Eladtam a lelkemet egy álomért könyörög a szívem a szívedért átkozott legyen az apa ki nemzett nyüszítek a porban mint kutya mely sebzett
démonok járják táncukat bennem erőtlenül vergődök de szemetek sem rebben elhagyom e világot vagy ő hagy el engem feszülök a kíntól mint jézus a kereszten
lassan már én is a holtak útját járom semmi keresni valóm ezen a világon feszülök a kíntól mint jézus a kereszten úgy nézitek végig hogy szemetek sem rebben
Én csak szerelemre vágytam
A régi ösvényt már rég moha fedi, Csak a szellemek járnak rajta, Lassan kúsznak át az éjen Az elveszett életüket hajtva.
Az én lelkem is ott fog szállni Ha nem sikerül szerelmet találni, A régi ösvény felett halkan, Ha már elveszet minden, mit akartam.
Légy kegyes uram
Vén görcsös fa alatt ültük Halkan suttogtam az égnek, hogy legyen kegyes, őrizze meg szerelmem.
Őrizze meg és teljesüljön be minden Minden amire vártunk Hadd legyek boldog ma És ne legyek boldogtalan soha
A tanító
Mi jut eszedbe a boldogságról? Kérdezte egy idős úr, talán a kedvesem, mondom neki felbátorodva. Mi jut eszedbe a halálról? Kérdezi, Talán a kedvesem, rám néz elismerőn.
Mi jut eszedbe az álmokról? Az álmokról, talán a félelem, és mit mond neked, Hogy ébredés? Hát annyit, hogy ami előtte volt Az csak tévedés.
(Rám néz fejcsóválva, hát hiába tanítottalak)
Nyúzó Imre: 1978 augusztus havában Karcagon született. Legelső megmaradt versei 1991-ből valók, de igazából 97 óta ír verseket és dalszövegeket, elsősorban saját zenekarának a Garden of Eden dark formációnak.
Versei romantikus kesergők, amelyek saját bevallása szerint hűen tükrözik világlátását és helyét a mai időben. Az írások születését egy olyan állapot előzi meg, amelyet úgy nevez: melankólikus asztrálmágia. Azt valja: Nicsen igazi cél, csak egy őszinte köszönet a Múzsának, hogy fenéken csókolt.
12:46
