film [filmszemle]  2004. március 12. péntek   12:27

nincsen hozzászólás

  Miután egyszer már csinált egy legjobb filmet ( 1996 Az Angol Beteg ) és a legjobb rendezőként is kiszólították ugyanott, Anthony Minghella úgy gondolhatta, hogy most már tudja, hogy mitől döglik az az Oszkár nevű légy. De ezúttal mellé csapott. Pedig látszik, hogy nagyon vágyta az elismerést, megint bevetett mindent, amit általában szeretni szoktak az Akadémián. Nála volt egy már többször bevált recept: halálig tartó szerelmet mesél az amerikai polgárháború idejéből, híres színészekkel, szép kosztümökben, gyönyörű tájakon. Nem véletlenül emlegetik sűrűn filmjével kapcsolatban az Elfújta a szél című hasonlót. Csak az egy régimódi mozi volt és még hosszabb. Mindenesetre neki most mégsem jött össze a díjeső zápor.
  
  Pedig ekkora irgalmatlan hatásvadászatot már régen rendezett rendező, mint Minghella a Hideghegyen. Mindenre rálőtt, amiről feltételezte, hogy csinos tálalásban majd jól megetethet a népekkel és igazából ezt egészen korrekt találati aránnyal tette.
  Az észak dél elleni háborút főképpen (adat:) az 1861. július 30-i, kráter csatájának is nevezett ütközetet például annyira közel hozza a nézőtérhez, mint egyszer már kollégája, Spielberg is a normandiai partraszállást. A csatajelenet után az egyszerűbb néző végigtapogatja magát, hogy a nagy kavarodásban nem kapott-e be véletlenül ő is egy golyót, vagy egy szuronyt a gyomrába. Nagyon hatásos.
  
  A Hideghegy pedig valóban nagyon szép vidék, öröm lehetett fényképezni, bár nem mindig sikerült a teljes pompájában, mert néhány színész gyakran belelógott a képbe.
  Például Jude Law főszereplő (amúgy többen szeretjük), akibe néhány pohár almabor elfogyasztását követően egy életre beleszeret a másik főszereplő Nicole Kidman-be. Valószínűleg egyedül én nem értettem, hogy minden tudható előzmény nélkül három találkozás, tizennéhány perc közös jelenet és néhány tőmondat után miből terem az a mindent elsöprő nagy szerelem, ami kitart két és fél órán, pontosabban három éven, háborún, szenvedésen és halálokon keresztül. Az ok szerintem az almabor.
  
  Mert nincsen sok idejük szerelmezni, a férfi húsz perc után elmegy a háborúba. Sokáig harcol is, ahogy kell, de néhány év és néhány véres húsos ütközést követően ez már nem tetszik neki annyira, mint Nicole K. meg a Hideghegy. Ezért egyszer csak megszökik és elindul inkább hazafelé. Az úton mindenféle viszontagságokon megy keresztül, miközben megismerkedik néhány tényleg jól eltalált mellékszereplővel (ettől kezdve a történet is érdekesebb lesz mindjárt), akik ebben a délen a helyzet változatlan-ban próbálnak meg valahogyan túlélni, persze mindenki a maga szűkös keretei között.
  
  Mint ahogy messze a hátországban, a Hideghegyen is, ahol ezalatt a nagyon magányos szerelme várja, hogy a katona egyszer már végre hazatérjen. Közben ő is megismerkedik néhány tényleg jól eltalált mellékszereplővel, közülük Renée Zellweger-nek később átadják a legjobbnak járó akadémiai díjat. (Vagyunk néhányan, akik szerint talán nem is ő, hanem inkább még Bridget Jones kapta ezt csak utólag, mert annak idején valahogyan kifelejtődött. Szerencsére megint szépen elcsúfíttatta magát, szebb színésznőknél ez általában be szokott jönni, lásd még idén Charleze Theront a Szörnyetegben. Pedig voltak itt még néhányan legalább ilyenek. Nem ilyen csúnyák, hanem legalább ilyen vagy jobb mellékszereplők, csak nekik persze nem volt hozzá jó nevük.)
  
  Aztán nagy nehezen hazatalál akinek haza kell, akkor a szerelmesek nagyon örülni kezdenek egymásnak, később pedig még történik néhány ez meg az és a végén majdnem mindenki boldogan él, amíg
  
  Hasonlókat már korábban is láttunk, igazából sokat nem nagyon lehetett hozzátenni, legfeljebb megfelelni a ma moziba járó közönség igényeinek, főleg látványban és akcióban. Ez maradéktalanul sikerült, úgyhogy lett egy modern régimódi romantikus filmünk. Bár a tartósan elérzékenyülni vágyókat már induláskor megriaszthatják a naturalista háborús jelenetek, később pedig a gyakori és brutális kivégzések azért ez mégis inkább az ő filmjük. De tényleg nem Oszkáré
  
  Szereplők: Jude Law, Nicole Kidman, Brendan Gleeson, Donald Sutherland, Eileen Atkins, Giovanni Ribisi, James Gammon, Jena Malone, Kathy Baker, Lucas Black, Melora Walters, Natalie Portman, Philip Seymour Hoffman, Ray Winstone, Renée Zellweger
  Írta: Anthony Minghella
  Rendezte: Anthony Minghella

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: