnyed dallamokkal operált, szóval a változatosságra nem lehetett panasz. Az egész csapat nagy lelkesedéssel zenélt a színpadon, a gitárosok mellett a szintis Uri Dijk-et kell még kiemelni, aki óriási elánnal pörgette a haját a hangszere mögött és még egy kis szóló betétet is kapott a programban. Nem kifejezetten illett a Textures az Amorphis elé, de a közönség lelkesedését képesek voltak kiváltani. Sőt, többen a szövegeket is nagy beleéléssel énekelték, szóval nem voltak rossz döntés a mai napra.
  
  Az Amorphis rengetegszer lépett már fel nálunk, ők mindig magabiztosan hozzák a minőséget. Lemezen is igaz mindez, nem nagyon tud tévedni a finn társulat, a tavaly megjelent Under The Red Cloud-dal pedig még talán túl is szárnyalták az utóbbi évek terméseit. Nem csoda, hogy ha nem is őrjítő teltház, de kellemesen telt nézőtér várta a színpadra lépésüket.
  A finnek pedig maximálisan meghálálták a bizalmat. Tökéletesen szólt a koncertjük, a rajongók pedig azonnal beindultak az olyan dalokra, mint az Under The Red Cloud, Sacrifice, Bad Blood. Ezek mind az új albumról szóltak, és a rendkívül találó, emlékezetes témák, könnyen énekelhető refrének, valamint a közönség aktivitása mind azt mutatták, hogy nem volt véletlen a korong remek fogadtatása.
  
  Persze ideje volt a korábbi daloknak is, a csapat elég szép merítést tett az életművéből. A TuonelaFar From The Sun közötti, közmegegyezéses alapon kevésbé emlékezetesnek ítélt időszakon, illetve a legelső, szigorúbban vett death metalos stílusú lemezen kívül gyakorlatilag mindenről játszottak legalább 1-2 nótát. Így tehát elhangzott a Sky Is Mine a Skyforger lemezről, a The Wanderer a Circle-ről (bár erről az albumról talán pont választhattak volna egy izgalmasabb tételt is ehelyett, de ez egyéni megítélés kérdése), az On Rich And Poor pedig az Elegy-ről.
  Tomi Joutsen már egy ideje megszabadult a hosszú rasztáitól, de így is karizmatikus frontemberként vezényelte végig a bulit. Mind a hörgős, mind a dallamos részeknél kiválóan teljesített, mellette főleg Esa Holopainen gitáros volt aktív a színpadon. Természetesen a banda hírnevét megalapozó Tales From The Thousand Lakes album sem maradhatott ki a programból, viszont mindössze csak a Drowned Maid képviselte az 1994-es korongot.
  
  A régmúlt felé történő kitérő után ismét vissza a jelenbe, a Dark Path és a The Four Wise Ones erejéig. Vérbeli Amorphis nóták ezek is, fantasztikus atmoszférát sugároztak a közönség felé. A rajongókat pedig ugyancsak nem érheti kritika, lelkesen lengtek a hajak a nézőtéren, lendültek az öklök, akik pedig ismerték a szövegeket, önkívületben énekeltek Tomival együtt.
  Előkerült még a Silent Waters lemezt képviselő címadó dal, a My Kantele 1996-ból, a Circle album talán legeltaláltabb tételének számító Hopeless Days, a briliáns Eclipse lemezt pedig csak így a végére sikerült megidézni, mégpedig az ugyancsak fantasztikus House Of Sleep dallal. Óriási slágerparádé így a végére, ezek azok a definitív Amorphis dalok, amelyek a zenekar mai arculatát meghatározzák.
  
  És még mindig nem volt vége, a ráadásra maradt az Under The Red Cloud album talán leginkább magával ragadó nótája, a Death Of A King, a maga keleties vonalvezetésével. A közönség persze eksztázisban tombolt, de még mindig jutott pár sláger az este végére, név szerint az Silver Bride a Skyforger lemezről és az Eclipse album másik definitív tétele, a The Smoke.
  Ezt a programot hozta mára az Amorphis, amivel természetesen lekenyerezték a közönséget, hiszen a hangulat mindvégig remek volt. Azért én még tudtam volna válogatni a régebbi albumok közül, a Tales From The Thousand Lakes, esetleg az EclipseSkyforger közötti időszakok szerelmesei érezhettek némi hiányérzetet. 2 éve Szlovéniában, a Metaldays fesztiválon még egy debütalbumos death metal zúzda is előkerült, ma is izgalmas fordulat lett volna.
  
  De panaszkodni persze nincs ok. Sőt, kifejezetten érdekes volt, hogy a mai estén talán a legfrissebb album tételei ütöttek a legjobban. Ami meglehetősen furcsa a legendás, közönségkedvenc régebbi nóták mellett, de amikor felcsendültek az olyan dalok, mint a Bad Blood, a Sacrifice, a Dark Path, vagy a Death Of A King, az egyszerűen fenomenális volt. Aki tehát kissé kétkedve fogadta az új lemezt, „olyan lett, mint az előzőek” címszóval, ezen elgondolkodhat.
  Viszont azért az is figyelemre méltó volt, hogy a merch pultnál a régi Amorphis logóval ellátott cuccok voltak a legkelendőbbek, ennek érdekében - fura párosítással - a Death Of A King címet viselő pólóra is ezt a logót nyomták. Jól is nézett ki, utólag már bánom, hogy nem vettem meg, mert erre az estére megéri emlékezni.
  


Kulcsszavak:
  amorphis     textures     poem 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity

From The Sky: Antarktika: az Evergrey és az Amorphis világát idézi meg az új dal

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity a Barba Negra Red Stage-en

Saturnus, Esoteric, Helevorn, Poema Arcanus a doom metal este a Durer Kertben

Közös turnéval érkezik az Amorphis és az Eluveitie az év végén

 programajánló: 
2023. december 3.
Dead Daisies: koncert, best of lemez
2024. február 10.
HOBO Vadászat 40 (Papp László Budapest Sportaréna)
2024. március 6.
Cradle Of Filth: jövő tavasszal újra Budapesten az angol metal legenda (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fear Factory, Butcher Babies, Ignea, Ghost Of Atlantis
Black Veil Brides az Arénában
Halocene
Insomnium, In Mourning, Kvaen
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana
Elefánt záró aktus a Budapest Parkban
She Wants Revenge a Dürerben
Architects a Budapest Parkban
Kreator, Biohazard, Terror, Sacred Reich, Remorse, A.M.D., Archaic
Depeche Mode – amikor 50.000 szív egyszerre dobban
Guns ’N Roses, Phil Campbell And The Bastard Sons
Ismét tatárjárás Magyarországon – The HU a Budapest Parkban
Rammstein
 kapcsolódó fotók: 

AMORPHIS - 2015. december 12. PAPP LÁSZLÓ SPORTARÉNA - ENDLESS FORMS MOST BEAUTIFUL TOUR 2015

AMORPHIS - 2016. április 5. BARBA NEGRA MUSIC CLUB - UNDER THE RED CLOUD TOUR 2016

TEXTURES - 2016. április 5. BARBA NEGRA MUSIC CLUB - UNDER THE RED CLOUD TOUR 2016

POEM - 2016. április 5. BARBA NEGRA MUSIC CLUB - UNDER THE RED CLOUD TOUR 2016
 kiemelt 
Dead Daisies: koncert, best of lemez
  
Több mint 10 éve élteti a nagybetűs Rockzenét a The Dead Daisies! A zenekar idén kiadott válogatáslemezét mutatja be december 3-án a Barba Negrában, méghozzá ismét John Corabival a mikrofon mögött

HOBO Vadászat 40
Először koncertezik Magyarországon a Take That!
Meshuggah + Avatar + The Halo Effect Budapesten
Cradle Of Filth: jövő tavasszal újra Budapesten az angol metal legenda
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 30 y    the iron maidens    mission impossible ghost protocol    steve morse    cherry bomb    edvard munch    steelwing    burst    maxxwel    truth and its burden    eric martin    dystopia    cain    auróra    untsoppable    billy lunn    tim ripper owens    nina hagen    nuclear assault    a legszebb dolog    jávorszky    edge of paradise    jaffa    dark moor    mick jagger  

r50
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!