szerző: BarnabásOpeth, Watch My Dying 2004 március 3, E-klub
Március 3-án, szerda este végre 7 év után újra ellátogatott hazánkba az azóta nagy ismertségre szert tevő svéd Opeth! Akkoriban a második lemezüket turnéztatták, és a Cradle of Filth előzenekaraként játszottak. A mostani Budapesti fellépést nagyon sokan várták már (természetesen köztük voltam én is), hiszen az előző pár évben sajnos valahogy mindig kimaradtunk az európai turné állomásai közül. Tehát nagy volt a várakozás, és ennek megfelelően este hét óra felé megérkezve az tűnt fel legelőször, hogy ilyen tömeget talán még nem is láttam az E-klub előtt! Ilyen kaliberű koncert esetén nem volt jó gondolat egy ilyen, viszonylag kis helyre szervezni a bulit.
A kapunyitást követően fél órán belül már el is kezdődött a Watch My Dying előadása. Szerintem kiváló választás volt a Watch My Dying-ot választani előzenekarnak erre az estére, mert valami olyan komplex, egyedi zenét játszanak, hogy félelmetes! Annyi téma, és hangulat keveredik egy számban, hogy elsőre elég nehéz kiismerni a zenéjüket. Mégis minden számban van valami fogódzó, amibe bele lehet kapaszkodni. A feszesen játszott, energiától duzzadó zúzós riffek pedig az embert egyből bólogatásra késztetik. Vokálok terén is igyekszik a változatosságra a csapat: Veres Gábor az üvöltéstől a hörgésig mindent elő képes adni, sőt még a lágyabb megoldások is a repertoárját képezik. Játszottak a Húsmágnes EP-ről, meg a készülő új anyagról is bemutattak pár számot. Az új hangzóanyag a hallottak alapján tovább viszi az eddigi irányvonalat, és nagyon jónak ígérkezik. A hangzásra sem lehetett panasz. Kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, még az Opeth frontembere, Mikael Akerfeldt is megemlítette koncert közben, hogy milyen kiváló zenekar játszott előttük!
Viszonylag hosszú, mintegy 30 perces áthangszerelés után, este 9 óra körül lépett színpadra az összegyűlt tömeg által már nagyon várt Opeth. Egyből bele is csaptak a Masters Apprentices című számukba, amely a Deliverance albumukon terpeszkedik. Az ezután következő The Drapery Falls rendkívül nagy ovációt váltott ki: a lassú részeknél az összegyűlt tömeg együtt énekelt Mikael Akerfeldt-tel. A Still Life albumról eljátszották a The Moor című számot, ez különlegességnek számított, hiszen élőben nem szokták játszani ezt a szerzeményt. A koncert közepére egy akusztikus blokkot is beiktattak a legutóbbi albumuk, a Damnation számaiból. A Windowpane és a To Rid the Disease képviseltette akusztikus varázs elképesztő hangulatot árasztott, az ember hátán a hideg futkározott a gyönyörűségtől! Ezen kívül még játszottak egy dalt a Blackwater Park-ról, valamint a My Arms, Your Hearse című albumukról az April Ethereal került megidézésre. Visszatapsolás után ráadásként pedig a közönségkedvenc Demon of the Fall-t kaptuk szintén erről az albumról. Hihetetlenül gyorsan elröppent a másfél óra, és mi egy újabb rendkívüli koncertélménnyel gazdagodhattunk! A hosszú, átlagban 10 perc körüli számoknak köszönhetően nem játszottak el túl sok dalt, de az első két album kivételével mindegyik lemezüket megidézték. Az arányos, tiszta, erőteljes hangzás tovább erősítette a koncert felejthetetlen hangulatát. Akik még nem hallották a játékukat, azoknak azt javaslom, hogy mindenképpen hallgassanak bele egy Opeth lemezbe: ilyen szintű progresszivitással, komplex dalszerkezetekkel és dallamos énekkel nagyon kevesen ötvözik a hörgős, zúzós, néhol már death metalba hajló őrléseket. Ezek a zenészek megérdemlik az elismerést: nem csak Akerfeldt zenei géniusza, hanem Martin Mendez basszusgitáros, Martin Lopez dobos és Peter Lindgren gitáros játéka is szükséges kellékei ennek a csodálatos zenefolyamnak, amelynek megalkotására csakis ők képesek. Ehhez még hozzátartozik Mikael Akerfeldt közvetlensége és humoros megjegyzései, amelyek a számok között tovább erősítették az oldott hangulatot. Látszott, hogy a zenészek is élvezték a koncertet, és remélem, hogy legközelebb nem kell ennyi évet várnunk egy újabb Opeth koncertre. Mindenesetre Akerfeldt mester ígéretet tett arra, hogy ha legközelebb lehetőség adódik, ismét ellátogatnak majd hozzánk.
A koncert zenei téren tehát óriási élményt hozott, egyedüli negatívum csak a körülményekkel kapcsolatban akadt. Nevezetesen az óriási zsúfoltság és a ruhatárnál kialakult tolakodás és lökdösődés tépázta meg egy kissé az ember idegrendszerét. Mindenesetre az igényes, sokrétű, innovatív, egyedi hangulatú zene rajongói bánhatják, ha netán kimaradtak ebből az eseményből, ugyanis ezesetben az év egyik legjobb koncertjét hagyták ki!
16:12
