szerző: BarnaDying Fetus, Goatwhore, Malevolence, Fallujah 2014. december 5., Budapest, Kék Yuk
Az év vége is tartogatott pár színvonalas death metal rendezvényt, amelynek egyike az amerikai Dying Fetus-t hozta el a fővárosunkba. A nagy múlttal bíró zenekart a Goathwhore, a Malevolence és a Fallujah kísérte el a Kék Yuk szűkös pincehelyiségébe.
A technikás, progresszív death metalt játszó Fallujah produkciójára kíváncsi voltam, és szerencsére sikerült is odaérnem az estét kezdő banda fellépésére. A 2007-ben alakult amerikai zenekar idén jelentkezett a The Flesh Prevails című második albumával, tehát még egy elég fiatal alakulatról van szó. Az ifjonc srácok azonban korukat meghazudtolva nagyon komplex, rétegzett zenét játszanak, amelyet élőben is precízen, felkészülten adtak elő. A technikás szerzemények élvezetét egyedül a Yuk szerény adottságai miatti gyenge hangzás akadályozta. Kár, hogy nem a Dürer Kertbe lett szervezve a koncert, ugyanis ez a helyszín eléggé alkalmatlan bármilyen nagyobb érdeklődésre számot tartó esemény lebonyolítására. Erre az estére szép számmal összegyűltünk, ami azt jelentette, hogy hátrébb már csak a zenészek feje búbját lehetett látni a tömegben. A körülményektől függetlenül a Fallujah derekasan helyt állt és színvonalas előadást nyújtott a rendelkezésre álló szűk fél órában.
A 2010-ben alakult brit Malevolence is egy sihederekből álló fiatal banda, crossover zenéjükben főleg a súlyos breakdown-ok kapnak nagy szerepet. A primitív sulykolásokra épülő muzsika élőben egész jól működött, a tisztességesen megdörrenő riffekre a közönség egy része is beindult. Ugyan nem volt túl változatos az általuk prezentált zenei repertoár, de egy alapvetően élvezetes, feszesen eljátszott fél órás döngöldét hallhattunk tőlük.
A New Orleans-i Goatwhore mocskos, cizellálatlan black/death metalban utazik, amelyet áthat a rock ´n´ roll érzés. Sokan főleg miattuk jöttek el a rendezvényre, így tömött nézőtér várta a fellépésüket. Az 1997-ben alakult banda muzsikájában ugyan benne lakozik az átütő erő, de szerintem hosszabb távon meglehetősen monotonná válik az általuk prezentált pőre pusztítás. A teremben önfeledten zúzó közönség mindenesetre szerfelett élvezte a bő 40 perces produkciót, amelynek az idén megjelent, Constricting Rage Of The Merciless című album dalai képezték a gerincét. A banda feszesen, energikusan reszelte el a nótáit a gitáros/énekes Sammy Duet vezetésével, és a Yuk körülményeihez képest korrekt hangzáskép társult az agresszív zenei megnyilvánuláshoz. Engem ugyan nem ragadott magával a fellépés, de a nézők jelentős része nagy megelégedéssel nyugtázta a Goathwore koncertjét.
A Dying Fetus egy kétség kívül legendás death metal zenekar, 1991-es megalakulásuk óta több mesterművel is bővítették a műfaj választékát. Bár legújabb albumaik már nem okoznak különösebb meglepetést, a Killing On Adrenaline és a Destroy The Opposition örökre a death metal panteonjába fognak tartozni. Élő megnyilvánulásaik mindig élményszámba mennek és ez most sem volt másként. Egyébként viszonylag gyakran megfordulnak nálunk, legutóbb tavaly láthattuk őket a Dürer Kertben a Heaven Shall Burn előzenekaraként. Sajnos ezúttal a helyszín technikai körülményei nem adtak lehetőséget a lehengerlő hangzásra, de még bőven élvezhető minőségben dörrentek meg a kimunkált szerzeményeik. John Gallagher-ék a szokásukhoz híven ezúttal is egy masszív, üresjáratok nélküli brutális zenei esszenciát robbantottak a nézők arcába. Nem volt számok közötti szövegelés, csak a rendkívüli technikai felkészültséggel prezentált komplex témák halmaza, amelyet a gyomor mélyéről előbugyogó hörgés koronázott meg. Játszi könnyedséggel gördültek elő a zenészek kezei alól a tömény riffek és villámgyors dobtémák, John és Sean pedig testvériesen osztotta meg a vokálokat. Ez a zenekar trió felállásban is iszonyatos pusztítást bír véghezvinni, amelyre ez a bő egy órás koncert is bizonyítékot nyújtott. Az eljátszott számokat tekintve arányosan válogattak a lemezeikről, a Reign Supreme című legutóbbi albumuk nótái (From Womb To Waste, Second Skin, In The Trenches, Subjected To A Beating) mellett olyan régi gyöngyszemek is előkerültek, mint a Raped On The Altar, a Grotesque Impalement, vagy az Intentional Manslaughter. Persze az olyan örökzöld szerzeményeik sem maradhattak el, mint a Pissing In The Mainstream, a Kill Your Mother, Rape Your Dog, a One Shot, One Kill és a Praise The Lord (Opium Of The Masses). Bevallom, kicsit elfogult vagyok az egyik kedvenc zenekarommal, de objektívan nézve is egy magas színvonalú zenei erődemonstrációnak lehettünk tanúi a tomboló nézőkkel együtt.
A helyszín okozta fenntartásaimtól függetlenül egy kiváló koncertestnek lehettünk tanúi, mindegyik banda élvezetes előadással szórakoztatta a megtelt klub közönségét. A Dying Fetus-t minden egyes alkalommal öröm látni, remélhetőleg nem kell sokat várni az újabb találkozásra.
19:00
