kultúra [előadás]  2014. október 14. kedd   13:48

nincsen hozzászólás

  A Budapest Sound Collective Elemek című programsorozatának középpontjában a hang fizikai tulajdonságai – mint például a hangerő, a hangszín – állnak. Az első koncert a hang és tér kapcsolatát járja körül: miként befolyásolja a hangot az azt körülvevő térbeli környezet, illetve miként hoz létre a hang változatos térillúziókat? A közönség aktív szereplője lesz a reneszánsztól a kortárs művekig a hang élményének.
  
  A Listening Eyes – Enter the sound, hear the space, avagy Lépj be a hangba, halld a teret a Prague Modern díjnyertes installációja, mely interaktívan vonja be a hallgatót a zenébe már a koncert kezdetekor.
  
  Az Elemek zenei világának terébe az est alkotói vetített vizuális élményvilágot is bevonnak. Ahogy a zene térbelisége különböző élményeket kínál, kivetítőkön a malmöi erdő mélyére kirándul a közönség. A videoinstalláció egy 25 évvel ezelőtt telepített skandináv erdőt mutat be, melyet egy tájépítész 50 méterenként más és más fákkal ültettetett be. A zene mélységével, térélményével együtt egy erdő perspektívája is feltárul.
  
  Az európai reneszánsz utolsó évtizedeiben megnőtt az igény az épített tér zenei reprezentációja iránt.
  
  A pompás templombelsők architektonikáját akusztikailag is érzékelhetővé kívánták tenni, ezért a jelentősebb ünnepek alkalmával az énekeseket és a hangszereseket a templom különböző pontjain helyezték el. Velencében, a Szent Márk székesegyházban az egymással szemben lévő karzatok merész zenei „térkísérletekre” is lehetőséget biztosítottak. Itt az egymással szemben álló erkélyeken már 1490-től kezdve két orgona is volt, s a leírások szerint már az 1550-es évektől kezdve felváltva játszottak itt az orgonisták. Bár nem csak Velencében virágzott az osztott kórusok (coro spezzato) előadói gyakorlata, a stílus mégis velenceiként vonult be a zenetörténetbe.
  
  Más értelemben, de Galina Usztvolszkaja (1919-2006) zongorára és csellóra írt darabja is a zenei tér kitágítására törekszik. Ez az 1959-ben befejezett mű a hangtér és a két hangszer játéklehetőségeinek határát feszegeti. Dukay Barnabás zenéjének időkezelése arra ösztönzi a hallgatót, hogy felülvizsgálja a zenei idő determinálhatóságával kapcsolatos elképzeléseit. Egy-egy Dukay-műnek, a szó hagyományos értelmében nincs is strukturált időszerűsége, ugyanakkor vitathatatlanul karakteres teret hoz létre. Fittler Katalin szerint „új dimenziók közt találja magát a hallgató. Mintha megszűnt volna a hagyományos értelemben vett, de bizonyos szempontból még a XX. században is érvényes zenei tér és idő”.
  
  Tizenhárom, virtuóz hangszeres szólistára írta Ligeti György a Kamarakoncertet. Az 1970-ben bemutatott darabban a kisebb hangszercsoportok felváltva játszanak, Ligeti újszerűen használja a késő reneszánsz coro spezzato elvét. Az 1570-es években írta Thomas Tallis „Spem in alium nunquam habui” kezdetű motettáját. A megdöbbentő szólamszám (negyven!) nem a kompozíció polifonikus-kontrapunktikus nagyságrendjét jelzi, Tallis egészen biztosan a mű térbeli dimenzióinak kitágítását célozta meg.
  
  Műsor:
  Listening Eyes – zenei installáció
  Giovanni GABRIELI: Pian´ e Forte – szonáta
  Galina USZTVOLSZKAJA: Grand Duett
  DUKAY Barnabás: …mint sziklák között a szél
  LIGETI György: Kamarakoncert
  I. Corrente (Flissend)
  II. Calmo, sostenuto
  III. Movimento preciso e meccanico
  IV. Presto
  TALLIS: Spem in alium nunquam habui – motetta
  
  Közreműködik:
  CSALOG Gábor – zongora,
  VARGA István – cselló
  Budapest Sound Collective
  Prague Modern (művészeti vezető: David DANEL)
  Vizuális performansz: Szalai Dániel
  A Listening Eyes kreatív koncepciója: Katerina VINCOUROVÁ
  A Listening Eyes zeneszerzője: Miroslav SRNKA
  Vezényel és művészeti vezető: DUBÓCZKY Gergely

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: