szerző: MorelloDelain, The Gentle Storm, Amberian Dawn 2015. november 25, Club 202
Régen volt már ilyen szimfonik metalos este, nem is csoda, hogy sok érdeklődőt vonzott a mai nap. A Delain és hasonló bandákat olykor „csajmetalnak” szokták titulálni, noha ez nem feltétlenül állja meg a helyét, hiszen a Club 202 közönségében is azért többségben voltak a férfiak. De tény és való, hogy ilyen, könnyedebb hangvételű zenék közelebb állnak és jobban befogadhatók a lányok számára is, szóval természetesen az se meglepő, hogy több hölgy volt jelen, mint mondjuk egy belezős goregrind koncerten...
Az Amberian Dawn-nak nem ez az első fellépése nálunk, láthattuk már őket például 2011-ben, a Van Canto előtt. A finn szimfonikus metal csapat a Innuendo című új lemezét mutatta be, a közönség pedig már a korai órában is lelkesen fogadta őket. Az igazi tömeg viszont a rá következő The Gentle Storm előadására gyűlt össze, amelyet a hozzánk már szinte hazajáró Anneke Van Giersbergen mutatott be. Az érdeklődés nem véletlen, hiszen a csapat, illetve annak The Diary című bemutatkozó lemeze Arjen Lucassen mester agyszüleménye, és mint minden ilyen, általában garancia a magas színvonalra.
Persze magát Arjen Lucassen-t koncerten, turnén látni olyan, mint fehér hollót észlelni. Mondjuk idén februárban úgy tűnik, mégis átrepült egy fehér madár a budapesti Planetárium területén, mert Anneke valahogy mégis rávette a Lucassen-t az élő fellépésre, és varázslatos hangulatú akusztikus fellépést láthatott a hazai közönség a holland párostól. Sajnos arról az előadásról én magam lemaradtam, mert csak később kezdtem el felfigyelni a The Gentle Storm zenéjére, viszont ennek eredménye az lett, hogy a mai estén az ő előadásukat vártam a legjobban.
Arjen Lucassen gondolom azt mondta a februári fellépés után, hogy szép volt, jó volt, köszönöm ennyi, mert most már csak maga Anneke képviselte a projektet, az élő produkcióban pedig kísérőzenészek segédkeztek. Bár mint fentebb írtam, Anneke rendkívül sűrűn jár a különféle projektjeivel vagy szólóprodukciójával Magyarországra, én mégis most láttam először élőben a színpadon. Lehet, hogy ez az én szegénységi bizonyítványom, mert bár tehetségét és a mindenki által hangoztatott imádnivaló kisugárzását maximálisan elismerem, de annak idején se a The Gathering zenei világa, se a saját szóló dolgai nem álltak zeneileg közel hozzám. Most viszont itt volt az ideje, a The Gentle Storm által megismerni őt egy kicsit jobban.
A Club 202-ben majdhogynem teltház fogadta a holland énekesnőt, az örökké mosolygó Anekke pedig rendkívül hálás volt a fogadtatásért. Bár a program a The Gentle Storm projekt bemutatásáról szólt, természetesen Anneke egyéb kötődései is napirendre kerültek. A karakteres, kellemesen dallamos dalok, mint a Heart Of Amsterdam, Brightest Light, The Storm természetesen sikert arattak, majd egy-két The Gathering szám is előkerült a mai este, név szerint az Eléanor és a Strange Machines.
Anneke saját munkáját a Witnesses című dal képviselte, de sor került a legutolsó Devin Townsend lemezre is, amelyről az őrült zseni egyik hagyományosabb hangvételű nótáját, a Fallout-ot adták elő. A The Gentle Storm-tól még a The Greatest Love és a Shores Of India hangzott el, ennyi fért bele mára.
Hogy milyen volt a The Gentle Storm élő felállásának koncertje? Természetesen elsőrangú. A turnéra összeválogatott holland tagság nagyon odatette magát, kivétel nélkül nagy átéléssel, lendületesen játszottak. Ed Warby a doboknál adta az alapokat, a basszuson Johan van Stratum, gitároknál pedig Ferry Duijsens és Merel Bechtold pörögtek megállás nélkül. Mindegyikükön látszott az óriási lelkesedés, biztosan megtiszteltetés egy Arjen Lucassen produkcióban játszani. Egy vokálos hölgy is volt, aki a Gentle Storm szerzeményeknél segédkezett, ő Marcela Bovio, a Stream Of Passion zenekarból lehet ismerős.
Anneke-ről pedig nehéz elfogultság nélkül írni. A hölgy már átlépett a negyvenen (hmm, szabad egyáltalán ilyet leírni!?), de ezt soha senki meg nem mondaná. Kislányos lelkesedése, magával ragadó kisugárzása, elmaradhatatlan mosolyai alapján meg tudom erősíteni a róla szóló véleményeket. Anneke úgy táncolt a színpadon, ahogy még egy falusi dizsiben is teljesen odaillő lenne, de azért a zúzósabb részeknél a headbang-ből is alaposan kivette a részét. A két hölgy, Anneke és Marcela közös éneklése pedig ugyancsak élményszámba ment. És természetesen közvetlenségből is jelest érdemel Anneke Van Giersbergen, hiszen mindvégig kedvesen kommunikált a közönséggel, sőt a végén kifejezetten biztatott mindenkit, hogy ott lesznek a pultnál hátul, bátran jöjjenek oda a rajongók és beszélgessenek velük bármiről, hiszen az egész banda nyitott erre. És tényleg ott is voltak, a buli legvégén is vidáman fotózkodtak, dedikáltak és beszélgettek az érdeklődőkkel.
Anneke énekteljesítményéről is érdemes szót ejteni, mert ilyen téren is maximálisat nyújtott. Részemről talán az egykori Judas Priest torok, Tim „Ripper” Owens az, aki élőben még a saját maga lemezen nyújtott teljesítményét is képes leénekelni, de most már Anneke is belépett ebbe a szűk körbe. Nem csak lemezminőségben prezentálta a dalokat, de olyan hangokat is kiénekelt, ami tényleg ámulatba ejtő. Kiváló előadás volt, részemről csak azért nem tökéletes, mert pont a kedvenc Gentle Storm dalok maradtak ki valamiért a programból (Endless Sea, The Moment).
Anneke varázslatos személyiségét nehéz túlszárnyalni, az este főzenekara viszont mégis a Delain volt, most ők következtek. Nekem feltűnt, hogy a Gentle Storm alatti tömeg némiképp szellősebbé vált, de azért így is meggyőző létszám csápolt és ugrált a Delain nótákra. A csapat a Sabaton vendégeként járt nálunk az év elején, akkor már bemutatták a tavalyi The Human Contradiction lemezüket, de most, mint főzenekar, természetesebben többet mutathattak meg magukból.
Az ő asszonykájuk, Charlotte Wessels kicsit más karakter, mint Anneke, de ő is végig vidám és közvetlen volt, bájos kisugárzása ugyancsak magával ragadta a hallgatóságot. Elég jó merítést tettek az életművükből, mind a négy nagylemezről játszottak. A Go Away, Get The Devil Out Of Me, Army Of Dolls, Lullaby, Stardust, Babylon, Here Come The Vultures, April Rain, Sleepwalker´s Dream, Don´t Let Go kicsit fajsúlyosabbak, riffelősebbek, mint a The Gentle Storm számai, a zenészek viszont ugyanolyan intenzitással zúztak a színpadon. A közös pontot Merel Bechtold gitáros jelentette, aki itt is, ott is szerepelt. Szóval őt külön elismerés illeti, példás zúzást mutatott be a kishölgy (ezt tessék szó szerint érteni) mindkét bandában.
Bár ez a koncert a viszonylag újnak számító The Human Contradiction album bemutatójaként volt hirdetve, Charlotte megemlítette, hogy még újabb album is van már a kanyarban, ami jövőre várhatóan meg is jelenik. Erről ugyancsak eljátszottak ízelítőként egy friss és ropogós nótát, amely a Turn The Lights Out címet kapta. A vicces az volt, hogy ez a vadiúj szám talán a legütősebb, legemlékezetesebb tétel volt a a programjukban, még a régi slágerek figyelembevételével is! Ezzel persze nem az utóbbiak érdemeit akarom kisebbíteni, hiszen például az óriási ovációt kapó Stardust, vagy a Get The Devil Out Of Me, April Rain, és a többi elhangzott dal is remek volt, de ez az új szám valahogy különösen el lett találva. Ha ilyen lesz az új album is, nem lehet panasza a Delain rajongóknak.
Az újdonság varázsa után a program persze folytatódott azokkal a dalokkal, amelyek már kézenfekvőek voltak a rajongók számára. A koncert végére érkezett a slágerparádé. Jött a Silhouette Of A Dancer, a szintén nagy örömet kiváltó The Gathering, előkerült a Not Enough, majd a ráadásra a Mother Machine és az ultimate Delain slágernek számító We Are The Others, amire már az egész terem ugrált.
Lehet mondani „csajmetalnak” a Delain-t, de volt húzása ennek a zenének, amit játszottak. Charlotte remekül énekelt, ő sem spórolt a headbang-gel és a banda többi tagja is nagyon együtt volt. A közvetlenség és a folyamatos mosolygás mindegyik mai csapatot jellemezte, és ez természetesen a hangulatot is az egekbe emelte. Mindenki jókedvű volt, mindenki élvezte a bulit, ha tapsolni, ugrálni, énekelni kellett, abban ugyancsak mindenki benne volt. A hollandok maximálisan kiszolgálták a közönség igényeit, biztos vagyok benne, ha legközelebb erre járnak, akkor sem lesz kevesebb létszám a nézőtéren.
08:00
