hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2004. március 5. péntek   17:59
nincsen hozzászólás

szerző: Rossika
Sick Of It All, Bleeding Through, Most Precious Blood
2004 február 23, A38

  Bleeding Through

  Tavaly ősz óta erre a februári napra vártam, s gondolom sokan voltunk így ezzel. Hazánkba látogatott a Sick Of It All, a New York-i HC koronázatlan királya. A legenda aki a 80-as évektől ontja a dalokat, s aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hardcore ma ott tartson ahol tart. S akinek nem lett volna elég ok mindez arra, hogy megvegye a jegyet, annak a szervezők még két másik amerikai bandát is prezentáltak, a Bleeding Through és a Most Precious Blood személyében.
  
  Előszőr a California-i Bleeding Through robbant be a színpadra a szó szoros értelmében. Brandan Schieppati énekes kommandósokat megszégyenítő bukfencekkel” vágtatott keresztül a színpadon, s hatalmas ordításával adta tudtunkra, hogy itt bizony iszonyat kemény hardcore egyvelegre kell számítani némi skandinávos hangzásvilággal ötvözve. Sokaknak nem tetszik, ahogy az együttes nyit a külvilág felé, az arcfestés, az öltözködés nem a jól megszokott formát hozza, de erre azt kell mondjam, hogy kit érdekel a külcsíny ha a zene magávalragadó és a brutalitás szélsőségeit súrolja. Kit érdekel, hogy ki hogyan öltözködik, ha ők így fejezik ki amit akarnak, akkor azt el kell fogadnunk, az mindenesetre bizonyossá vált, hogy zenei téren vér profi a társaság és nagy jövő áll előttük.
  
  Brandan aki korábban a Throwdown/Eighteen Visions bandákban gitározott, itt hangjával igyekszik puhítani a népet. Mozgékony, energiával teli a lelkesedést csak úgy árasztó frontemberi teendőit maradéktalanul ellátta, nagy hatással volt a közönségre és hamar megtalálta a magyar rajongókkal a közös hangot. Figyelemreméltó volt a basszer Ryan tevékenysége is, nem csak a zenélést tekintve, de néha a brazil kapuera-sokat idéző ugrásaival nagyott dobott a produkción. S ami a már említett skandinávos beütéseket” illeti, a szemrevaló szintetizátoros Marta-nak köszönhető a helyenként a black-metalt idéző hangzások megszólaltatása. Ami a dalokat illeti, a 2003-ban a Trustkill gondozásában megjelent This Is Love, This Is Murderous album dalaiból válogatott a csapat, de pár régebbi nóta is megszólalt (többek között a Rise is). Hatalmas pusztítás, pattanásig feszült őrület. Ezt nyújtotta a Bleeding Through.

  Most Precious Blood

  Gondolhatta volna a tudatlan zenekedvelő, hogy akkor most egy kis pihenés”, hogy a főzenekarra mindneki ismét friss legyen, de a szervezőknek, s persze a Most Precious Blood-nak ez eszébe sem jutott. A New York City-ből érkező csapat folytatta a megkezdett csapást, s pár ezer kilowatt-tal még pakolt is a teljesítményre. Egy olyan csapat aki a Sick Of It All-t és az Agnostic Front-ot tudhatja mentorának, nem nyújthatott mást, mint színtiszta (hajó”)padlószaggató hardcore-t.
  
  A lassan négy éve létező csapat alapvető feladatának érzi, hogy az általuk legfontosabb gondolatot a múlt, a gyökerek ismeretének fontossága és szem előtt tartása megosszák a világgal és felhívják a figyelmünket arra, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy tisztában legyünk a világban elfoglalt helyünkkel. A 2003-ban csatlakozó Rob Fusco (korábban One King Down) tovább erősítette a banda hangzását. Matty Miller basszer éppen itt Budapesten ünnepelhette 33. születésnapját, Rachel pedig a gitárral olyanokat alakított, hogy azt bárki megirigyelhené. Neki egyébként van egy másik együttese is csupa nő a Wage Of Sin, s akit nem győzött meg zenei tudása a MPB fellépése alatt, az ultramély ordításait is megcsodálhatta a Sick Of It All produkciója közben.
  
  Nem hittem volna, hogy egy nőben lehet ennyi erő és pusztítás, de Rachel rámcáfolt. Olyan elementaritással zúdította ránk a sorokat, hogy a döbbenettől többen megdermedtek egy pillanatra. Akit pedig bővebben érdekel, hogy a Most Precious Blood miről is szól valójában, annak ajánlom a csapat honlapját, sok dalszöveg megtalálható és mindannyiunknak nyújthatnak újat az ott található sorok.

  Sick Of It All

  Végül hosszas lökdösődés után, színpadra lépett a Sick Of It All. A We Stand Alone” gondolatát mind a mai napig magáénak valló straight edge csapat, nem sokat váratott minket, s az A38 lassú hullámzásba kezdett. Az egész terem megmozdult, mindenki együtt énekelte a szöveget Lou-val s a majd egy órás zúzda közben sem változott a kép. Néha egy-egy megfáradt arc kivonult az elől zajló kűzdelemből, de mindig akadtak újak. Hatalmas jelenet volt, amikor valamelyik színpadramászó” fentmaradt mikor már nem ment a zene. Erre Lou: Nem értem én ezt. Nálunk csak akkor szoktak feljönni stagediveingolni” ha megy a zene.” Megkérdezte a srác nevét is, majd a magyar kiejtést utánozva megismételte s persze a felejthetetlen kaján mosolyát is megeresztette felénk. Iszonyat komoly, hogy milyen közvetlenül és barátságosan viselkedett a rajongókkal, s úgy látszott nagyon tetszik neki, hogy mindenki megőrül tőlük.
  
  Persze nem maradhattak el a slágerek. Az Us vs. Them elé Louék beiktatták a közönségszétválasztós produkciót. Két részre osztották a nézőket, majd arra kértek minket, hogy ha beindul a zene akkor igyekezzünk átmenni a másik oldalra. Mondanom se kell, micsoda jelenetek következtek az All roads lead the same direction...” sorokat követően. Aztán jött a 89-es klasszikus albumról a Blood, Sweat & No Tears-ről a My Life, melyben nyíltan kimondják, hogy ők bizony leszarják az egyetemet, a Phd-t, a munkát, ők csakis a saját életüket akarják élni, úgy hogy ne az állandóan jelenlévő hatalom elvárásainak kelljen megfelelniük. Nem maradhatott el az Injustice System sem melyben a szabadság motívuma körül forognak a gondolatok. A harc az egyetlen módja az igazságtalan rendszer megdöntésének. A 94-es Scratch The Surface sem maradhatott ki a programból. A hazug világ, s az álszent emberek veszélyeire hívja fel a csapat ebben a számban a figyelmet.
  
  Azt hiszem az az egyik legnagyobb erőssége az együttesnek, hogy szövegeik lényegretőrően egyszerűek, mindenki által könnyen érthetőek, s ezáltal sokkal erőteljesebb hatást tudnak kifejteni. S sokunk számára fontos gondolataiknak legmegfelelőbb csatornája mi más lehetne, mint a zene. Nagyon profi amit csinálnak, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy lassan 20 éve pusztítanak a koncerttermekben, akkor méltán emlegethetjük a legnagyobbak között a Sick Of It All-t. Az egyik legkomolyabb nótát is lenyomták a Just Look Around-ot, melynek mondanivalója nagyban igaz hazánkra is. (mindenkinek ajánlom sorait, megfontolandó...) Végül nem maradhatott ki a listából a Step Down sem természetesen. Az In the uuuuuuunderground...” strófától a mai napig kiráz a hideg. Minden pénzt megér az az érzés amikor több száz ember szájából egyszerre hallani a szöveg dübörgését, s látni az örömöt a New York-i zenészek arcán, s a tudatot, hogy nincs hiába mindaz amit a hosszú évek során csináltak.
  
  Minden elismerésem a csapaté, hatalmasat alakítottak, kevés hozzájuk hasonló csapattal találkoztam eddig. S aki netalán lemaradt volna a koncertről...talán vegye meg a pár éve megjelent koncertalbumot az esetleg visszaad valamit a hangulatból.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
2024. november 25.
Metallica program az Apocalpytica-tol a Barba Negra Red Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 cruel hand    brass against    szerk....    urne    the black dahlia murder    walking with strangers    markus schrodt    stereotone    arcok az efottrol    kapcsolat    obsidian kingdom    emile hirsch    the adjustment bureau    beastie boys    danko jones    butcher babies    stratovarius    beyond fear    gondozoo    godsmack    nuclear beast    the faceless    fueled by fire    des rocs    aetherius obscuritas  

r44
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!