hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2015. október 26. hétfő   14:55
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Orphaned Land & Stimmgewalt Choir
2015. október 21, A38 hajó

  Vannak különféle mondvacsinált „zenei” stílusok, úgy mint mondjuk a viking metal, nemzeti rock és hasonlók, amely címkék amúgy a tematika, a dalszövegek szempontjából ésszerű körülhatárolhatóságot jelentenek, de pont zeneileg az égvilágon semmi különállósággal nem bírnak. Ha már mindenképpen ilyen erőltetett stílusdefiníciókat akarunk gyártani, javaslom például a „béke metal” kifejezést, legfőbb képviselőjének pedig az izraeli Orphaned Land-et jelölném. A csapat a jellegzetes, közel-keleties, arabos zenei motívumai mellett a tartalomra is komoly hangsúlyt fektet. Az összefogás, egymás tisztelete, a békére törekvés náluk nem csak duma, hanem tettek is kapcsolódnak hozzá, számos szívélyes gesztussal a palesztin és más arab rajongók felé. És tegyük hozzá, ezt a valóban példátlan összefogást a közel-keleten a zenén keresztül tudták megtenni.
  Az Orphaned Land-et láthattuk már többször itt Magyarországon, mindig varázslatos hangulatú koncertek fűződtek a nevükhöz. Ezúttal valami különlegessel próbálkoztak, most akusztikus hangszereléssel vették a nyakukba a világot, egy kicsit más megvilágításba helyezve az eddigi kedvenc dalokat és más, eddig nem játszott, eleve instrumentális formátumú nótákat. És hogy még speciálisabb eseményről beszélhessük, a Berlinben honos Stimmgewalt kórust is maguk mellé vették a turné erejéig, hogy ők is hozzátehessék a maguk karakterét a dalokhoz.
  
  Az eseményről finoman szólva sem voltak túlburjánzó infók, a kiírt kezdésre odaérve már az izraeliek készülődtek, az előzenekarként szolgáló Mulllust opera-metalját egy az egyben lekéstem. Bántam a dolgot, mert kifejezetten kíváncsi lettem volna rájuk, sőt eleve úgy időzítettem hogy odaérjek, ezek szerint a német csapat előadása már korábbi időpontban befejeződött.
  Az izraeliek előtt még a Stimmgewalt tagsága állt először a színpadra, a három fiú és három lány amolyan acapella produkcióban adták elő az Engelt a Rammstein-től, egy kézreálló Van Canto dalt és (jó németekhez méltóan) egy jópofa, humoros sör-nótát. Aranyosak voltak, szimpatikusak voltak, egy kicsit esetlenek is a színpadon, de lehet, hogy csak a lámpaláz dolgozott. Bemutatkozásnak azért jó volt.
  
  A kis magánszámuk után nem is volt szükség szünetre, rögtön érkeztek az Orphaned Land tagjai a kis bárszékekkel, szóval ezúttal egy könnyed, érzelemdús fellépésre lehetett számítani tőlük. A zenekar egyik fő karakterének és első számú mosolyfelelősének számító Yossi Sassi gitáros már sajnos elhagyta a tagságot, hogy saját szólókarrierjét egyengesse. Így gitáron a már korábbi koncertről megismert Chen Balbus-t, valamint a gitáron és buzukin egyaránt játszó Idar Ansalem-et láthattuk a színpad két oldalán. Uri Zelcha basszer középtájt foglalt helyet, Matan Shmuely-nek pedig egy rendes dobcucc volt összeállítva, ő ezen játszott, óriási átéléssel. Kobi Farhi a tényleges frontot foglalta el, a maga megszokott mezítlábas, pongyolás öltözékében.
  Ez az akusztikus felállás egy kis lehetőséget biztosított arra, hogy a kevésbé koncertfavorit, nem túl közismert nóták is helyet kaphassanak ma este. A program még így is elsősorban a legutolsó, 2013-as All Is One lemezre és az azt megelőző, The Never Ending Way Of OrwarriOR című korongra koncentrált, így a The Simple Man, All Is One, Let The Truce Be Known, Olat Ha´tamid kezdés különösebben nem volt meglepő. A legtöbb rajongó számára a csúcsok csúcsát jelentő, 2004-es Mabool albumról az A´salk viszont már különlegesebb választásnak bizonyult. Egy dolgot sajnáltam csak, az eredetileg Shlomit Levi énekesnő libabőrös hangjára épített nóta most Kobi Farhi énekével szólt, ami azért nem volt ugyanolyan. Sőt, magas labda lehetett volna a Stimmgewalt kórus is, hiszen óriási hangja volt némelyik hölgynek, ők is megfeleltek volna a célra. A kórust szerintem eleve jobban is ki lehetett volna használni, a legtöbbször csak a háttérvokálokban volt szerepük, sokkal többet is hozzátehettek volna a produkcióhoz.
  
  Az Orphaned Land leginkább szívhez szóló száma, a Brother természetesen elhangzott a mai estén, a nem túl népes létszámú megjelentek viszont szemmel láthatóan jól ismerték ezeket a dalokat. Sokan énekelték a szövegeket, de ugyancsak sokan kellemesen ringatóztak, szinte már táncra perdültek az andalító dallamokra. Bár a mostani nem ugyanolyan élmény volt, mint egy hagyományos Orphaned Land koncert, a jelenlévők nagy mosolyai alapján mindenki jól szórakozott.
  Előkerültek olyan számok is, amelyek egyáltalán nem képezik a koncertprogram részét, sőt eleve nem is hagyományos koncertre való szerzemények ezek. De egy ilyen akusztikus előadásban ilyeneknek is helye volt, így a Bereft In The Abyss szintén tetszést aratott a közönség körében. A Mabool lemezes Building The Ark ismét nagyot szólt, itt különösen Chen Balbus gitározására volt érdemes figyelni. De amely számoknál Idar Ansalem elővette a buzukit, az is fantasztikus zenei élmény volt. Azért ezeknél a nótáknál nagyon jól lejött, hogy a Mabool szerzeményei toronymagasan a legizgalmasabb, legmuzikálisabb daloknak bizonyultak, még így élőben is.
  
  Az El Meod Na´Ala címre hallgató nóta egy kicsit régebbi vizekre evezett, az 1996-os El Norra Alila album környékére. A zenekar vidám hangulatban játszott, Kobi Farhi olykor szinte csettintgetve táncolt a színpadon, Matan Shmuely dobos pedig szinte az egész előadást csukott szemmel játszotta végig, átszellemülten énekelve minden sort. Ez a zenei alázat, kérem szépen!
  Kobi az All Is One lemez borítójáról ismert szimbólumot viselte a nyakában, ami a három fő világvallás, a keresztény kereszt, a zsidó Dávid-csillag és az iszlám félhold egybeolvasztása. Mindez (az album címével párhuzamban) jól reprezentálja, hogy akárhogy is nevezzük, mindannyian a teremtő Istentől származtatjuk magunkat, ezért az embereknek nem a különbözőségeket, hanem a hasonlóságokat kellene keresniük a vallásokban. Kobi is összetartásra, a szeretetre és a békére hívott fel, mindezt a zene által, és az ő szájából ez hitelesebben hangzik, mint egy egysejtű szépségkirálynőcskétől.
  Ez volt a felvezetés a New Jerusalem című dalhoz, amelyet az óriási slágerként funkcionáló Sapari követett. Sajnos a női énekes részeket itt sem sikerült a kórusra bízni, kár ezekért a kihagyott ziccerekért. A dalt persze így is imádta a közönség.
  
  Az előadás második fele már a korábbi dátumozású szerzeményekről szólt, elhangzott az In Thy Never Ending Way, az ezredforduló környékéről a The Beloved´s Cry és ismét egy felpezsdítő Mabool sláger, a Norra El Norra. Erre a koncertre azok a rajongók váltottak jegyet, akik ismerték az Orphaned Land életművét, átérezték azt a hangulatot, zenei világot és üzenetet, amit a zenekar képvisel. Ennek megfelelően a kellemes, már-már ellazító kikapcsolódásnak, a lelkes éneklésnek és könnyed táncolásnak egyaránt helye volt ezen az akusztikus fellépésen. Néhány lány még egy kis hastánc tudást is megcsillogtatott, noha Kobi Farhi még ennél is több hastáncolót szeretett volna látni a színpad előtt.
  Ezt az előadást egy kicsit más mércével kell mérni, mint a hagyományos Orphaned Land fellépéseket. Különleges, speciális est volt, a keleties zene magával ragadó hangulatát tökéletesen átadta. Az elhangzott számokba sem lehetett belekötni. Még ha viszonylag hamar véget is ért a mai este, még sincs olyan érzése az embernek, hogy keveset játszottak volna.
  
  A Stimmgewalt kórus viszont nekem egy nagy kérdőjel, én őszintén szólva sokkal többet vártam ettől a közös együttműködéstől. Azt gondoltam, hogy jobban bevonják őket a dalokba, néhány énektémát sokkal inkább kihegyeznek, netán át is írnak arra, hogy a kórus, netán az abban jelenlévő különböző hangszínek lehetőségeit kihasználják. Ehhez képest a fiúk és lányok kellemesen ringatták magukat, táncikáltak a háttérben, szemlátomást nagyon vidáman és nagy átéléssel tették mindezt, de szerepük viszonylag kevésszer volt és akkor sem túlzottan hangsúlyos. Olyan nóták is voltak, amikor egyáltalán semmilyen szerepük nem jutott. Szóval ez az együttműködés nekem kicsit csalódás volt.
  Az Orphaned Land és zenei világa ettől függetlenül még mindig csodálatos, kíváncsi vagyok, mikor várható tőlük új lemez és az milyen lesz. Yossi Sassi hiánya sajnos érezhető a gárdán, úgy látom, hogy a kormányzó szerepet most már szinte egy személyben Kobi Farhi jelenti, de még biztosan bennük van több olyan lemez, amely megörvendeztetheti a keleties vonásokkal felvértezett metalzene rajongóit.
  


Kulcsszavak:
  orphaned land 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

A38 Hajó - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Orphaned Land, Lunarsea, Subterranean Masquerade

Orphaned Land: egy órás dokumentumfilm a Rockpalast műsorán

Orphaned Land a Durer Kertben

Orphaned Land: beharangozó videó az új albumhoz

Concerto Music 2018.: Nightwish, Within Temptation, Accept, Angra, Rhapsody, Therion, Satyricon, Orphaned Land, Anneke, Insomnium
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Felejthetetlen élmény Sir Rod Stewart MVM Dome koncertjén
Brujeria vs Analóg Music Hall
Bring Me the Horizon a Budapest Parkban!
A Coldplay frenetikus triplázása a Puskás Arénában
Hatebreed, Crowbar
Body Count vs Budapest Park
Tool, Night Verses
Sting varázslatos estje Budapesten
The Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje
Winger
Megadeth, Archaic
 kiemelt 
Queensrÿche Budapesten: a debütáló EP-t és a Warning lemezt is eljátsszák a 2025-ös koncerten!
  
2025 elején Budapestre is befut a Queensrÿche The Origins nevű turnéja, ami idén tavasszal indult

The Amity Affliction: klasszis lemezével tér vissza az ausztrál metalcore csapat
Rockmaraton 2024
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
Il Divo koncert szeptemberben: 20 éves jubileumi turnéjukon sem hagyják ki Budapestet
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 skillet    no strings    the last airbender    flogging molly    suhancos    pancser police    veil of maya    n roses    rosa parks    winters bane    edvard munch    grain    beatles    rolling stones    kollaps    stolen beat    pomogácsok brutal monsters    witherspoon    nagyúr    masterica    csík    lucifer    black procession    rumproof    urma  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!