hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2016. január 27. szerda   10:04
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Death By Metal Festival vol 2 (Kataklysm, Septicflesh, Aborted)
2015. január 24, Dürer Kert

  A Death By Metal címen futó fesztivál úgy tűnik, a kanadai Kataklysm köré összpontosul, illetve az aktuális turnétársak köré. Tavaly a Krisiun és a Fleshgod Apocalypse voltak terítéken, idén a görög szimfonikus death metal csapat, a Septicflesh, illetve a belgák brutál death metal büszkesége, az Aborted voltak napirenden. És hogy a death metal rajongók öröme teljes legyen, a hazai színtér színe-java is elosztásra került a Dürer Kert (most már három) termében. Metal tehát volt dögivel, délután háromtól egészen a hajnali órákig hallgathatta a halálfémet, akinek nem folyt ki a fülén.
  Ha nagyon pontosak akarunk lenni, szám szerint 30 bandát tekinthettünk meg ezen az estén, ami őszintén szólva még gombócból is sok... Egy könnyebb zenei felhozatallal rendelkező, heavy metalos irányultságú fesztiválon még könnyen elhallgatja az ember a fülbe simuló melódiákat, de death metalból szerintem még a legnagyobb fanatikusok számára is kemény egy teljes napot végigtombolni.
  Ugyanakkor az ilyen jellegű fesztiválok nem csak a koncertekről szólnak, hanem a közösségi életről is, amire véleményem szerint nagy igény Budapesten. Szóval azzal se volt semmi gond, aki csak hébe-hóba nézett bele pár koncertbe, de inkább a haverokkal lógott, sörözött, csajozott/pasizott, stb. Azért minden zenekarnak megvolt így is a nézőközönsége, még a korai órákban is voltak olyan érdeklődők, akik megtisztelték a figyelmükkel az első fellépőket. Így hát a koncertek mellett egy jó kis közösségi program is volt a mai Dürer Kertes fesztivál.
  
  Én magam sem tudtam volna, végigkövetni minden eseményt, még a belga Aborted-nak is csak talán a felét néztem végig. Láttam már néhányszor a csapatot, kőkeményen szóló, intenzív koncertekre képesek, a mai estén is egészen korrekt létszám összegyűlt a színpad előtt. A színpadi produkciójukra sem lehet panasz, nagy átéléssel zúztak, a frontember Sven például teljes testből headbang-elt a betonozósabb témákra. Egészen friss számokat is játszottak néhány „korai zsenge” mellett, szóval a közönség egy egészen naprakész koncertet láthatott tőlük.
  Bár a létszámra nem lehetett panasz, Sven mégis nagyobb aktivitást követelt a közönségtől. Néha kissé lefitymálóan nyilatkozott meg a jelenlévők felé, ami nem tetszett, ennél egy kicsit több tiszteletet érdemeltek volna a megjelentek. A bandán viszont tényleg nem múlt semmi, mert ők minden poszton odatették magukat, nagy elánnal játszottak. Nekem csak a túlzottan egybefolyó, olykor eléggé sablonos zúzásokkal megtűzdelt zenéjükből volt egy kicsit sok a végére.
  
  A Septicflesh viszonylag gyakori fellépő nálunk, érdekes, de talán őrájuk gyűlt össze a legnagyobb közönség, még a Kataklysm-et is figyelembe véve! Ez sokat elmond arról, hogy a zenekarnak mennyire komoly respektje alakult ki. A maguk szimfonikus, epikus hangzású, vészjósló hangulatú death metaljukkal sikerült egyfajta egyediséget kialakítani maguknak, ami nem mindenkinek adatik meg. Emellett a karakteres, megjegyezhető dalok is hozzásegítették őket ahhoz, hogy ma ennyi érdeklődő legyen rájuk kíváncsi.
  A program gerincét a legújabb Titan című lemez, illetve a rajongók között közmegegyezéses alapon a legeltaláltabbnak tekintett Communion album tételei adták. Így hallhattuk a War In Heaven, Communion, Order Of Dracul, Pyramid God, Prototype, The Vampire Of Nazareth, valamint a végére a legütősebbeknek kikiáltott Anubis és Prometheus számokat. A hangzás megfelelő volt, a szimfonikus körítések is jó összhangot képeztek a dalokkal. Seth Anton, a frontember szuggesztív előadó, széles gesztusokkal élte át a dalokat. Olyannyira szélesekkel, hogy a basszusgitár olykor csak dísznek lógott a nyakában, sokkal inkább a gesztikulálással törődött, inkább csak unaloműzőként simogatta olykor a húrokat. Gyanítom, hogy a mélyek egy része is lejátszóról szólt, ami azért nem annyira optimális. Ezzel együtt a buli kiválóan sikerült, a közönségnek maximálisan meggyőzően prezentálták a zenéjüket.
  
  Érkezett a színpadra a Kataklysm, akiket már rengetegszer láthattunk, de minden egyes alkalommal hatalmas bulival kedveskednek a rajongóiknak. Tavaly Rockmaratonon már itt voltak, de szerintem senki nem bánta, hogy alig fél évre rá, a fővárosban is tiszteletüket tették. Akkor még csak ízelítőként mutattak be néhány új dalt, most viszont már kint van a teljes lemez, szóval mostanra már a rajongók is jobban ismerhetik az új szerzeményeket.
  A bandára nem jellemző, hogy túl nagy körítést rendeznének, Oli Beaudoin beül a dobok mögé, J-F Dagenais és Stephane Barbe nyakukba akasztják a gitárokat, majd Maurizio Iacono tolmácsolásában nekikezdenek a mészárlásnak. A Kataklysm jellegzetes, súlyos szegelésekkel, blastbeat-ekkel tarkított, durva de nem egyszer fülbemászóan dallamos témáit mindig élmény hallgatni, gyakran elámul a hallgató a színpadi teljesítménytől, különösen a dobos poszton.
  
  Sajnos a kezdetek kevésbé biztatóan alakultak, meglehetősen torz hangzással lépett a színpadra a csapat. Általában 1-2 szám elég szokott lenni, amíg a hangmérnökök tisztába teszik a megszólalást, most talán a koncert harmada is eltelt, mire végre tisztább hangzást sikerült produkálni. Nem mondom, hogy addig élvezhetetlen volt a koncert, de egyértelműen a buli második fele volt az igazán ütős.
  A bandán magán persze semmi nem múlott, ők az első pillanattól kezdve maximális fordulatszámon pörögtek és folyamatosan adagolták az újabb és régebbi death metal slágereket. Az Of Gods And Ghosts című új lemez nyitánya, a Breaching The Asylum indította a sort, a maga jó kis melódiáival. Majd a megelőző lemez egy – szerintem kevésbé emlékezetes – tétele következett, az If I Was God - I´d Burn It All. A kötelező jellegű koncertszám, a nagy bólogatásokkal kísért As I Slither sem maradhatott ki. Jött a szaggatott témákkal, hogynemondjam, breakdown-okkal operáló The Black Sheep az új lemezről, ami szintén jó fajta tombolást eredményezett.
  
  Azt már megszokhattuk, hogy a kezdeti szerzemények szinte soha nem kerülnek már elő élőben, most a legkorábbi időszak 2001 volt, ameddig leástunk, mégpedig a Manipulator Of Souls erejéig. Régen játszották már ezt a dalt, így nagy örömet okozott az előkerülése, igazi pogózós, gyors koncertnóta. A Heaven´s Venom albumot két dal képviselte, a Push The Venom és a korong legjobbjának számító At The Edge Of The World. Az átszellemült tombolás persze folytatódott. Az Of Gods And Ghosts album bemutatása a riffelős Thy Serpents Tongue-gal folytatódott. Szerencsére a legütősebb tételekkel mutatták be a friss nagylemezt, nem is lehetett volna többet kívánni.
  Innentől már a régebbi slágereké volt a terep, következett például az eszement dobtémákkal felvértezett The Ambassador Of Pain. Majd pedig egy vérbeli klasszikus a Shadows & Dust albumról, amit (Maurizio elmondása szerint) érthetetlen módon már nagyon régen játszottak élőben. Pedig tökéletes nótáról van szó, kitörölhetetlen melódiákkal, szóval nagy örömünkre szolgált, hogy a Where The Enemy Sleeps ezúttal bekerült a szórásba. Az Of Gods And Ghosts lemez mai pályafutását a Soul Destroyer zárta le, de az őrjöngés folytatódott a brutális Chains Of Power-rel.
  
  És még mindig nem volt vége, következett egy olyan dal, amelyet Maurizio szerint Európában még sosem játszottak. Az In The Arms Of Devastation album Open Scars című tételéről van szó, ami valóban egy mellőzött nótának számít élőben, ezzel a vérbeli rajongóknak okoztak euforikus pillanatokat. Bár olykor előfordulnak olyan vélemények, hogy a Kataklysm mindig ugyanazokból a bejáratott dalokból szemezget élőben, a mai nap kiváló példa volt arra, hogy meglepetéseket is képesek szerezni.
  A végére már tényleg a kötelezőek maradtak, a rövid, tömör sorscsapásnak számító In Shadows & Dust és a belassult, betonsúlyú Crippled & Broken. Persze még több számot is fel lehetne sorolni, amelyeket szívesen meghallgattak volna a rajongók a mai napon, de az időbe ennyi fért bele. Panaszra szerintem senkinek nem lehet oka, kisebb hangzásbeli nehézségek után a Kataklysm szokás szerint lehengerlő bulit produkált.
  
  A Kataklysm koncert végére már kezdett kicsit fogyatkozni a tömeg, de még az Epidemic-et is számos érdeklődő kísérte figyelemmel, akik hosszas csend után az új lemezüket mutatták be. Jobban érdekelt viszont az Agregator, akiket ugyan viszonylag sűrűn el lehet csípni élőben, de mindig élvezetes bulira lehet tőlük számítani. Ráadásul ma a programjukba is egész sok különlegességet válogattak be. A dallamos énekkel felvértezett Egy Nap A Világ után hallható volt a Mint Tűz És A Jég, az Éjfél Felé, valamint olyan ritkaságszámba menő tételek, mint a Zárt Ajtók Jogán, Horizont, Festett Lapok, Túlontúl.
  Nem csak emiatt volt ez egy különleges Agregator buli, hanem Tassék egy vadiúj nótát is prezentáltak ma este, ami az október környékére várható új lemezen fog helyet kapni. Nem csak időszerű volt végre friss szerzeménnyel tuningolni a koncertprogramot, de olyan tekintetben is érdekes volt ez a dal, hogy egyszerűbb, riffelős szerkezettel lett felruházva, valamint Tass a hörgésbe is próbált valamiféle dallamokat belevinni. Egészen izgalmasan hangzik, maga a nóta is kifejezetten eltalált volt, így kíváncsian várom az új lemezt.
  Az éjfél utáni kezdésükre persze már jelentősebben megfogyatkozott a nézősereg, de azért így is voltak többen, akik kitartottak. A kordonoknál pedig kifejezetten lelkesek voltak az igazi fanatikusok. Az Agregator tehát ma is jó teljesítményt nyújtott, Tass mellett különösen Csóra Miklós gitáros volt aktív a deszkákon, valamint a vokálokba besegítő Loderer László, akinek a basszusa is csodaszépen csengett-bongott.
  
  Nyilván nem lehet teljes egy ilyen gigantikus fellépőlistával operáló fesztivál, mára ennyi fért bele. Minden tisztelet azoknak a fanatikusoknak, akik – különösen ilyen nehezen befogadható zenei stílusban – már a korai óráktól végigtombolták az estét és igyekeztek a lehető legtöbb bandát megtekinteni. A death metal műfaj sosem volt egy tömegeket megmozgató jelenség, nem is kell annak lennie, ma viszont remekül egymásra találtak azok a zenekarok, akiknek a műfaj durvasága miatt egyébként is nehéz fellépési lehetőséget találni (pláne vidéken), valamint az erre fogékony közönség. És mivel a megjelentek létszámára nem lehetett panasz, szerintem minden résztvevő sikernek élhette meg ezt a rendezvényt.
  



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Dürer Kert - Budapest

 programajánló: 
2020. április 2.
Full Of Hell & Primitive Man - Elhalasztva
2020. április 3.
A legendás The Mission két éjszakára visszatér Magyarországra (Dürer Kert - Budapest)
2020. április 5.
Wrekmeister Harmonies- Elhalasztva (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
 kiemelt 
Carl Palmer’s ELP Legacy az A38-on
  
Carl Palmer, minden idők egyik legnagyobb elismerésnek örvendő dobosa küldetésének tartja, hogy újabb és újabb generációkkal ismertesse meg azt a komplex és különleges progresszív rockzenét, amit egykori zenekara, az Emerson, Lake & Palmer alkotott

Wrekmeister Harmonies- Elhalasztva
Full Of Hell & Primitive Man - Elhalasztva
Joe Satriani a Barba Negra Track-ben
Turilli / Lione Rhapsody a Barba Negra klubban- ELHALASZTVA
 friss hozzászólások 

Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Legéndy Jácint: Földalatti Oltár (Kalligram Kiadó, 2019) (1)
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
  ulver    grave maker    Árstíð    elviszlek magammal    carbonfools    ahumado granujo    ego-project    destroy the carrot    kaltenbach    local heroes    the horibillies    ihm    fall out boy    emancer    violator    diane kruger    dreyelands    the big bunny hall swinger club    wormrot    crow 7    night is the new day    metalcampsabaton    godsmack    fuzzkeyone    jim carrey  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!