hírek   2015. december 14. hétfő   07:27

nincsen hozzászólás

  2015. november 16-án jelent meg az EDGE Records / Hammer Music gondozásában a Room Of The Mad Robots harmadik albuma, Rat King Racket címmel.
  
  A zenekar 2006-ban alakult, a jelenlegi felállás 2014 májusától datálható. A Room Of The Mad Robots nyitott többek között Ozzy-nak, a Pro-Pain-nek, a Crowbar-nak vagy a Naam-nak. Felléptek már a Szigeten, a Fezenen, a Wacken-en és az International Live Award-on is.
  
  Az új CD-t elsőként a HammerWorld magazin mellékleteként lehetett megvásárolni, decembertől pedig már önálló kiadványként is elérhetővé vált. Az anyaghoz tartozó első videó a Deism című tételhez készült.
  
  A srácok így nyilatkoztak az előző nagylemez óta eltelt időszak, az új zenekari tag és a Rat King Racket album és a videó kapcsán:
  
  „A harmadik lemezre ráfordulva hoztunk egy új szabályt, csak akkor mehet lemezre egy szám, ha mindenki száz százalékig imádja. Tartottuk is magunkat hozzá; nem lehet kiemelni egy-egy számot az egészből, de ha már nagyon muszáj, akkor az első videós tételt és a két legrégebbit lehet megemlíteni illetve a zárótételt.”
  
  Az új lemez előtti időszak
  
  „A zenekar az „I Stray” album kifuttatása után, 2013 őszén úgy állt neki a következő lemez írásának, hogy pár dologban feltétlen változást szeretett volna: a harmadik lemezre csak olyan dal kerülhet fel, ami mindenkinek tetszik, minden ötletet a végsőkig kidolgozunk, változatosabb énektémákkal és szintet szeretne lépni a zenekar – mind a zenei oldal, mind a prezentáció terén.”
  
  Az új tag
  
  „2013 őszén, a dalírási folyamat elkezdésénél a csapat úgy gondolta, hogy szüksége lenne egy külső fülre, aki véleményezné az új dalokat. Attila és Laci akkor az „Anyu Nem Seedel” nevű formációval ugyanabban a próbateremben zenélt, ahol a roboték. A régi személyes ismeretség idővel munkakapcsolatba váltott át, és Attila hivatalosan is a zenekar tagja lett 2014 nyarán, mint az elektronikus hangszerekért felelős tag – már így léptünk fel a Wacken fesztiválon is. Az új anyag írásának kezdetekor Ónodi Gergely perkás már nem vett részt a kreatív folyamatban.”
  
  A lemezfelvétel
  
  „Mári Péter vállalta a hangmérnöki és rögzítési feladatokat, a teljes folyamat a próbatermünkben zajlott. Közel két hónapot dolgoztunk, hogy a terem megfelelő állapotba kerüljön a feladathoz. A dalokat a ritmusszekció és Miki élőben, egyszerre játszotta fel, több verzió közül választottuk ki, amivel később tovább dolgoztunk; második lépésként lettek rögzítve az elektronikus hangszerek és a kísérő hangminták, végül Péter énekelte fel a lemezanyagot. Első alkalommal dolgoztunk úgy, hogy a hangszeres szekció sávjait élőben, együtt játszva rögzítettük, és meg vagyunk elégedve az eredménnyel – a dalok lüktetését a külön sávonkénti rögzítéssel nem tudtuk volna ennyire megfogni. A zenei alapok felvétele egy héten keresztül tartott júniusban, a többi sáv, éneklés és a keverés szeptember végéig fejeződött be. Sikerült egy jól megszólaló, dinamikus és nem túlvezérelt hangképet kreálni, ahol minden hangszer pont ott és úgy szól, ahogyan a dalok megkívánják.”
  
  Az új lemez
  
  „A két legrégebbi dal a lemezen a „Orectic” és a „Cavities” – előbbiből már 2012-ben volt egy demó, utóbbi pedig elsőként lett befejezve a lemezhez, 2013 decemberében debütált egy fellépésen és a „Tripod” promóciós minialbumon is szerepelt. A legutolsó dal, ami elkészült a lemezre, a „Thorax Tales” – ezt közvetlenül feljátszás előtt is megváltoztattuk pár helyen. A dalsorrendre kiemelt figyelmet fektettünk - kimondottan többszöri, és egyben hallgatásra terveztük a lemezt, ami sokadik alkalommal is tud újat mutatni: sűrűn layerezett az album, az ambient jellegű betétek miatt a zenekar a fejhallgatós megfejtést javasolja otthonra.”
  
  A szövegek, a borító és a koncepció
  
  „Péter a szabad asszociáció és az automatikus írás alapelveit tartotta szem előtt, amikor a szövegeket megírta: az érzések elcsípése volt fontos, a lehető legkevesebb konkrétummal – a zenéhez hasonlóan a gondolatfolyam megfogása volt elsődleges. A borítót és a vizuális körítést Kondor Lajos készítette, ami szervesen kapcsolódik a „Rat King Racket” címhez, amit a session végén talált ki Péter.
  A „Rat King” (Rattenkönig) kifejezés eredetileg a másokon élősködő emberekre vonatkozott a XVI. században, a szó szerinti értelmezés pedig a farkuknál összekötözött patkányok csoportja. Általánosságban rossz óment jelent egy ilyen kreatúra – a lemezcím pedig egy ilyen kis csapat patkány által keltett zsivaj, hangzavar.”
  
  A kiemelt dalok
  
  Deism:
  
  „A „Deism” lett a lemez felvezető dala, ehhez készült az első szöveges videó.Az ember magát lokális istenségként, sokszor magát természet felett állónak képzeli. Ezen a témán rágódik ez a dal. Komor hangulatú nyomasztás. Szakmai szempontból a zenekar történetének egyik legjobban hangszerelt alkotása. Egy szöveges videó már készült is hozzá, ha valaki arra számít, hogy a képvilág majd feloldja a szám feszültségét, téved.A Yale Egyetem 1948-ban készült kísérlete, a „Motivation and reward in learning” néven publikált prezentációjához készült videót vágattuk meg a zenére (Tarczi Tom, Thornfields Production), tovább görgetve a patkánymotívumot. (Később szöveges videó lehet még a „Merely”, „By Design” vagy az „Orectic” – ennek eldöntése folyamatban.)”
  
  Cavities:
  
  „Ez a szám a legmélyebb hangmagasságú a lemezen – az eredeti verzió még ennél is mélyebb volt. A „Tripod” című limitáltan elérhető Wacken-re készített EP-n hallható az eredeti. Az egész dal túlvilági hangulatú és az ember gyomrában lüktet, közben Pt énektémái a szám végéig fokozzák a feszültséget, amit egy pszichedelikus elszállás old fel a dal végén. Gondolkodós darab.”
  
  Thorax Tales:
  
  „Soha nem írtunk még ilyen dalt, a nagylemez központi darabja, idáig épül az egész album. Történetmesélős, összetett tétel, aminek a részei magától értetődően folynak át egymásba - és egy teljes leállás van a közepén, mintha az ember este, egy mezőn nyitná ki a szemét egy belső utazás közben.”
  
  Orectic:
  
  „Ez a dal született elsőként a lemezre. A zenekar utaztatós, gőzmozdonyszerű vonulatának újabb darabja. Nem szándékosan, de eddig minden lemezünkre született egy ilyen. Amennyire a Mad Robots kapcsán van értelme a slágeres jelzőnek, annyira itt azt lehet alkalmazni. A másik Tripodos szám.”
  
  W-dyl:
  
  „A lemez végi levezetés, egy gyönyörű, ambient elemekkel tűzdelt, mégis komor és szomorkás darab, melynek végén ideális esetben pőrén és lelkileg lecsupaszítva áll a hallgató, és szándékaink szerint az élet fájdalmasan élvezetes hiábavalóságán mereng még percekig, majd megadja magát és indítja a lemezt újra.”
  
  A jövőbeli terveik
  
  „Budapesten és vidéken is felléptünk közvetlenül a lemez kiadása előtt és óta, valamint a lemezbemutatón már eljátszottuk a teljes albumot. 2016-os terveink még több élő fellépést tartalmaznak, tavaszi indulással, fesztiválfellépésekkel, még legalább kettő szöveges videót, és ha sikerül a terveink szerint megvalósítani, akkor a lemezhez egy kísérő minialbumot készítünk három-négy radikálisan átdolgozott tétellel a Rat King Racketről és egyéb csemegékkel.”
  
  Szinopszis:
  
  „Rattenkönig. A farkuknál összecsomózott döglött patkánycsapatot hívják így - rossz ómen ilyen képződményt találni. A folklór olyan embert emleget ezen név alatt, aki másokon élősködik. Az összefonódott farkak egyfajta trónt jelentenek a patkánykirálynak, aki onnan nézi, ahogy cibálják egymás különböző irányba a hívei. Szintén ezen a néven illetik azt a mételyt, ami annak érdekében kapaszkodik össze farkánál fogva társaival még nem teljesen kifejlett lárva állapotában, hogy nagyobbnak látszódjon és az áldozat figyelmét könnyebben hívja fel magára. A lényeg a gazdatestbe jutni és ott kifejlődni, valamint az életciklus bezárása. Ennek a folyamatnak a társadalomra vetített képét neveztük el Rat King Racketnek, azaz Patkánykirály zsivalynak.”

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: