szerző: MorelloEpica, DragonForce, Diablo Blvd. 2015. január 24, Petőfi Csarnok
A holland Epica igen közkedvelt a hazai metal zenét kedvelők között, így nem is csoda, hogy a szimfonikus metalos csapat gyakran útba ejti Magyarországot. Utoljára 2012-ben jártak nálunk, de azóta történt egysmás a zenekar háza táján. Először is, a csodás énekesnő, Simone Simons megszülte első gyermekét, ami számunkra azért érdekes, mert férje a Kamelot zenekar billentyűse, a magyar származású Oliver Palotai. Így a kis Vincent Palotaiban is csörgedezik magyar vér, a család pedig több alkalommal is ellátogat Magyarországra, így Simone is valamennyire második hazájának érezheti az országot. Másrészt viszont a jelen rendezvény szempontjából még fontosabb, hogy 2014-ben megérkezett az Epica új lemeze, a The Quantum Enigma, így kiváló alkalom volt, hogy egy frissített repertoárral adjon koncertet nálunk a banda.
A turnén a magyar közönség számára szintén jól ismert DragonForce zenekar kísérte őket, illetve egy feltörekvő belga banda, a Diablo Blvd. Őket pont nemrégiben láttam Bécsben, a Machine Head vendégeként, szóval annyit már biztos elmondhatnak magukról, hogy illusztris társaságban utazgatnak. Zenéjük viszont nem annyira eget rengető, hogy felkapja a fejét rá az egész metal szcéna.
Az amolyan amerikai típusú, könnyed rock-os vénájú heavy metal muzsikájuk mindenképpen könnyen utat talál a fülekbe, de számomra a kellemes hallgatnivaló mellett mégsem volt kifejezetten emlékezetes a végeredmény. Inkább a profi, egységes kiállásuk, a szemmel látható színpadi rutin adott okot az elismerésre. A viszonylag népes közönséget azért sikerült megnyerniük, a csápolás és a bátorító ováció egyértelműen jelezte, hogy a jelenlévők jól éreztük magukat a Diablo Blvd. buliján.
A DragonForce a főzenekarhoz hasonlóan szintén jegyzett már jó néhány emlékezetes bulit Magyarországon, és szintén friss lemezt, az igen jól sikerült Maximum Overload-ot mutatták be a közönségnek. Rögtön feltűnt a színpadra lépő csapat foghíjas felállása, mint később kiderült, Vadim Pruzhanov billentyűs atyai örömök elé néz, így igazoltan maradt távol a turnéról. A banda persze szokásához híven jól teljesített a deszkákon, de azért mégis hiányzott a félőrült Vadim örökmozgó alakja a színpadról.
A csapat komolyan vette a lemezbemutató fogalmát, valóban a Maximum Overload alkotta a koncert gerincét a Three Hammers, The Game és a Symphony Of The Night dalokkal. A többi lemez csak említés szinten merült fel, a 2004-es Sonic Firestorm a bulit nyitó Fury Of The Storm-mal, az immár Marc Hudson-nal készült, igen kiváló The Power Within-ről csak a Cry Thunder árválkodott, a debütalbumot az igen pörgős címadó, a Valley Of The Damned képviselte, míg zárszóként természetesen az elmaradhatatlan Through The Fire And Flames hangzott el. Aki most értetlenül kiált fel, hogy „Ennyi!?”, azzal együtt tudok érezni, valóban el lehetett volna még néhány számot viselni a sebességmániában szenvedő bandától. De tudomásul kellett venni, hogy ma nem ők voltak a fő attrakció, számukra most ennyi jutott.
A kb. háromnegyed órás játékidő azért mindenképpen szórakoztató volt a DragonForce előadásában, ehhez nem férhetett kétség. Az eredetileg brit bejegyzésű csapat ma már egészen nemzetközi jelleget öltött. Sam Totman gitáros és a 2011-ben csatlakozott Marc Hudson énekes nevezhetők csak tősgyökeresnek, a másik gitármágus, Herman Li hong-kongi származású, Frédéric Leclercq basszert Franciaországból igazolták, a már említett Vadim Pruzhanov ukrán, a legfrissebb tag, Gee Anzalone dobos pedig Olaszhon szülötte. Ők alkotják tehát a „brit” DragonForce-ot, az összhang viszont így is kiváló a csapatban.
Rutinosan, precízen játszottak a színpadon, természetesen a két gitárhős, Herman Li és Sam Totman főszereplésével, akik szokás szerint sokat szekírozták, ugratták egymást szólózás közben. Marc kiváló frontember és remek énekes, meggyőzően tolmácsolta mind az újabb, mind a korábbi keltezésű nótákat. Egyedül a hangzás nem állt teljes mértékben a csapat mellé, a kissé tompa, nem túl erőteljes megszólalás nem volt jó hatással a koncertre. Ettől függetlenül a rajongók lelkesen belevetették magukat a tombolásba, különösen a mindenki által jól ismert záró tétel váltott ki nagy lelkesedést a nézőtéren.
Az Epica igen grandiózus színpadképpel, emelvényekkel készült, és náluk végre a hangerő tekintetében is alaposan megdörrent a koncert. Ha valaki csak felületesen azt gondolná róluk, hogy egy szokványos gothic/szimfonikus bandáról van szó, hát alaposan meglepődne... Az Epica-t ugyanis sokkal erőteljesebb, durvább zenei világ jellemzi, mint számos hasonló „csiniénekesnős-szimfonikmetálos” pályatársát, és ez élőben is nagyon átjött.
Természetesen ők is az új lemezt, a The Quantum Enigma-t állították fókuszpontba, ezzel nem is volt gond, mert a 2014-es album határozottan erősebbre sikerült, mint a megelőző Requiem For The Indifferent. Az intro-ként szolgáló Originem után a The Second Stone és a The Essence Of Silence következett, a színpadon pedig maximális profizmus és tökéletes összhang uralkodott. Mindenki pontosan tudta a dolgát, Simone és a gitárosok felváltva vonultak olykor hátra az emelvényekre tombolni, az ugyancsak kiváló fénytechnika is sokat dobott a koncerten.
Előkerült az egyik legemlékezetesebb Epica albumról, a Design Your Universe-ről származó Unleashed, majd a 2012-es lemez egyedüli mementoját jelentő Storm The Sorrow következett. Az immár 6 nagylemezre rúgó életmű lehetőséget biztosított az oda-vissza történő időutazásra, így a sorra egymás után érkező The Last Crusade, Martyr Of The Free Word, The Obsessive Devotion, Victims Of Contingency dalok remek áttekintést jelentettek az Epica zenei világából.
A teljes banda nagy elánnal zúzott a színpadon, Simone-t beleértve, és a lelkesedés természetesen a közönségre is átragadt. Lengtek a hajak a riffelős, betonozós témáknál, de a tagok nem fukarkodtak a mosolyokkal és biztatásokkal sem a rajongók irányába. Simone a magyar tudását sem szégyellte csillogtatni, a külföldi zenészektől megszokott „köszönöm” és „egészségedre” mellett hosszabb mondatokat is el tudott mondani, egészen ügyesen.
És ha már Simone több alkalommal is hangsúlyozta, hogy Magyarország mennyire közel áll személyesen hozzá és az egész zenekarhoz, még egy külön speciális ajándékkal is meglepték a hazai rajongókat. Hiszen a nagy sikerű The Classical Conspiracy koncertlemez, illetve a néhány évvel ezelőtti Retrospect DVD kapcsán is magyar nagyzenekarral dolgoztak együtt, így adta magát, hogy a mostani turné budapesti állomásán is emléket állítsanak az együttműködésnek. Kriston Tamás hegedűst invitálták fel a színpadra, és vele együtt adtak elő egy instrumentális tételt, a Presto-t, ami a két említett koncertlemezen ugyancsak szerepelt. Ez valódi exkluzív produkció volt, kifejezetten a magyar közönség számára, szóval tényleg megtisztelve érezhettük magunkat.
És ha már a speciális előadás felfokozta a hangulatot, még jobban kiaknázta mindezt a zenekar a legemlékezetesebb számukkal, a Cry For The Moon nótával. A rajongók öröme határtalan volt, a közös énekléstől zengtek a csarnok falai. Simone-n kívül a gitárosokon függött még sokat a jelenlévők tekintete, hiszen Isaac Delahaye, a négyhúroson Rob van der Loo és a főnök Mark Jansen nagy beleéléssel és vad hajlóbálással kísért játéka önmagáért beszélt, utóbbi a hörgős betétekért is felelős volt. Ez az elem is kiemeli az Epica-t a szimfonikus átlag-bandák sorából.
Rajtuk kívül még Coen Janssen is többször előre jött egy speciális, ívelt kialakítású szintetizátorral és olykor még a mikrofont is magához ragadta némi kommentár erejéig. A mindvégig magas színvonalú játékot mutató, olykor még blastbeat-eket is szegelő Ariën Van Weesenbeek-nek pedig még egy kis szóló-lehetősége is maradt így a nóta végére.
Még mindig volt hátra elegendő játékidő a kellemes hosszúságú előadásból, így a végére előkerülhettek még a Design Your Universe, Sancta Terra, Unchain Utopia és az önmagában 10 perces Consign To Oblivion című tételek.
Rendkívül látványos, professzionális és nagyon hangulatos előadást láthattunk az Epica-tól. Kemény megszólalás, zúzós de ugyanakkor sokrétű szerzemények jellemezték a mai koncertet, egy rendkívül szimpatikus bandától.
Ma este mindenki megtalálhatta a számítását, hiszen a metal zene világának több szegmensét is felsorakoztatta a mai program, a könnyed, heavy metalos Diablo Blvd.-ot, a szélvészgyors power metalos DragonForce-ot és a szerteágazó, szimfonikus metalos, de hörgésekkel is dúsított Epica-t.
Ráadásul a koncertek után a Diablo Blvd., több DragonForce tag, illetve az Epica-ból Mark Jansen is megjelent fotózkodásra, dedikálásra, tehát bátran mondhatjuk, hogy maximálisan kiszolgálták a közönség igényeket.
16:55
