hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2004. március 26. péntek   17:31
nincsen hozzászólás

szerző: András
The Gathering, Symphony
2004 március 14, Wigwam

  Ötödször lépett fel hazánkban a The Gathering és nagy öröm volt látni, hogy még ennyi alkalom után is milyen sokan kíváncsiak a holland zenekar koncertjére. A kapunyitás előtti percekben már hosszan kígyózó sor minden magyarázatnál ékesebben bizonyítja, hogy bár vannak, akik elfordultak a csapattól, amikor változni kezdett a muzsikájuk három nagylemezzel ezelőtt, a többség kitart, és új emberek is felfedezik maguknak ezt a páratlan zenei világot. A Gathering ma már tényleg több, más, mint az egykori atmoszférikus metal-zenekar, de akik eljöttek ezen az estén, azokat úgysem skatulyák, kategóriák foglalkoztatják. A Gathering kialakította helyét a kortárs zenei palettán, a közönség pedig rájuk talált ezen a helyen is.
  
  Az estét a magyar Symphony nyitotta, akik szórólapjukon doom/death metalként definiálják magukat, és kiállásuk is ezt támasztja alá, azonban amikor megszólalnak a hangszereik, ennél gazdagabb kép rajzolódik róluk a hallgató elé. Érdekes a koncepciójuk és nem is vallanak vele szégyent, instrumentális zenéjükkel épp eleget mondanak ahhoz, hogy ne hiányoljuk belőle az énekhangot. Valóban a doom/death metal hagyományaira építkező zene ez, de annál gördülékenyebb, fülbemászóbb, és ezért nagyban „felelnek” a gitárosok és a hegedűslány hangszereiből előbújó dallamok. Dalaik érett, kerek kompozíciók; színpadi rutinjukat pedig remélhetőleg számos fellépés alkalmával növelhetik még. A legfontosabb, a zene iránti szeretetük és alázatuk vitathatatlan, és különleges igényességgel vezetik elő produkciójukat, ez nyilvánult meg az intró alatt négy lány által bemutatott fényzsonglőr-mutatványban is. Érdemes figyelni a koncertjeiket és keresni Illusion című bemutatkozó CD-jüket.

  21 óra után néhány perccel a The Big Sleep-pel kezdetét vette a Gathering közel két órás varázslata. Többé-kevésbé a Sleepy Buildings lemezre felkerült dalokat szólaltatták meg ezen az estén is, az ott hallhatókhoz hasonló verziókban, néhányat elhagyva közülük, amiknek a helyére főként a Souvenirs albumról illesztettek be pár tételt. Hangszerelés tekintetében nem oszlott külön akusztikus és „elektromos” blokkra a program (néhányan ezt várták), de ez nem is volt baj: olyan kerek egész volt ez a koncert, ami sehogyan sem lehetett volna jobb. Hiába hagytak ki számos „slágert”, hiányérzet nem maradhatott senkiben: az első perctől az utolsóig olyan kivételes, intim hangulat uralkodott a Wigwamban, ami sokkal felejthetetlenebbé tette ezt az estét, mint néhány személyes- vagy közönségkedvenc elhangzása. Másrészt pedig igen gazdag pályafutásuk legtöbb korszakát megidézték: az elsőlemezes Stonegarden 2003-as verziója éppen úgy felcsendült, mint a These Good People vagy a Broken Glass a Souvenirs-ről. Ez a koncert tényleg attól volt különleges, hogy teljes egészében milyen ünnepélyes hangulatot teremtett, de ha muszáj lenne, abszolút csúcspontként talán az In Motion Part II-t és a Travel-t emelném ki. Nem szabad azonban megfeledkezni a Black Light District-ről sem: amit ebben a dalban műveltek a középrésznél, az a zenei transz olyan továbbfokozhatatlan megvalósulása volt, amire az 1970-es években is alig néhány pszichedelikus banda volt képes.

  Akkora energia áradt szét azokban a percekben, amekkorát tényleg csak a legnagyobb zenék képesek felszabadítani. Úgy gondolom, aki azon a - főleg régebben gyakran emlegetett, de ma is fel-felbukkanó - véleményen van, ami szerint a Gathering kizárólag Annekéről szól, nagyot téved, és ennek ékes bizonyítékául szolgáltak ezek a katartikus pillanatok is. Egyszerűen nem szabad elmenni amellett, hogy milyen izgalmasan hangszerelt dalokat írnak, és mennyi különleges eszközt vonultatnak fel játékukban, de főleg nem szabad átsiklani a végeredmény felett: a Gathering mai muzsikája egyedülálló elegye a hetvenes évek invenciózus pszichedelikus zenéinek és a modern hangzásoknak, izgalmas és élményszámba menő, közben pedig mélységesen emberi is, talán azért, mert minden nagyszerűsége ellenére is szerény marad. Aki pedig ilyen hozzáállással közelít a zenéléshez, mindig olyan örömmel is muzsikál, ami aztán átsugároz a közönségre is, és épp ez történt itt is: zenész és zenehallgató arcán, akármerre néztem, ugyanazt az egészen különleges, megilletődéssel vegyes felszabadultságot láttam, amit magam is éreztem.
  
  A zenekart nemrég elhagyta Hugo Prinsen Geerligs basszusgitáros, helyére egy mosolygós lány érkezett, néhány dalban pedig Anneke is gitárt ragadott, bár ennek szerepe szinte minimális volt. Éppen elég is az, amit énekesként tesz: nemcsak előadja, meg is éli a dalokat, ez az arcára van írva, benne van minden gesztusában. A két Rutten játékát is egyaránt élvezet hallgatni és látni: a dobos Hans igazi szenvedéllyel üt, a gitáros René pedig egyszerre visszahúzódó és mégis magával ragadó önfeledtséggel zenél. Kiállásával, szerénységével, viselkedésével a King Crimson-os Robert Fripp-et is eszembe juttatta (bár azért jóval többet mozog, mint a mester). A billentyűs Frank Boeijen a legvisszafogottabb, de azért a végén, amikor kiálltak meghajolni, az ő szemében is ugyanazt láttam, mint a többiekében: az ilyen alkalmakért zenél az ember, amikor látja, érzi, hogy megérinti az embereket, amit tesz. A rajongó pedig az ilyen alkalmakért jár koncertekre, amikor valami olyat kap, amit máshol hiába is keresne.
  
  Kivételes zenei világot vállalt fel az utóbbi években a Gathering, kivételes formában is fejezik ki, és ez az este is kivételes volt, egyszeri, megismételhetetlen, sőt semmivel sem pótolható élmény.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Concerto Music

 programajánló: 
2024. május 9.
Esti Kornél a Budapest Parkban
2024. május 12.
Budapest Garden Party: Zenei - Gasztrofesztivál
Sabbath, Dio, Jethro Tull dalokat is előad májusban az Electric Guitarlands 4 gitárhőse
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
 kiemelt 
Palaye Royale a Barba Negrában!
  
2024

Rockmaraton 2024
Vonósnégyesre átdolgozott heavy metal himnuszokkal érkezik Anneke van Giersbergen
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
Il Divo koncert szeptemberben: 20 éves jubileumi turnéjukon sem hagyják ki Budapestet
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 the amity affliction    rock története    feles máté    evolution    dorothy    velőrózsák    martin lawrence    ripoff raskolnikov    live evil    hihetetlen utazás    tales of evening    méhes marietta    carlos santana    lgt    power trip    chris hemsworth    cruel hand    bourne    henry rollins    resistance    midriff    deadstar assembly    the gathering    szarka tamás    lokotka gábor  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!