szerző: Live SoundUriah Heep, azaz egy brit legenda újra Magyarországon 2004 február 23, 20 óra, Petőfi Csarnok
Klasszikusok
”A Uriah Heep az egyik legjobb banda, amellyel valaha együtt turnéztunk, akár headliner-ként, akár előzenekarként. Sose volt náluk semmiféle fennköltség, semmiféle hamis ambíció. Rengeteget tanultunk tőlük, és amikor jó tanáccsal láttak el minket, sose mondták: Tudod, kisfiam”
”A Demons and Wizards a kedvenc Heep albumom. Mindig is ott volt nálam az első tízben. A Heep és a Queen jelentős hatással volt a zenénk vokális részére.” (Joe Elliott, Def Leppard)
”Mindig is ők voltak az egyik kedvenc angol bandám Fiatalabb koromban gyakran eljártam a koncertjeikre.”
”Emlékszem arra a berlini fellépésükre, amikor Mick Box beteg volt, és a csapat nélküle játszotta le a bulit. A közönségnek megmondták, hogy visszakaphatják a pénzüket, vagy maradhatnak. Én, akárcsak a többség, maradtam, és hatalmas élménnyel lettem gazdagabb!” (Rudolf Schenker, Scorpions))
”Amellett, hogy az egyik klasszikus brit csapatról van szó, a tagok ráadásul remek arcok is. A közös turnéink során csúcsprofi módon nyomták, és annyira következetesen dolgoztak, hogy még a rosszabb fellépéseik is kiválóak voltak, a legjobbak pedig egyenesen grandiózusak.”
”Mindig is lenyűgözött, hogy igen erőteljes, súlyos zenét játszottak, de sose feledkeztek meg a harmóniákról sem. Pontosan ez az, amire magam is állandóan törekedtem.” (Paul Stanley/KISS)
Rock´n’roll történet
„Mindig ámulatba ejtett, hogy a banda valamennyi tagja továbbra is élvezi, amit csinál igazi harcosok, ugyanakkor képesek vidáman tölteni az időt. Jelentős hatást gyakoroltak a zenére, csakúgy, mint a Zeppelin, a Purple és a Tull” (Steve Harris, Iron Maiden)
”A Uriah Heep-nek a dráma az éltető eleme!” - így jellemezte annak idején a Heep-et egy tollnok, amikor a zenekar történetének megírására adta a fejét, amely zenekar nem pusztán 20 éve tartotta magát szilárdan a rock nroll történelmében, hanem ennek a történelemnek meghatározó és nélkülözhetetlen részévé is vált. Az 1970 évi megalalkulással kezdve, és átmasírozva előbb a ködös, de nem végletesen elhomályosult 70-es éveken, majd a kalandokkal teli, világot megrengető 80-as éveken, a Uriah Heep egyre csak játszotta a maga szerepét, miközben újabb és újabb magasságokig emelkedett, újabb és újabb csúcsokra kapaszkodott fel, újabb és újabb területeket térképezett fel, és nem is csupán a szó szoros értelmében (hiszen ebben is volt részük), de átvitt értelemben is, ahogy minden új esztendővel egy új, eseményekben gazdag fejezet indult. Ezektől az eseményektől pedig az együttes életrajza nem egyszerűen egy rock´nroll banda története lesz; ez, mindent egybevetve, egy elbeszélés diadalokról és tragédiákról, sikerekről és kudracokról, kihívásokról és eredményekről (elhallgatva néhány nevetséges epizódot), 20 éven át. Az utazás valóban hosszú volt, ám a Heep halad tovább ugyanazon az úton, létezésének harmadik évtizede felé. A dráma az éltet? eleme? Egyenesen levegőként szívja azt.
Sors
A sors úgy hozta, hogy az egész rajongótábor, összefüggésben a Uriah Heep állandó tagcseréivel, úgyszólván külön csoportokra oszlott, amelyek mindegyike csakis egy adott korszak, felállás, valamely konkrét énekes vagy zenész híveit tömöríti. Ám a Uriah Heep hűséges rajongóinak szemében egyik vagy másik zenész cseréje csak fokozta az érdeklődést a banda zenéje iránt, egyszersmind összehasonlításokkal és elemzésekkel segítette el? a muzsika sokoldalúságának, illetve egységességének megértését. Valamennyi tag sorra került ebben a hatalmas zenei előadásban, amely immár közel 30 éve egyszerre zajlik a világ valamennyi országában, és amelyet bolygónk több tízmillió lakója hallgat. Egy adott tag kilépése alapvetően soha nem változtatta meg a Uriah Heep zenekar szellemét és egyedi stílusát. Bármelyik albumukat is hallgatja az ember, nyilvánvaló, hogy noha mindegyik énekes más és más, a banda arculata összességében nem változik, és a Uriah Heep legendás muzsikája könnyen megismerhető. Ami pedig a csapat jelenkori szellemét illeti, arról képet kaphatunk Trevor Bolder szavaiból: „Az utóbbi két év volt a legjobb mind közül, amelyet a Uriah Heep-ben töltöttem”.
Váltsunk csak pár szót Mick Box-szal (márpedig ha ilyen lehetőség adódik, azt nem érdemes elszalasztani, mert lesz mit mondania); biztos, hogy csillogó szemekkel és mosolyogva fog mesélni a Heep történetéről (több millió eladott lemez után meg is teheti), és bármelyik tapasztalt utazóhoz hasonlóan, őszinte átéléssel fogja felidézni a felemelkedéseket és a bukásokat, a sikereket és a kudarcokat, akárcsak Lee Kerslake, Trevor Bolder, és persze Ken Hensley. És az a nagy szó az egészben, hogy egyikük sem bán semmit, egyetlen percig sem! Jó néhány boldog napot éltek már át, de az is tény, hogy ezeknek a napoknak nincs vége.
10:41
