szerző: GD’SRobert Davi - Davi Sings Sinatra 2015. április 27. Papp László Sportaréna
Robert Davi ügyeletes rossz fiú, negatív karakterhős. Hollywood rendezői benne megtalálták az ideális negatív szereplőt, aki nem teketóriázik, üt, lő, sőt… De ezen a fellépésén nem a filmjeiben megszokott énjét láthattuk, hanem az ellenkezőjét: pozitív, humoros, érzelmes, szentimentális lírai énjét és kiváló hangját ismerhettük meg. Mestere és későbbi barátja, Frank Sinatra születésének 100 évfordulójának tiszteletére megrendezett Robert Davi: Sing Sinatra estje, Sinatráról illetve róla szólt, ráadással együtt mindegy két órán keresztül.
Ennek ellenére nem mehetünk el a nagyszámú kísérő zenészei mellett sem, akik igen kiváló munkát végeztek. A zenekarvezető zongorista Randy Waldman, nagybőgős Anna Stadlman és David Tull dobos, a legendás Liszt-díjas Fekete Kovács Kornél és zenekara a Modern Art Orchestra, akik Davi elismerését is kiérdemelték. Abszolút profizmussal játszották végig az egész előadást, és a legteljesebb odaadással interpretálták az esten elhangzó slágereket és dalokat.
Miután felgördült a virtuális függöny, előjött Robert Davi filmes múltja is. Bevezető aktusként néhány perces villanásnyi filmrészleteket láthattunk ismertebb filmjeiből, valamint nagyzenekari felvezetésben, a 007 ismert intrója is felcsendült. Davi színpadra lépését követően, a lelkes publikum és gerjedés fogadta, az utóbbit hamar likvidáltak, és a show problémamentesen folytatódott.
Az elhangzott program ízlésesen volt összeválogatva. Nem ragaszkodott 100%-ban a lemezének eljátszásához, hanem csak szemezgetett róla, a számára fontos dalokból. Elhangzás sorrendjében hallhattuk a Nice ´n´ Easy; a Nice Work If You Can Get It; a Day in Day Out; a Witchcraft; a Summer Wind; a Don´t Worry ´But Me; a Come Fly With Me; a Luck be a lady tonight; az I´ve got the World on a String; az It was a very good year; a My Way; That´s life és a New York, New York dalokat is.
További kellemes meglepetésként ért, hogy nem darálta le műsorát, hanem a számok között mesélt, anekdotázott, történeteivel mosolyra fakasztotta közönségét.
Meglátásom szerint Robert Davi, nem a „Best of…” Sinatra dalokkal akart aratni, hanem épp ellenkezőleg, olyan dalokat válogatott be műsorába, amelyek valójában az Ő belső szentimentális világát tükrözi vissza; nem utolsó sorban szereti is őket. Ez az este tökéletesen megmutatta a filmes rosszfiú igazi énjét.