hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2015. december 14. hétfő   13:03
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Hammerfall, Serenity
2015. december 9, Barba Negra Klub

  A heavy metal svéd alapbandája, a Hammerfall, valamint az osztrák szimfonikus / power metalos Serenity nem számítanak ritka vendégeknek hazánkban, mindannyiuknak volt már nem egy emlékezetes koncertje nálunk. Most a Barba Negra Klub lett az újabb Hammerfall buli színhelye, a rajongók pedig igen szép számmal megjelentek, szóval a bandának továbbra is respektje van még itthon.
  Azért túl vannak ők már a csúcsidőszakon, a Glory To The Brave – Legacy Of Kings – Renegade – Crimson Thunder korongok sikerét azóta se tudták megismételni, ugyanakkor színvonal alatti munkát se produkáltak. Szóval egy megbízható gárdával van dolgunk, épp emiatt ma is egy korrekt, színvonalas, de nem túl kiugró, kvázi átlagos heavy metal bulit vártam tőlük. Nos, a banda rám cáfolt ma este! Rövidesen az is kiderül, milyen értelemben...
  
  Már a Serenity-t is elég sok néző kísérte figyelemmel, sőt a közönség nagyobb része feltűnően lelkes volt. Nem csoda, mert Georg Neuhauser énekes megnyerő személyisége, folyamatos fogpasztareklám mosolya elvitte a hátán a bulit. Ugyanakkor volt egy másik oldala is a koncertjüknek, ami eddig nem tűnt fel, de most nagyon.
  Láttam már többször a Serenity-t, a tavalyi csajbulis koncert fellépőjeként vagy a Tristania előtt is emlékezeteset alakítottak, tetszetős produkcióként élnek az emlékeimben ezek a fellépések. Ma azonban annyira kilógott a lóláb, hogy ezt a mostani fellépést csak nagy jóindulattal lehetne élőnek nevezni, rengeteg playback elem tűnhetett fel azoknak, akik képesek voltak tovább látni a kedves gesztusokon. Georg és a hosszú hajától megszabadult Fabio D´Amore basszer lelkesen énekeltek, de a refréneket, kórusokat mind alátolták nekik. Könyörgöm, hát annyi szólam volt a kórusokban, a színpadon sem álltak ennyien összesen! Akkor ezt így hogyan!? A turnégitáros Chris Hermsdörfer-rel sem voltam megelégedve, rengeteg mellényúlása volt, ugyanakkor nála is mentek ilyen-olyan témák és effektek a gitárján, amikor nem is olyat játszott, illetve nem használt pedált. Azért ez pont egy rock/metal koncerten, amely mindig is az élőzene hangsúlyossága mellett tör lándzsát, szerintem óriási blama.
  A koncert maga ettől persze nem volt élvezhetetlen, a könnyen emészthető dalok és a rögtön énekelhető refrének persze megtalálták a maguk közönségét, a jelenlévők minden bizonnyal jól szórakoztak. Bár valahogy nekem unalmasnak tűnt a koncertjük, az előző találkozók alapján más emlékeim voltak róluk. Volt korábban egy énekesnőjük, tavaly láthattuk is, ezúttal viszont már csak Georg-ra maradt a dalnok szerepe. Ebben a dallamos, szimfonikus power metal stílusban teljesen megáll a lábán a Serenity muzsikája, de ha ennyire feltűnően támaszkodnak a jövőre nézve a technikára, mások szemében is könnyen elveszthetik a hitelességüket.
  
  A Hammerfall-tól igazából nem vártam semmi különösebbet a mai estén. Ők nem a radikális váltások nagymesterei, a maguk jól kitaposott, jól bejáratott heavy metal stílusát nyomják a kezdetek óta a mai napig. Sok alkalommal játszottak már Magyarországon, mindig jó hangulatú koncertet adtak, de vajon mitől lenne ez más buli, mint bármelyik korábbi? Új lemezük, a (r)Evolution túl sokat nem tesz hozzá a jól megszokott zenei világhoz, de a rajongók nagy általánosságban elégedettek a friss koronggal.
  Nos, a színpadkép máris tetszetősen sikerült, a színpad minden szegélyét beborító, látványos tájkép a kastély ábrázolással és a különböző fényeffektekkel való megvilágítás számomra sokat hozzáadott az élményhez. A gyors, tempós, adrenalintól telített dalok máris óriási kontrasztot mutattak a Serenity énekelgetős tételeivel. Hiába, hogy a Hammerfall az ezredforduló környékén volt igazán a csúcson, még ma is képesek voltak teljesen megtelíteni a Barba Negra küzdőterét, és ez nagy teljesítmény! A rajongók tömege nem is szende nézelődés céljával érkezett, hanem alaposan belevetették magukat a bulizásba. A hangzás kicsit tompa volt az elején, de nem sok idő elteltével sikerült egy arányos szintet belőni, amivel kifejezetten erőteljesen, tisztán, harapósan szólaltak meg a dalok. Pontosan ez kell egy jóféle Hammerfall koncerthez.
  
  Az új lemez nem terpeszkedett el túlságosan a setlistben, több friss dal is elhangzott, de a 9 nagylemeznyi életművel rendelkező banda minden korszakából megidézett néhány tételt. Elsőként a Hector´s Hymn hangzott el, majd két slágernek mondható darab, az Any Means Necessary és a Renegade következett. Ezek után már érezhető volt, hogy itt probléma nem lesz. Minden a helyén volt, a gitárosok nagy átéléssel játszottak, a kissé megszakállasodott Joacim Cans remekül énekelt, az új szerzeménynek számító David Wallin dobos pedig mennydörögve adta az alapokat. Mellettük természetesen maga közönség is maximálisan kivette a részüket az összképből, a jól ismert slágerek éneklésében Cans számíthatott minden torokra.
  Nem kellett különösebb felszólítás a Bang Your Head című dalra, a buli folytatódott, majd a 2005-ös albumot egyedül képviselő Blood Bound hangzott el. Az 1998-as Legacy Of Kings emblematikus dala, a Heeding The Call viszont csúcsra járatta a hangulatot, legkésőbb innentől már mindenki érezte, hogy valami van a levegőben, hogy nagyot fog szólni ez a mai koncert. És persze ehhez a közönség énekeltetésével kísért Let The Hammer Fall is hozzáadta magáét. A gitárosok, Oscar Dronjak és Pontus Norgren rendkívül lelkesen nyúzták a húrokat, Oscar néhány számnál elővett harci pöröly alakú gitárja különösen látványos volt.
  
  Az új lemez egyik remekül eltalált tétele, a Live Life Loud után egy kis szemezgetést hallhattunk néhány korábbi Hammerfall tétel összemosásával, ez érdekes volt, bár én jobban szeretem, amikor teljes számokat játszanak le. Nagyot szólt viszont a Threshold lemez címadó dala, valamint az ugyancsak kihagyhatatlan slágernek számító Last Man Standing. Kicsit nyugodtabb vizekre evezett a Glory To The Brave, ismét csak egy legendás Hammerfall nóta. A banda ezzel köszönte meg a Nuclear Blast kiadónak, hogy annak idején hitt bennük és ezzel megváltoztatták az 5 srácnak a sorsát.
  Volt még két dal, a We Won´t Back Down az új lemezről és a HammerFall a debütalbumról, jó keretet adva a csapat mai és kezdeti állapotáról. Nem lépi túl a heavy metal viszonylag szigorú kereteit a svéd gárda, de így is képesek emlékezetes, könnyen megjegyezhető, énekelhető tételeket írni a mai napig. Ráadásra a zakatolós, kiválóan megszólaló Templars Of Steel fért bele, az új korong Bushido című tétele, valamint az elmaradhatatlan Hearts On Fire. Ezzel zárult a népünnepéllyé fajuló Hammerfall koncert 2015-ben, amelybe egyszerűen képtelenség belekötni.
  
  Nem csak én érzékeltem így, maga Joacim Cans is elmondta, hogy sok emlékezetes bulit tartanak nyilván Budapestről, de ez a mostani talán mind közül az egyik legjobb volt. Ezt meg tudom erősíteni. Unalomtól, fáradtságtól mentes, erőteljesen megszólaló, dinamikus, pörgős bulit láthattunk a csapattól, egyszerűen nem lehetett nem élvezni. Magát Cans-ot is régen láttam már ennyire jól énekelni, egyedül néhány magasat csalt el egy kissé, ami például a Hearts On Fire-nél volt érezhető.
  A már képtelenül kiszőkített hajú Oscar volt a másik motorja a csapatnak, ő is változatlan vehemenciával nyúzta a húrokat. Pontus Norgren-nel testvériesen megosztoztak a gitárszólókon is, bár ezeket inkább Pontus szolgáltatta. A fedélzetre visszatért Fredrik Larsson basszer mintha sose töltött volna 10 évet távol a csapattól, rendíthetetlen magabiztossággal játszott a basszuson, ami szerencsére jól is szólt. Ahogy David Wallin dobcucca is, őt külön bemutatta Cans a magyar közönségnek.
  
  Ma ez a társulat alkotja a Hammerfall-t, és ha olyan klasszikussá emelkedő dalokat talán már nem fognak megírni, mint az ezredforduló környékén, egy Hammerfall buli még mindig rendkívül szórakoztató. Javaslom, hogy egy heavy metal rajongó se írja le őket, nem lejárt lemez még a csapat. Akkor sem, ha az újabb keltezésű lemezek hol jobban, hol kevésbé tetszenek a közönségnek. Élőben viszont a későbbiekben is kár lenne kihagyni a produkciójukat.


Kulcsszavak:
  hammerfall     serenity 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Koncertvideó a februárban Budapesten koncertező Hammerfall-tól

Hammerfall Budapesten - World Dominion Tour 2020

Hammerfall, Armored Dawn

Hammerfall, Armored Dawn a Barba Negra klubban

A Hammerfall az Armored Dawn-nal érkezik Budapestre

 programajánló: 
2019. október 19.
ZORÁN - ARÉNA 2019 (Papp László Budapest Sportaréna)
2019. október 21.
Miyavi a Barba Negra klubban
2019. október 27.
Street Sects, Fixateur Externe, Der Zunder a Durerben (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For A King
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz)
Julian Sas Band
Evanescence, Veridia
Luis Fonsi
FEZEN ´19
Iggy Pop
Rockmaraton 2019 - 2. rész
Rockmaraton 2019 - 1. rész
EFOTT ´19
Steel Panther, Atomic Playboyz
Dead Can Dance
Whitesnake - Flesh & Blood World Tour 2019
 kapcsolódó fotók: 

HAMMERFALL - 2015. december 9. BARBA NEGRA - WORLD WIDE (R)EVOLUTION TOUR 2015

SERENITY - 2015. december 9. BARBA NEGRA - WORLD WIDE (R)EVOLUTION TOUR 2015
 kiemelt 
Miyavi a Barba Negra klubban
  
Október 21-én ismét Budapesten, a Barba Negra Music Clubban játszik a hazánkban is népszerű japán zenész, Miyavi

Street Sects, Fixateur Externe, Der Zunder a Durerben
LIVING-LOVING - Müller Péter Sziámi életHű koncertje
Loudness: heavy metal legenda a Durer Kertben
A Sportarenaban lesz tavasszal a Parkway Drive
 friss hozzászólások 

VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 s dance    morbid angel    dav    christoph waltz    kisssonic boom    michael fassbender    smash into pieces    nicole kidman    adele    red partizan    twitching tongues    joey jordison    zaják és társa    celtachor    cock and ball torture    grape    klone     christoph waltz    irie maffia    stian westerhus    péterfy bori és a love band    jackie chan    a-team    zombie girlfriend    persefone  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!