szerző: troppauerMichel Vaillant - Fék Nélkül Hazai bemutató: 2004. április 8.
Még ki sem heverhették azt a vasasos motorost, a lóerőszeretőknek máris érkezett egy újabb bőgő masinás megnéznivaló. Ugyanolyan piciny sztorival, pedig az ennek alapjául szolgáló képregény több mint negyven éve íródik, viszont b(pontpontpont)aszott nagy tuninggal. Két valami autós csapat egy kitérdekel a franciákon kívül ralli nemtudommelyik osztályában rivalizál egymással, aztán a végén óriási meglepetésre a címszereplő Vaillantosok nyerik meg a legebb versenyt és nem a másikosok.
Közben pedig szigorúan követve az amerikás előképeket szanaszét kavarognak az események, meg sokszor és látványosan a ralliautók is, a szokásos hóban-sárban-satöbbiben. Azt hiszem bőven törölgethették a homlokukat azok a szerencsétlen kaszkadőrék. A forgatókönyv írói viszont nem szakadtak bele a nagy gondolkodásba, legtöbbször elég hihetetlen de legalább jó sablonos fordulatokkal taszajtgatják előre a meséjüket. A nagymenő csapat egy rettentő gonoszra vázolt, valójában meg csak egy kis semmitelen ellenféllel ádázkodik végig száz percet, akik tisztességes versenyben amúgy sem tudnák soha, sehol sem legyőzni őket. Ettől aztán az úgyis várható győzelmük értéke még megebb kicsinyül.
A gonoszkák addig persze sokat szabotálnak, sőt még krimiznek is nagyokat, lesz emberrablás és egy gondatlanságból elkövetett ölés is például, de rendőrt még véletlenül sem hívnak soha. Egymás között rendezgelődnek inkább, de ilyen meg nincs. Van például olyan, hogy egyszer rajtakapnak valakit, hogy piszkálja a kerekeiket. És gondolják persze, hogy de biztos nem csinált semmi rosszaságot, úgyhogy csak dorgálják egyet szóban, aztán elengedik. Utána meg elszáll a kocsijuk, de akkor már nem keresik fel, hogy bántsák kicsit, mert már közben odébb ment a történet. Vagy amikor kiszabadítják a papájukat az elrablóitól, nem ám szólnának, hogy azért ez már egy kicsit durva volt, simán visszamennek megnyerni a kis versenyüket, ezzel szerezni nekik bosszúból bosszúságot. Aztán a leghülyeségebb ilyen mégis a végén lesz, amikor az egyik ellenpilóta túljátszásiból véletlenül meghalasztja az egyik barátjukat. Ő meg büntiből kap egy nagyon nagy pofont, és? Lehetne még sorolni bőven a hasonló botorságokat, csak minek?..
Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó mozi volt, ahol a franciák ilyen téren túliparkodták a tengerentúli példaképeik eszetlenségét mégis valahogy megint szimpatikusabb a végeredmény, mint ahogy ezek után várhatnánk. Egyrészt technikában már jó ideje felérik amazok színvonalát, a korábbi elég fapados akciófilmjeik után végre ők is képesek bármit ugyanolyan látványosan előadni. Biztonsággal mondják fel az akcióleckét, sokszor extrém és nagyon hatásos felvételekkel operálnak. Viszont bátran mernek kísérletezni is, összességében ettől sokkal fantáziadúsabb lesz az egész, mint a tucatilyenekben lenni szokott. Képesek a kötelező pengeéles képeket a legváratlanabb pillanatokban elmaszatolni, szétművészkedni akár, de ezt mégsem azon a manapság divatos szemet bántó módon teszik.
A blődli történet mögött meglepetésszerűen már megint Luc Besson áll, aki egyre pofátlanabbul könnyelműsködik el könyveket a populariti kedvéért, viszont odarak némi szívet is a ráció mellé, amitől valahogy egyből emberibbnek tűnik az egész. A szereplőkkel nem nagyon nyúltak bele, de nagyon mellé sem tudtak nálunk jobbára ismeretlen színészek hozzák azt a nem olyan túl sokat, amit várnak tőlük. Állítólag kábé négyszáz reklámfilm és egy nagyjáték után Louis-Pascal Couvelaire kapta feladatképpen a rendezést, és végül is megoldotta. Korrekt munka, akik általában szeretik az ilyesmiket, azok valószínűleg élvezni fognak. Gondolom aztán nemsokára kijön DVD-n is, még extrábban, meg majd pc-játékon, mivel ezek a rallisok eléggé menni szoktak. Aztán jövőre pedig megnézzük a folytatást.
10:55
