Egész jó kis évünk volt 2014-ben, metalzenei szempontból ebben az évben is lehetett pár jól sikerült alkotásból csemegézni, noha már nem igazán azt a kort éljük, hogy megkerülhetetlen albumok szülessenek. Íme az idei év termése részemről, ABC sorrendben:
Alestorm - Sunset On The Golden Age Arkan - Sofia At The Gates - At War With Reality Brainstorm - Firesoul Crimson Shadows - Kings Among Men DragonForce - Maximum Overload Eluveitie - Origins Epica - The Quantum Enigma Exodus - Blood In, Blood Out Hatriot - Dawn Of The New Centurion Insomnium - Shadows Of The Dying Sun Judas Priest - Redeemer Of Souls Machine Head - Bloodstone & Diamonds Madball - Hardcore Lives Made Of Hate - Out Of Hate Moby Dick - Földi Pokol Overkill - White Devil Armory Panzer (GER) - Send Them All To Hell Sanctuary - The Year The Sun Died Suicidal Angels - Divide And Conquer
A skót kalóz-metalos Alestorm a kezdetek óta beállt egy szintre, amely szerint megbízható színvonalú lemezeket, korongonként 2-3 slágerrel szállítottak le. A Sunset On The Golden Age nótái viszont úgy összességében is emlékezetesebbek lettek a korábbiaknál, szerintem nem túlzok, ha azt mondom, az Alestorm történetének legerősebb albumát kaptuk meg.
A francia Arkan remekül kombinálta eddig a melodikus death metalt a közel keleties, arabos hangzásokkal, két remek nagylemezük született eddig. A Sofia című album viszont nagy váltást hozott, előtérbe került a női ének, a hörgős részek pedig szinte teljesen eltűntek. Lehet, hogy több rajongónak nem veszi be mindezt a gyomra, de így is csodás zenei kaland lett az eredmény.
A visszatérő At The Gates lemezét óriási várakozás előzte meg, az At War With Reality pedig pontosan olyan lett, amilyet vártunk. Ha nem lett volna korábban olyan című album, hogy Slaughter Of The Soul, könnyen beszélhetnénk az At The Gates eddigi legkerekebb alkotásáról, így viszont „csak” egy bivalyerős dalcsokor ez a melodikus death metal mestereitől.
Az elmúlt évek viszonylagos leeresztése után ismét erőre kapott a német power metalos Brainstorm. A Firesoul album minden tekintetben jobb a két megelőzőnél, végre egy ténylegesen erős dalcsokor született.
A Kanadából származó Crimson Shadows második nagylemezével beérett a vetés, a power metal műfajban kicsit durvább, hörgősebb hangvételt megütő brigád igen jól sikerült alkotást tett le az asztalra Kings Among Men néven.
Ismét power metal, csak egy kicsit gyorsabban. A DragonForce Marc Hudson énekes csatlakozásával új sikereket ért el az ő debüt lemezével. A Maximum Overload szerintem egy fokkal kevésbé emlékezetes az előzőnél, de így is meggyőző alkotás.
Az Eluveite esetében mindenki az első néhány nagylemezt említi alapműként, de szerintem most az Origins is bátran odahelyezhető melléjük. Gyors, ütős, agresszív, igazi koncertre való dalcsokor született, nem hinném, hogy a csapat bármely rajongója ellenérzéssel fogadná.
A szimfonikus metalos Epica új lemeze, a The Quantum Enigma határozottan jobban sikerült az előzőnél, pont olyan lett, amilyen zenét szeretünk és várunk a hollandoktól.
Gary Holt-nak a Slayer mellett úgy tűnik maradt még ideje az Exodus-ra is. Szerencsére nem csapták össze az új anyagot, az ismét „Zetro” Sousa-val készült Blood In, Blood Out album jellegzetes, harapós, vérbeli Exodus lett. Bár számomra a Zetro visszatérése utáni és a Rob Dukes-szal készült albumok azért jobban tetszettek, az ideivel sem lehetek elégedetlen.
És ha már Exodus, ha már Zetro, a dalnok Hatriot nevű bandája is lemezzel jelentkezett a 2014-es évben, de még milyennel! A Dawn Of The New Centurion egy mindvégig emlékezetes, kiváló dalokkal teletömött, magas szintű thrash metal mestermű lett. Állítom, még az új Exodus-nál is jobban tetszik, és ez azt hiszem, többet mond minden szónál. Remélem, Zetro Exodus-os visszatérése nem jelenti a végét a Hatriot-nak, és még sok hasonló lemez van bennük.
A komor hangulatú, melodikus death metalos Insomnium egy csodálatos, rájuk jellemző zenei világot teremtett meg, a sort pedig folytatják a Shadows Of The Dying Sun lemezzel. Kemény, de ugyanakkor szomorkás, durva de egyszersmind csodálatos ez a zene, képes magával ragadni a hallgatóságot. A dalok pedig kifejezetten erősek az albumon, remek munkát végeztek a finn srácok.
Nem jelentkezik túl sűrűn lemezzel a Judas Priest, de ha olykor mégis, az rendszerint nagy durranás lesz. 2008 után most itt a friss dalcsokor Redeemer Of Souls néven, és szerintem ezzel az albummal egy rajongó sem lehet elégedetlen. Hagyományőrzők de egyszersmind modern, élettel teli megszólalásúak a dalok. Talán Richie Faulkner csatlakozása is új életet lehelt a gépezetbe, Halford papa pedig még mindig nagyon ott van (kérdés persze, ebben mennyi a stúdiós trükk...). Nincs semmi bizonytalan kalandozás, csak harapós heavy metal, ahogy annak 2014-ben szólnia kell.
A mai metal színtér egyik legnagyobb durranása kétségtelenül a Machine Head. Robb Flynn-ék jól megturnéztatták az utóbbi albumaikat, ám az alapítótag Adam Duce távozása a rajongókat sokkhatásként érte. A vadiúj Bloodstone & Diamonds album pedig olyan is lett, amit a csapattól ma, 2014-ben várhatunk, meg nem is. Dühös, agresszív, ugyanakkor végtelenül technikás, remekül megkomponált, emlékezetes gitárjátékkal és megkapó dallamokkal felvértezett dalcsokor lett ez, benne néhány szokatlanul stoner-es, sőt vonósokkal felvértezett témával. Bár nem minden dal olyan elsőrangú, mint mondjuk az előző két korongon, de amelyik igen, az kétségtelenül ott van a topon!
A Madball-os hardcore/metal fenegyerekek nem szokták túlgondolni a dolgaikat, a Hardcore Lives album egy tőlük megszokott, kőkemény, odasújtós, koncertre való gyűjtemény lett, semmi sallanggal, kifejezetten harapós dalokkal.
Nagy kedvencemnek számít Lengyelországból a Made Of Hate nevű modern-thrash metal csapat. Nálam a 2008-as album az etalon, de a mostani Out Of Hate is sikerrel felzárkózott hozzá. Akik szeretik az emlékezetes, jól megírt, olykor Children Of Bodom hangulatot sem nélkülöző zúzós zenéket, érdemes egy próbát tenni a bandával.
Hazai fronton a Moby Dick új lemezére kapták fel a fejüket sokan, a megelőzőnél egyértelműen emlékezetesebbre, hatásosabbra sikerült Földi Pokol szerintem kiválóan elfér a csapat diszkográfiájában. Talán a kicsit szellősen szóló album kaphatott volna egy erőteljesebb megszólalást is, de így is remek hallgatnivaló.
Az Overkill menetrendszerűen jön elő az újabb és újabb nagylemezeivel, amikben a csalódás kizárt. 2010 óta tart nekik a másodvirágzás, és bár az akkori lemezt azóta sem sikerül lekörözniük, a White Devil Armory névre hallgató korong minden thrash metal rajongó igényét kiszolgálja.
Meglepetésként érkezett meg az Accept-Destruction koprodukcióból született (The German) Panzer - Send Them All To Hell című lemeze. Herman Frank Accept gitáros és Schmier Destruction énekes arcbamászó, nyers heavy metal albuma pontosan olyan lett, amit a két banda keresztezése kapcsán elképzel a hallgató. Ugye, nem is kell ennél jobb ómen?
Óriási visszatérőnek számít az ex-Nevermore-os Warrel Dane régi/új bandája, a Sanctuary. 1990 óta persze nem tudni, milyen dalok születtek volna ebből a műhelyből, most 2014-ben a The Year The Sun Died ugyanakkor egy kézenfekvő, de mégis modernebb hangvételű album lett. Remek dalok, kiváló zenészi teljesítmény, a csapattól megszokott módon okos, technikás, de abszolút naprakész kiadvány született, méltó a banda hírnevéhez.
Belefért még a listába a görög thrasher Suicidal Angels új lemeze, a Divide And Conquer ugyan nem borítja fel a világ eddigi rendjét, de a csapat mércéjével nézve egész változatosnak mondható, igazi koncertre való adrenalin-bombák kedvére valók lesznek minden thrashernek. Nyers zúzás, semmi cicoma, de hát erről kell szólnia egy hasonló old-school thrash bandának.
Persze van még számos lemez 2014-ből, amiről még hasonlóképpen illene pár szót ejteni, szóval legalább felsorolás szinten legyenek itt azok, amelyeket szintén érdemes volt meghallgatni ebben az évben:
Accept - Blind Rage Arch Enemy - War Eternal Arkona – Yav Black Label Society - Catacombs Of The Black Vatican Born From Pain - Dance With The Devil Cavalera Conspiracy – Pandemonium Darkest Hour - Darkest Hour Drone – Dron Dystopia - Way To Unfold Gamma Ray - Empire Of The Undead Iced Earth - Plagues Of Babylon Kárpátia - Bátraké A Szerencse Leander Rising – Öngyötrő Legion Of The Damned - Ravenous Plague Sabaton – Heroes Sick Of It All - The Last Act Of Defiance Tankard – R.I.B. The Haunted - Exit Wounds Throwdown – Intolerance Tri State Corner - Home Unearth - Watchers Of Rule Vader - Tibi Et Igni
Két lemezt kiemelek, amik nem illenek bele a 2014-es képbe, mert régi nagy klasszikusok újragondolásáról van szó, de azért aki teheti semmiképpen ne hagyja ki:
Flotsam & Jetsam - No Place For Disgrace 2014 Sonata Arctica - Ecliptica - Revisited: 15th Anniversary Edition
2014. év top koncertjei
Koncertekről bőven kijutott erre az évre is, nézzük a számomra legemlékezetesebbeket. Persze ezen túl rengeteg más buli is volt, ezeket is igyekszem felsorolni, sorrendiség nélkül.
1. Iron Maiden, Anthrax - 2014. június 3, Papp László Sportaréna
2. Parkway Drive, Heaven Shall Burn – 2014. december 6, Barba Negra
3. Death DTA, Gorguts - 2014. június 25, Budapest, Barba Negra Track
4. Hatebreed, Napalm Death – 2014. február 25, Barba Negra
5. Airbourne - 2014. november 13, A38 Hajó
6. Accept - 2014. október 26, Petőfi Csarnok
7. Madball - 2014. november 16, A38 Hajó
8. Iced Earth, Warbringer - 2014. február 5, Club 202
9. Smici 50 (Moby Dick, Bloody Roots, Leander Rising) - 2014. november 15, Club 202
10. Dalriada 10 éves jubileum - 2014. január 18, Dürer Kert
Deep Purple, Ivan And The Parazol – 2014. február 17, BudapestArena
Amaranthe, Deals Death, Smash Into Pieces - 2014. április 1, Club 202
Eluveite, Arkona, Skálmöld, Niburta - 2015. december 10, Club 202
Amon Amarth – 2014. május 2, Barba Negra
Death By Metal Festival vol. 1 (Kataklysm, Fleshgod Apocalypse, Krisiun, Nadir) - 2014. február 1, Dürer Kert
Rage, Tri State Corner - 2014. október 1, A38 hajó
UDO, Black Blitz - 2014. február 13, Barba Negra
Fezen 2014 – 1. nap (Tarja, Destruction, Remorse, Wisdom, Watch My Dying, Ossian) – 2014. július 30, Székesfehérvár
Suicidal Angels, Fueled By Fire, Lost Society, Exarsis - 2014. február 11, Dürer Kert
Ektomorf, Cold Snap, Vengince, Omega Diatribe - 2014. április 10, Kék Yuk
Metal Ladies Night Vol. 3 (Serenity, Arkona, Percival Schuttenbach, Virrasztók, Tales Of Evening) - 2014. április 21, Dürer Kert
Gamma Ray, Rhapsody Of Fire - 2014. március 25, Club 202
Rockmaraton 2014 – 3. nap (Arch Enemy, Ossian, Pokolgép, Kalapács) Xandria, Sorronia, Dawn Of Destiny - 2014. november 7, Club 202
és persze az elmaradhatatlan szlovéniai Metaldays 2014 (Megadeth, Sabaton, Opeth, Amorphis, Heaven Shall Burn, Artillery, My Dying Bride).
Azt hiszem nem is vonható kétségbe, hogy az Iron Maiden fellépése mindig ünnepszámba megy. Elképesztő látványosság, a lehető legjobb dalválogatás és az Anthrax mint előzenekar. Többet nem is kell hozzáfűzni.
Az ausztrál metalcore kiválóság a Parkway Drive egyre magasabbra tör. Magyarországot már régen meghódították, ezúttal a Heaven Shall Burn-nel vállvetve adtak letaglózó erejű koncertet.
A Death To All néven újjáalakult Death koncertje hihetetlen kuriózum élmény. Hibátlan buli volt, a legnagyobb klasszikusokkal. A Gorguts pedig ugyancsak remek felvezetése volt az estének.
A hardcore/metal szupersztár Hatebreed óriási koncertbanda, ezt mindig újra és újra megmutatják. Ezúttal a Napalm Death társaságában zúzták porrá a Barba Negra klubot.
Az ausztrál rock & roll új kiválóságának számító Airbourne egy nyughatatlan koncertbanda. Ezúttal az A38 hajó közönségét tornáztatták meg, egy percnyi nyugalom nem volt ezen a vehemens bulin, csak őrült tombolás.
A legutóbbi újjáalakulása óta az Accept sikert sikerre halmoz, most a Petőfi Csarnokban mutatták meg, milyen egy kőkemény, hangos, óriási hangulatú heavy metal buli.
A Madball hihetetlenül intenzív bulit tartott az A38-on, a hardcore/metal fenegyerekei a legütősebb számaikat hozták el erre az estére..
Az Iced Earth-től ismét egy kitűnő, kristálytisztán szóló koncertet láthattunk, új szerzeményekkel és régi slágerekkel egyaránt. A thrash metalos Warbringer ugyancsak nagy zúzást rendezett a deszkákon.
Magyarország egyik legszimpatikusabb metal frontembere, a mindig szerény Smici (Schmiedl Tamás) félszáz életévére emlékezve sokan összegyűltek a Club 202-ben. És ha már itt voltak, mi lett volna ennél jobb, mint Smici két kiváló bandájának, a Moby Dick-nek és a Bloody Roots-nak a bombasztikus koncertje, mindez a Leander Rising felvezetésében.
A folk metal színtéren megkerülhetetlennek számító, nemzetközileg is elismert Dalriada egy igazi életműkoncertet hozott össze a Dürer Kertben. Olyan programmal, olyan ritkaságnak számító dalokkal, amire minden rajongó régóta várt. Ez a buli biztosan a lista első fertályában tanyázna, ha a hangzás nem lett volna botrányosan elszúrva ezen az estén.
Voltak sajnos olyan bulik is, amiken ilyen-olyan okok miatt nem tudtam részt venni, pedig biztosan felkívánkoztak volna a fenti listára. Mindenképpen ilyen az újra összeállt klasszikus Pokolgép koncertje. De megnéztem volna még a Limp Bizkit – Rob Zombie párost is az Aerodrome fesztiválon, a Sick Of It All, Amorphis, Vicious Rumors klubkoncertjeit, valamint az Alestorm, Brainstorm, Crimson Shadows bulit.
2014. év top csalódásai
Őszintén szólva nem emlékszem botrányosan gyenge korongra ebből az évből (vagy csak szerencsémre, elkerültük egymást). Inkább csak 1-2 olyan lemez jut eszembe, ami azért vállalhatóra sikerült, sőt vannak kifejezetten kellemes pillanatok is, de mégis többet, emlékezetesebbet vártam volna. Ilyen volt az új Arkona, a Yav. Színvonalas zenét vonultattak fel az oroszok, de valahogy elmegy az egész a hallgató mellett. Voltak sokkal ütősebb alkotásaik.
Hazai frontról a Leander Rising új számait várta tűkön ülve a közönség, ők azok, akikben még valami igazán nagy dobás benne van a magyar metal színtéren. Az Öngyötrő biztosan megtalálja az utat a hallgatóság szívéhez, egyre többet hallgatva nekem is egyre jobban tetszik, de még mindig hiányolom azt a libabőrös érzést, ami monolitként hagyná ott lenyomatát a magyar metal történelemben, és amire pedig hivatott lenne a csapat. A debütáló lemez nálam jobban betalált.
Ami talán valóban konkrét csalódásként értékelhető, az a hardcore-metalos Sworn Enemy - Living On Borrowed Time című alkotása. Az új album sajnos mentes mindenféle izgalomtól, nem robban adrenalin bombaként a hallgató arcába, mint például az előző nagylemezük. Pedig az lenne a tőlük elvárt szint.
2015. év reménységei
Ide mindig lehetne valamilyen nagy bölcsességeket összeírni, de vele született lustaságomnak hála inkább bemásolom a tavalyi mondandót. Azt sikerült olyan frappánsan megfogalmazni, hogy szerintem ilyen kérdésekre jó lesz egy olyan instant válasznak, amiben minden benne van:
”Az internetnek és a számos élő fellépésnek hála kapunk mindent a nyakunkba bőséggel, se követni, se megszámlálni nem lehet már a nyilvánosságra kerülő produkciókat. Így én mindenkinek csak azt kívánom, hogy sikerüljön elválasztani az ocsút a búzától, és az amúgy is egyre kevesebb és egyre drágább időt olyan zenék hallgatásával sikerüljön eltölteni, amik valóban megérik a ráfordítást.”
08:39
