beszámoló [koncert] 2016. április 9. szombat 17:37
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloAmorphis, Textures, Poem 2016. április 5, Barba Negra
Második felvonás. Tegnap az Avantasia magával ragadó előadása, ma a finn melodikus/death metalos Amorphis látogatása, holnap pedig a legendás Death felidézése. Ez a totál metal! Nem tudom, mennyien vannak olyanok, akiket mindhárom műfaj érdekelt, de aki esetleg képes volt végigtombolni az egymás után következő három (hétköz)napot, annak elismerésem!
Először a Görögországban honos Poem gárdája szállta meg a színpadot, akik amolyan progresszív metal-féleséget akartak előadni. Azért csak „-féleséget”, mert ahhoz egy kicsit több ötletesség kellett volna a zenébe. Volt olyan, hogy percek óta ugyanazt a témát döngették, szóval engem nem nyertek meg.
A Textures-ről eddig csak jókat hallottam, bár tudtam, hogy ez nem lesz az én zeném. Na, őket pont nem vádolhatja senki egysíkúsággal, hiszen náluk meg 5 másodpercig sem tart egy-egy téma, utána már biztos, hogy nem halljuk többször. A változatos, folyton kalandozó témákkal nem is volt baj, de nekem már kicsit túlzások azok a zenék, ahol a progresszivitás már 17/18-adokká szanaszét tördelt ütemeket jelent. A Textures ilyen volt, szóval aki ütemre akart headbang-elni, annak fel kellett kötnie a gatyáját.
Ettől függetlenül a hollandok kiválóan teljesítettek a színpadon. Mindent összesűrítettek, voltak itt death metalos őrlések, metalcore-os breakdownok, thrash-es riffek, technikás szólók. Daniël de Jongh énekes hol durva hörgésekkel, hol könnyed dallamokkal operált, szóval a változatosságra nem lehetett panasz. Az egész csapat nagy lelkesedéssel zenélt a színpadon, a gitárosok mellett a szintis Uri Dijk-et kell még kiemelni, aki óriási elánnal pörgette a haját a hangszere mögött és még egy kis szóló betétet is kapott a programban. Nem kifejezetten illett a Textures az Amorphis elé, de a közönség lelkesedését képesek voltak kiváltani. Sőt, többen a szövegeket is nagy beleéléssel énekelték, szóval nem voltak rossz döntés a mai napra.
Az Amorphis rengetegszer lépett már fel nálunk, ők mindig magabiztosan hozzák a minőséget. Lemezen is igaz mindez, nem nagyon tud tévedni a finn társulat, a tavaly megjelent Under The Red Cloud-dal pedig még talán túl is szárnyalták az utóbbi évek terméseit. Nem csoda, hogy ha nem is őrjítő teltház, de kellemesen telt nézőtér várta a színpadra lépésüket.
A finnek pedig maximálisan meghálálták a bizalmat. Tökéletesen szólt a koncertjük, a rajongók pedig azonnal beindultak az olyan dalokra, mint az Under The Red Cloud, Sacrifice, Bad Blood. Ezek mind az új albumról szóltak, és a rendkívül találó, emlékezetes témák, könnyen énekelhető refrének, valamint a közönség aktivitása mind azt mutatták, hogy nem volt véletlen a korong remek fogadtatása.
Persze ideje volt a korábbi daloknak is, a csapat elég szép merítést tett az életművéből. A Tuonela – Far From The Sun közötti, közmegegyezéses alapon kevésbé emlékezetesnek ítélt időszakon, illetve a legelső, szigorúbban vett death metalos stílusú lemezen kívül gyakorlatilag mindenről játszottak legalább 1-2 nótát. Így tehát elhangzott a Sky Is Mine a Skyforger lemezről, a The Wanderer a Circle-ről (bár erről az albumról talán pont választhattak volna egy izgalmasabb tételt is ehelyett, de ez egyéni megítélés kérdése), az On Rich And Poor pedig az Elegy-ről.
Tomi Joutsen már egy ideje megszabadult a hosszú rasztáitól, de így is karizmatikus frontemberként vezényelte végig a bulit. Mind a hörgős, mind a dallamos részeknél kiválóan teljesített, mellette főleg Esa Holopainen gitáros volt aktív a színpadon. Természetesen a banda hírnevét megalapozó Tales From The Thousand Lakes album sem maradhatott ki a programból, viszont mindössze csak a Drowned Maid képviselte az 1994-es korongot.
A régmúlt felé történő kitérő után ismét vissza a jelenbe, a Dark Path és a The Four Wise Ones erejéig. Vérbeli Amorphis nóták ezek is, fantasztikus atmoszférát sugároztak a közönség felé. A rajongókat pedig ugyancsak nem érheti kritika, lelkesen lengtek a hajak a nézőtéren, lendültek az öklök, akik pedig ismerték a szövegeket, önkívületben énekeltek Tomival együtt.
Előkerült még a Silent Waters lemezt képviselő címadó dal, a My Kantele 1996-ból, a Circle album talán legeltaláltabb tételének számító Hopeless Days, a briliáns Eclipse lemezt pedig csak így a végére sikerült megidézni, mégpedig az ugyancsak fantasztikus House Of Sleep dallal. Óriási slágerparádé így a végére, ezek azok a definitív Amorphis dalok, amelyek a zenekar mai arculatát meghatározzák.
És még mindig nem volt vége, a ráadásra maradt az Under The Red Cloud album talán leginkább magával ragadó nótája, a Death Of A King, a maga keleties vonalvezetésével. A közönség persze eksztázisban tombolt, de még mindig jutott pár sláger az este végére, név szerint az Silver Bride a Skyforger lemezről és az Eclipse album másik definitív tétele, a The Smoke.
Ezt a programot hozta mára az Amorphis, amivel természetesen lekenyerezték a közönséget, hiszen a hangulat mindvégig remek volt. Azért én még tudtam volna válogatni a régebbi albumok közül, a Tales From The Thousand Lakes, esetleg az Eclipse – Skyforger közötti időszakok szerelmesei érezhettek némi hiányérzetet. 2 éve Szlovéniában, a Metaldays fesztiválon még egy debütalbumos death metal zúzda is előkerült, ma is izgalmas fordulat lett volna.
De panaszkodni persze nincs ok. Sőt, kifejezetten érdekes volt, hogy a mai estén talán a legfrissebb album tételei ütöttek a legjobban. Ami meglehetősen furcsa a legendás, közönségkedvenc régebbi nóták mellett, de amikor felcsendültek az olyan dalok, mint a Bad Blood, a Sacrifice, a Dark Path, vagy a Death Of A King, az egyszerűen fenomenális volt. Aki tehát kissé kétkedve fogadta az új lemezt, „olyan lett, mint az előzőek” címszóval, ezen elgondolkodhat.
Viszont azért az is figyelemre méltó volt, hogy a merch pultnál a régi Amorphis logóval ellátott cuccok voltak a legkelendőbbek, ennek érdekében - fura párosítással - a Death Of A King címet viselő pólóra is ezt a logót nyomták. Jól is nézett ki, utólag már bánom, hogy nem vettem meg, mert erre az estére megéri emlékezni.
17:37
