beszámoló [koncert] 2015. február 12. csütörtök 00:03
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloKalapács - Enigma lemez megjelenési koncert 2015. január 6, Club 202
A Kalapács zenekar számomra mindig is azok közé tartozott, akiknek a zenéje a hagyományos heavy metal műfaj korlátai között is friss, izgalmas, sokatmondó tudott mindig maradni. Legalábbis az ő lemezeiket a kezdetektől fogva bármikor meg tudom hallgatni anélkül, hogy elunnám magam. Élőben ugyancsak rendkívül jó hangulat jellemzi a csapat bulijait, noha saját koncerten már viszonylag régen láttam őket, csak a tavalyi Rockmaratonos fellépésük van most előttem. Ideje volt tehát felfrissíteni az ismeretséget.
A Club 202-be betoppanó vendég nem csak a sör, bor és izzadtság átható szagával szembesülhetett, hanem rögtön a szemközti pultnál vadiúj CD-k friss nyomdai illatát is beszívhatta az érdeklődő. A Kalapács zenekar új nagylemeze, az Enigma pár nap múlva kerül a boltokba, de a mai koncert látogatója már idejekorán megismerkedhetett ezekkel a szerzeményekkel, vásárlás útján, de némi ízelítőként élőben is.
Számos alkalommal csinált már döglesztő hangulatú bulit az egykori Wigwamban a Kalapács zenekar, de a mai este valahogy keveselltem a létszámot. Nem voltak ugyan kínosan kevesen, de a pénteki napot figyelembe véve én több jelenlévőre számítottam. Az előzenekarok kapcsán mindössze gyülekezett még a közönség, mire Kalapácsék színpadra léptek, addigra töltődtek csak fel szellősen a sorok. Kalapács Józsi is megemlítette, hogy talán az influenza szezon miatt nincs akkora tolongás a nézőtéren.
Bár lemez megjelenési koncertként hirdették meg az eseményt, az énekes azt is elmondta, hogy nem szó szoros értelemben vett lemezbemutatóról beszélünk, hiszen igazából még nem jelent meg hivatalosan az Enigma album. Így a program inkább a Kalapács életmű korábbi éveibe kalauzolt, de ha már mégis ott figyeltek a pulton exkluzív előzetesként a lilás színvilágú új korongok, természetesen élőben is belehallgathattunk néhány friss tételbe.
Az utóbbi időkben bejáratott Terápia dallal indított a zenekar, majd ugyancsak a 2012-es Poklok És Mennyek Között lemezről származó címadó dal következett. Az utóbbi évek legerősebb korongjaként számon tartott Apokalipszis albumot is több szám képviselte, mint az Apokalipszis, a Sohase Vár, vagy a később előkerülő, kiváló szövegű Patkánymese. Az Enigma album két dallal mutatkozott be, ha jól emlékszem, az Adj Valamit és az Enigma voltak azok.
Innentől egészen akkurátusan vette sorra a Kalapács lemezeket a zenekar, nem ugrálgattak össze-vissza az időben, hanem egy-egy albumnál elidőztek 2-3 szám erejéig, majd léptünk a következőre. Ez azt is eredményezte, hogy a rajongók nagy örömére több olyan korábbi dal is előadásra került, amelyek jellemzően nem szoktak a koncertprogram részei lenni, így igazi ínyencségnek is nevezhetők. A 2008-as Mítosz albumról ilyen volt az Összetartozunk, aztán a folytatásként elhangzó, zúzós tétel, A Sólymok Fészke már egy bejáratott koncertnóta volt. A számomra egyik legkedvesebb Kalapács lemezt, az Életreítéltet a rendkívül eltalált, libabőrös Nem Az, Ami Megöl képviselte, illetve volt még a Mindig Lázadó is. Ami viszont mindent vitt, az kétségtelenül az „az az ´Ács, az az ´Ács, akinek a Kalapács...” című kis átirat volt, hát ez kész...!
A már régen hallgatott Keresztes Háború sem maradhatott ki, a kőkemény riffel indító Megszállott hangzott el. A Kalapács életmű csúcsát jelentő, 2002-es Ösztön album is végre újra igazságot kapott, hiszen egyenesen három nóta, a Vége A Dalnak, az akusztikus Angyal és az Itt Leszek képviseltette magát.
Ami nekem mindvégig szúrta a szemem, hogy a nézőtéren igazából nem tapasztaltam komolyabb beindulást. A lelkes csápolás, az együtt éneklés, a szolid bólogatás megvolt, de valahogy mégis az aktivitás hiányát éreztem az egész koncert alatt. Egyedül a legutolsó Bűnöm A Rock okozott végre olyan beindulást, ami felpörgette az energiákat, de ez után ugye vége is lett a bulinak.
A zenekar korrekten játszott a deszkákon, a hangzás is megfelelő volt, szóval ez nem lehet indok, bár Kalapácsék részéről is talán egy kicsi plusz felforrósíthatta volna a hangulatot. Előadták amit kellett, a Beloberk testvérek elegánsan játszottak, Sárközi Lajcsi és Weisz Kicsi nyűtték a húrokat, még néhány helycserével ők mutatták be a legtöbb mozgást a színpadon. Kalapács Józsi is megfelelő teljesítményt nyújtott, a közönséggel pedig mindig is jól ápolta a kapcsolatot. De ha talán egy kicsit nagyobb pörgés, nagyobb szaladgálás történt volna a deszkákon, a nézőkre is jobban átragadt volna a hangulat. Tudom-tudom, senki nem 20 éves már a zenekarban, de hát gyerekek, ez a rockszakma...
Mint a fentebb leírtakból látható, a program összeállításra egyetlen rossz szava sem lehet egy Kalapács rajongónak. Jól ismert koncertnóták, rég hallott ritkaságok és exkluzív tételek az új lemezről egyaránt elhangzottak. Az is rögtön szemet szúrhat, hogy a mai este egyetlen ős-Pokolgép vagy Omen szám sem került terítékre. Ezt lehet, hogy egyesek hiányolták, de szerintem nagyon időszerű volt már, hogy a Kalapács zenekar végre igazán a saját életművére koncentráljon. Számos albumuk megjelent már, rengeteg igen kiváló nótával, bőven van miből válogatni egy teljes koncertprogramra. Véleményem szerint semmivel nem jelentett volna jobb helyzetet pár ezerszer hallott Pokolgép nóta programba szuszakolása.
Ez utóbbin esetleg el lehet filozofálni, hogy ha tényleg helyet kapott volna néhány legendás Gép sláger, vajon nagyobb pörgést, nagyobb beindulást produkáltak volna a jelenlévők? Egyfelől ha „nem” a válasz, az azért szomorú, mert akkor valóban punnyadtnak minősíthető a közönség, vagy legalábbis punnyadtabbnak a megszokotthoz képest, ha ezek a nóták se lettek volna képesek felpörgetni a hangulatot. Másfelől ha „igen” a válasz, az pedig azért szomorú, mert akkor még mindig ott tartunk, hogy sokan a régi Gépet akarják állandóan hallani Józsi előadásában, amikor ott vannak zsákszámra a hatalmas nóták a Kalapács életműben. Szóval végszóként, el tudtam volna viselni nagyobb aktivitást a nézőtéren, mert a ma esti program egyébként tökéletesen kiszolgálta a rajongókat.
00:03
