Dürer Kert szervezőgárdája Demkó Ráhellel fogott össze, aki évek óta hasonló jellegű események szervezésével is foglalkozott. A havi rendszerességgel jelentkező bringás nap vásár, cserebere, családi esemény egyszerre, mely 2015. május 23-án 11 órától este 6-ig várja a látogatókat a kerthelyiségben, rossz idő esetén a nagyteremben és a 041-es teremben. Amennyiben valaki eladó bringával, alkatrésszel, kiegészítővel rendelkezik, itt jelentkezhet
2. A Dürer Kertmozi a Recorder magazinnal közösen indítja el sorozatát, mely ritkán látható zenés dokumentumfilmek körül forog vetítéssel, beszélgetésekkel az alkotókkal, résztvevőkkel, szemtanúkkal.
2015. május 27. 20:00
Sok húron pendülnek (1982)
rendezte: Almási Tamás
A film utáni beszélgetés résztvevői:
Almási Tamás, Bródy János, Földes László Hobo, Szőnyei Tamás (a beszélgetést Dömötör Endre vezeti)
A magyar popzene mozgóképes dokumentáltsága szerény, minden bizonnyal jóval izgalmasabb lenne a fejünkben élő összkép, ha több koncertfelvétel, vagy bármilyen egyéb dokumentum állna rendelkezésünkre a múltból, vagy legalább ismerhetnénk azokat a zenés dokumentumfilmeket, amik elkészültek. Most egy ilyen ritkaság megtekintésére lesz alkalom, Almási Tamás dokumentumfilmes 1981-ben forgatta a Sok húron pendülnek című filmjét, ami az akkori popzenész elit (Bródy János, Presser Gábor, Zorán, Benkő László és sokan mások), a rockszakma (Erdős Péter hanglemezgyári cézár, aztán az ORI, az Interkoncert, a Zeneműkiadó és a többi) és az azt befolyásoló politikai vezetés (Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes, Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára és Lendvai Ildikó, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője) 1981. márciusi tatai tanácskozásáról szól. Ez a háromnapos tanácskozás egy lehetséges zenész szakszervezet megalakulásáról, közelebbről viszont a hatalom és zene korabeli viszonyáról szól.
Almási Tamás dokumentumfilmjei közül ez az egyik legkevésbé ismert és látott, ám annál izgalmasabb (és többet hivatkozott). A rendező így emlékszik vissza rá: „az aktuális hatalom, a kulturális vezetés, az ifjúsági kormányzat, más politikusok és a zenei vezetőség, Erdős Péter, Tóth Dezső és Barabás János találkozott a zenészekkel. A film ugye alapvetően erről a gyűlésről szól, nagyon kemény lenyomata a létező szocializmusnak. A legviccesebb, egyben legdrámaibb lenyomata, amit valaha láttam belőle. Erdős Péter mellett Tóth Dezső a nagy szám a filmben, veri az asztalt, hogy amíg ő van, addig nem lesz olyan zenekar, hogy URH, nyilvánvalóan jól ismerte ezeknek az underground zenekaroknak a munkásságát. Nem az volt a kérdés, hogy akarok-e dokumentumfilmet csinálni erről a gyűlésről, hanem hogy milyen keretet tudok rá találni. Ugyan televíziós soha nem voltam, de néha azért bedolgoztam. Megkerestem Érdi Sándort, aki a Stúdió című műsorokat szerkesztette, és megfűztem, hogy próbáljon meg támogatni, hogy ebből milyen jó anyag lehetne. Azt mondta, hogy jó, az adás egyik különszámának keretében megcsinálhatom. Győrffy Miklós volt a riporterem, felvettük az anyagot, elkészült a film. Érdi megnézte, azt mondta, zseniális, felterjesztem Nívó-díjra, de nem mutatom be. Ezután megindult egy hosszú meccs, hogy mégis mit lehet csinálni vele, megnézték a benne szereplő vezetők, és végül azt mondták, hogy részükről rendben van, mehet. Egy júliusi kedd délután kettőkor le is adta a tévé egyetlen egyszer, nyilván nem nézte meg senki.„
A film vetítése előtt rövid beszélgetés lesz Almási Tamással, a film vetítése után pedig hosszabb beszélgetés lesz szintén a rendezővel, a filmben is szereplő Földes László Hobóval, Bródy Jánossal és Szőnyei Tamással.