kultúra [vers]  2004. március 28. vasárnap   13:15

nincsen hozzászólás

  Átbújt a tél az arcomon,
  Nem szól az egekig imám.
  Vadul fúj a szél a partokon,
  Le Győrtől - A Dunán.
  
  A fákkal üzenek Neked.
  A víz viszi híremet.
  S ha ez nem lenne elég?
  Füstöt is engedek.
  
  Átkarol a messzeség, és én őt:
  Arcátlan magamutogatás!
  Kertedben ülsz, s ülök én.
  Nem kellett semmi más.
  
  Teremje gyümölcsét a nyár
  Hadd élvezzük bőségét: sokat!
  Emlékezzük meg, ha vége már,
  A Féltve őrzött arcokat.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: