szerző: UtazóManu Chao La Ventura 2015. július 13. Budapest Park
Egy nappal közvetlenül a Sound után és éppen az EFOTT előtt remek koncert nyitány volt a Manu Chao fellépése. A fesztiválok, stadionok, mini koncertek, gerillakoncertek sztárjának fellépése mindenütt öröm, talán csak egy helyen nem, az Államok, de ez miket nem érint semmilyen szempontból.
Gerillazenész Manu a zenetörténet egyedi zenésze, utazója, vándora és egyben legismertebb előadó is, aki sorra adja (még most is) a jobbnál jobb koncertjeit a nagyvilágban. Azt mondják, maximalista. Ő nem elégszik meg azzal, ami van, hanem többre törekszik. Pont ilyen volt ez a mostani hétfői Budapest Parkos fellépése. Szertelen, jó hangulatú és sodró. Nem kell messzire mennünk, mivel a legjobb dalaival lépett fel. Az eddigi koncertjei közül, amit láttam, talán ez volt a legütősebb Manu koncert, pedig a 2002-es Pecsás és a 2007-es Szigetes fellépése is magáért beszélt.
Manuval egyébként nem lehet nagyon melléfogni, hiszen sokan szeretik a dalait. Tudták ezt a Gólyában is, és az általuk meghirdetett tavaszi koncert igen nagy felháborodást váltott ki... A kezdeti csalódást, csak az esemény tényleges híre, no meg maga az esemény oldotta fel. Szerényen lecsupaszított színpadkép, szerény számú zenésszel is megállta a helyét La Ventura produkciója (a főnök Manu; a törött lábú basszeres-effektművész Gambeat; Madjidra a gitáros, és régi harcostársa Philippe, valamint a két fúvós). Manu ez alkalommal sem csavarta a szót húzta az időt, hanem alapos ráadásokkal tarkított, igazi frenetikus produkciót mutatott be a jelenlévő cirka 10000 embernek, a majdnem három órás koncert alatt.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy táncparketté változtatta a Budapest Park területét. Akinek kedve volt, ropta a táncot ki lassabban, ki pogózva alkoholgőzős állapotban, valamint egy emberként énekelte az ismertebb refréneket, dalokat. Hisz a remekül összeválogatott programjára (Clandestino; Mr. Bobby ; L´hiver est là; Se fuerza la máquina; La primavera; Bongo Bong; Qué pasó qué pasó; Les rues de l´hiver; Mi vida; Bienvenida a Tijuana; Minha galera… stb) csak annyit lehet mondani, hogy ejha!