szerző: PjotrCsík zenekar és Ferenczi György és a Rackajam közös fellépése a Müpában 2016. május 1., 19:30h, Müpa
Huszonnyolc éves fennállása alatt olyan kirívó népszerűségre tett szert a Csík zenekar, mely népzenei életünkben korábban elképzelhetetlen volt. Pályafutása első szakaszában főleg táncházi muzsikát játszott a zenekar, jellegzetes – három prímásra, férfi és női énekhangra, valamint többszólamú énekre épülő – előadásmóddal. Aztán új fejezetet nyitott, az életművében és a hazai világzenében egyaránt.
A mérföldkőnek számító Senki nem ért semmit című albumával új stílust teremtett, oly módon dolgozva fel könnyűzenei szerzeményeket, hogy azok belesimuljanak a népzene szövetébe. Ezzel pedig azt bizonyította be, hogy a népzene azoknak a városi fiataloknak a szívét is összeszoríthatja, akik legfeljebb tanulmányaikból ismerik a paraszti kultúrát.
Egyszóval, a népi és a popkultúra átjárhatóbbá tételével jutott a Csík zenekar a csúcsra, anélkül, hogy a népzenei hagyományban való elmélyültségéből engedett volna. A magyar könnyűzene olyan legendáival dolgozva együtt, mint Presser Gábor, Szörényi Levente, Bródy János, Kovács Kati, Földes László, Kiss Tibor, Lovasi András, illetve Ferenczi György, akinek Rackajam nevű együttesével most új számok bemutatására készül.
Ferenczi György negyedszázados pályafutására ugyancsak a fúzió nyomta rá a bélyegét, csak ő a blues, a rock és a funky felől közelített a népzene felé. A két zenekar közös gondolkodásmódja emlékezetes közös muzsikálásokba torkollott, olyan „slágereket” teremtve, mint például A széki hobó. A Csík zenekar szavaival: „a lehető legjobb pillanatban találkozott össze a két zenekar. Pont akkor, amikor a különböző irányú alkotó energiák erősíteni tudták egymást.„
Egy szó mint száz: olyan mennyiségű közös számon dolgoznak, ami bizonyára minőségi változást von maga után, elkerülhetetlenül. És ennek az ígéretnek a legkevésbé sem mond ellent, hogy nem maradhatnak ki a programból a Csík zenekar legnépszerűbb, „önálló” darabjai sem…
17:33
