magazin [útikalauz] 2015. február 12. csütörtök 04:25
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrGének által
Egy pekingi kutatócsoport tanulmánya szerint a szingliség sokaknál genetikailag kódolt. Dr. Szöőr Anna szerint ezt tudomásul kell vennünk, ugyanakkor, nem ítélhetők magányra az ilyen DNS mutációval rendelkezők sem.
Nehéz tudomásul venni, hogy néhány esetben nem a felelőtlenség, a megcsalás vagy más nézeteltérések, hanem egy genetikai adottság okozza a házasság végét. Pedig így van, ugyanis egy pekingi kutatócsoport nemrég megjelent tanulmánya szerint sokan egy DNS mutációja következtében képtelenek az életre szóló párkapcsolatra. Egészen pontosan a szerotonin, azaz az örömérzetért felelős egyik hormon, alulműködése akadályozza meg a hosszú távú együttélésre való képességet.
”Ha a szingli gén valóban létezik, ezt tudomásul kell vennünk, ugyanakkor, nem ítélhetők magányra az ezzel rendelkezők sem. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást a mingli párkapcsolat, hiszen az nem jár akkora kötöttségekkel, mint a házasság, ugyanakkor megvédi az egyedülállókat a gyakori partner cserétől. Sokan nem hallottak még a monogám szabadidős partnerségről, a mingliségről, akik pedig hallottak róla, néha tiltakoznak ellene. Azzal érvelnek, hogy kizárólag családban tudják elképzelni az életüket. A szabadidő közös eltöltésére való intenzív összpontosítás folyamatosan ébren tarthatja a szexuális vonzalmat, sőt intellektuális kihívások elé is állíthatja őket„ - mondta Dr. Szöőr Anna jogász-pszichológus, a Gyermekes Társkereső Szolgálat vezetője.
”A nálunk megfordulók többsége házasodási, vagy együttélési szándékkal jön hozzánk, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy azok, akik túl vannak legalább egy váláson és két-három élettársi kapcsolaton, vajon alkalmasak-e tartós együttélésre? A mingliség persze nem csak a genetikailag szingliknél válhat be, hanem nyitánya lehet a tartós párkapcsolatra képesek számára is az egy életre szóló párkapcsolatnak, akár házasságnak. Érdemes elgondolkodni e sorokon a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek, hiszen ezzel a kapcsolati formával megkímélik a kiskorúakat attól, hogy mindig új anyukákkal, vagy apukákkal kelljen együtt élniük. Ha az egyedülálló szülők valóban összeillenek és képesek a hosszú távú érzelmi elköteleződésre, akkor és csak akkor jön el az ideje a gyermek új párkapcsolatba való bevonásának„ - tette hozzá a szakember.
04:25
