beszámoló [koncert] 2015. február 27. péntek 20:10
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloSuicidal Angels, Dr. Living Dead!, Angelus Apatrida, Toxic Waltz 2015. február 25, Dürer Kert
Szinte napra pontosan 1 évvel ezelőtt vendégeskedett nálunk a Dürer Kertben a görög thrasher Suicidal Angels néhány feltörekvő ifjonc bandával karöltve, most 2015-ben pedig tulajdonképpen pepitában ugyanez a helyzet zajlott le újra, mindössze a nevek változtak. Ráadásul tavaly őszintén szólva némelyik előbanda még nagyobb őrjöngést váltott ki a nézőtéren, mint a Suicidal Angels maga. Vajon így lesz-e most is?
Aki ott volt az előző koncerten, annak erőteljes deja vu érzése lehetett. Ugyanúgy Dürer kisterem, sőt még a közönségben is fel lehetett fedezni több tavaly megismert arcot. Még a kerekesszékes fickó is ott volt, akit az előző évben az Angyalok még a színpadra is felsegítettek tombolni. Mindez arra is utalt, hogy senki sem csalódott a legutóbbi alkalommal, így egy év elteltével is ugyanolyan lelkesedéssel érkeztek a Dürer klubba az érdeklődők.
Először a Németországból származó Toxic Waltz lépett a színpadra. Mint thrasherek egymást közt, gondolom nem kell ragoznom nektek, honnan merítette ihletét a banda... Bizony, a jó öreg Exodus volt a tanítómester, és természetesen a fiatal németek is a thrash metal oldschool ágát, vagyis a zajos, zúzós, kiabálós, de azért néhány ízes szólóval megtámogatott zeneiségét képviselték. Nem volt különösebb gond a produkcióval, sőt a szólógitáros srác néhol kifejezetten jókat játszott, de eredetiséget persze nagyítóval se keressünk. Ami miatt nem sikerült igazi lelkesedést kiváltaniuk a közönségből, annak a folyton széteső hangzás volt az oka. Valami kontakt hiba állhatott fenn végig, mert hol a gitár, hol az ének tűnt el hosszabb-rövidebb időre. A zenekar becsülendő módon higgadtan kezelte a helyzetet, nem hisztiztek a színpadon, de sajnos a produkció élvezhetősége szenvedett kárt.
Szerencsére a többi bandánál már nem állt fel efféle hangzásbeli hiányosság, szóval innentől már mindenki hódolhatott az élvezeteknek. Az Angelus Apatrida-t Spanyolországból szalajtották, ugyan mit tudnak a folyton sziesztázó spanyolok a thrashről – gondolhatnánk. Pedig nagyon is sokat tudnak, legalábbis az Angelus Apatrida ezt bizonyította be. Olyannyira, hogy a mai este egyik legütősebb bulija volt az övék! Nem gondoltam volna előzetesen, de pont a spanyolok voltak azok, akik kíméletlen zúzásba hajtották a jelenlévőket a zsigeri, oldschool, de ugyanakkor mégis számos emlékezetes pillanatot felvillantó thrash metal-jukkal.
A srácok nem nyeretlen kezdők, hiszen idén már az ötödik nagylemezüket ünneplik, otthon Spanyolországban pedig kifejezetten elismert csapatnak számítanak. Nekem az tetszett nagyon, hogy bennük megvolt a régi Slayer, Exodus nyaktörő tempója, de az említettek, illetve még mondjuk a Testament és a Megadeth fogós játékossága is megtalálható volt. A csapat példamutató zúzást mutatott be a deszkákon, ami természetesen a közönségre is átragadt. Azért itt sem volt problémamentes a hangzás, az énekes többször panaszkodott, hogy befelé nem hallanak semmit, illetve maga az ének is sokszor eltűnt a kíméletlen riffek mögött, de kifelé nem volt vállalhatatlan a dolog. Az Angelus Apatrida-val Spanyolország is felkerülhet a thrash metal térképére, ha valaki eddig nem ismerte őket, érdemes csekkolni a munkásságukat.
Ha svéd metal zenéről beszélünk, kétségtelenül mindenkinek a megadallamokkal felturbózott, hörgős death metal és a komor, szuggesztív zenei világ ugrik be – senki nem említene zsigeri oldschool thrash zúzást! Pedig a Dr. Livind Dead! a bizonyíték rá, hogy erre is van példa ott északon. A csapat már játszott nálunk a tavalyi Rockpart fesztiválon és bizonyára emlékezeteset alakítottak, hiszen több olyan hangot is lehetett hallani a nézőtéren, akik kifejezetten őmiattuk jöttek.
A doktorok jöttek, láttak és győztek ezúttal is, mindenki nagy vigyorral távozott az általuk összehívott konzíliumról. Dr. Mania (ének), Dr. Toxic (gitár), Dr. Rad (basszus) és Dr. Slam (dob) felöltötték a maszkot (amit ezúttal teljes fejet elfedő gumi koponyákként kell elképzelni – gondolom sokan kapnának azonnal szívinfarktust, ha a műtétből felébredve ilyen arcok hajolnának föléje) és belecsaptak a zúzásba. Az ő zenéjük is mentes volt mindenféle modernkedéstől, de a dokik inkább a régi S.O.D., D.R.I., Suicidal Tendencies-féle crossover-thrash metalt művelték, vagyis a még zabolátlanabb, vad punk-os lendületű verziót, patikamérlegen adagolva a hol szélvészgyors, hol döngölős riffeket. Ez szemlátomást bejött a jelenlévőknek, hiszen az ifjú medikusok és medikák egészen elképesztő méretű tombolásba és pogózásba fogtak, ami nem is hagyott alább a koncert végéig. Kétségtelen, hogy a mai estén a Dr. Living Dead! mozgatta meg legjobban a közönséget. Az egyik számnál a gitáros még a közönség közé is lejött zúzni egy alaposat, miközben körülötte gomolygott a circle pit.
A buli után egy sztetoszkópos vizsgálat biztosan kimutatott volna szabálytalan légzést és kisebb szívzörejeket a legtöbbeknél, hiszen ezek az orvosok alaposan kioperálták a szuszt belőlünk. De mivel mindenki saját lábán hagyta el a termet, a műtét sikeresnek minősült. Ha valaki netán még napokkal később is elvonási tünetektől szenvedne, a csapat eddig megjelent 3 nagylemeze bátran felírhatók receptre. A kockázatok és mellékhatások tekintetében ooolvassa el a betegtá.... rohadj meg, csinálj amit akarsz...!
Akárcsak a tavalyi Dürer Kertes fellépés esetében, most is mintha szellősebbé váltak volna a sorok a Suicidal Angels kezdésére. Később azért többen is beestek, akik eddig a pultot támasztották, szóval azért a létszám végül kielégítőnek minősült. A görög csapat a tavalyi korong óta nem adott ki új nagylemezt, szóval maximum kisebb variálásokat várhattunk a korábbi setlist-hez képest. Természetesen a főszerepben a Divide And Conquer lemez maradt, így az intro után máris a Divide And Conquer-rel indult a reszelés, majd pedig az előző albumról a szintén húzós tempójú Bloodbath következett. Érdekes módon életművük ékkövét, a Sanctify The Darkness albumukról származó Apokathilosis című számot most nem hagyták a végére, hanem rögtön harmadikként elsütötték.
Igaz, a Suicidal Angels szintén az oldschool thrash metalt képviseli, ahol ugyancsak jelen vannak a nyaktörő zúzások és a reszelős riffek, de mégsem az a zabolátlan szertelenség jellemzi őket, mint például az előző csapatot. Kissé határozottabb vonalvezetésű zene az övék, ami a jól felépített daloknak köszönhetően könnyen megdobogtatja a thrasher szíveket, de talán nem jó ötlet a nyersebb, pogózósabb csapatokat közvetlenül maguk elé engedni, mert egy ilyen kontrasztból nem feltétlenül jönnek ki jobban a közönség aspektusából. Természetesen a jó hangulat, valamint a folyamatos léggitározás és headbang náluk is megvolt, de pont a kontraszt miatt tűnt kevésbé intenzívnek a bulijuk.
Pedig egymás után jöttek a jó számok, a 2010-es albumról származó Reborn In Violence után még a tempóból is visszavettek egy kicsit a Seed Of Evil erejéig, majd pedig a kifejezetten hosszúnak számító Morbid Intention To Kill, a korai alkotásaikat képviselő The Prophecy és The Pestilence Of Saints szintén alkalmasak voltak egy jófajta zúzásra. A Dead Again lemez üdvöskéje, a szintén kimértebb tempójú Beggar Of Scorn ugyancsak erőteljes bólogatásra ingerelte a közönséget.
A csapat ekkor levonult a deszkákról, de némi akusztikus intro után újra visszatértek és egy szintén hosszabb lélegzetvételű tétel, a Control The Twisted Mind következett. Zárásként két szélsebes nóta, a Bleeding Holocaust és a pogózásra jó lehetőséget biztosító Moshing Crew hangzott el.
Bár mint említettem, nem volt akkora őrjöngés a nézőtéren a Suicidal Angels számaira, mint a korábbi fellépőknél, de azért így is mindenki élvezte a koncertet. A hangzás megfelelőnek volt mondható és a tagok is lelkesen tették a dolgukat. Nick talán kommentálhatott volna kicsit többet is, pár nyúlfarknyi mondaton kívül nem túl sokszor fanatizálta a közönséget.
A buliba nem lehetett igazán belekötni, a számok rendben voltak (talán csak a legutóbbi lemez nyitóját, a Marching Over Blood-ot hiányoltam), de valami plusz mégis kéne ahhoz, hogy az este csúcspontjának valóban a Suicidal Angels koncertje minősüljön. Valami látványosság, emlékezetes momentum. Akár valami nem hagyományos színpadkép, akár látványos fények és pirotechnika, esetleg valamilyen maszkok, egyen-szerelés... Mert így most azt kell mondani, hogy az „Öngyi Angyiktól” „csak” egy jó koncertet láttunk, míg a Dr. Livind Dead! és az Angelus Apatrida igazán fergeteges hangulatot produkáltak.