magazin [asztaltársaság] 2014. augusztus 28. csütörtök 18:27
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrHogyan másszunk ki az időcsapdából? Szakértők keresték a választ a nőket érintő fontos kérdésre
Nőnek lenni nem egyszerű. A hölgyek DNS-ében szinte kódolva van, hogy egyszerre több területen is tökéletesen helyt tudjanak állni: legyenek terhelhető és pótolhatatlan munkaerők, jó anyák, szerető feleségek, egyszóval: tökéletesek.
Mi történik akkor, ha valahol megbillen az egyensúly? Ha egy nő nem tud mindenben maximálisan helyt állni? Ha a nap 24 órája mégsem elég mindenre? Segíthet ilyen esetben a technika? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Dr. Almási Kitti pszichológus, Szily Nóra műsorvezető és life coach, Pokorny Lia színésznő és Jánosa Barbara, a Telenor vállalati kommunikációs szakembere.
Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus szerint a folyamatos teljesítménykényszer különösen megnehezíti a nők életét, akiknek egyszerre több területen is helyt kell állniuk.
””Esztétikailag, tudásban, szexualitásban, és számos más dologban is állandó versenyhelyzet alakul ki, erős teljesítménykényszer jellemző a munkahelyen, de a párkapcsolatokban is. Nagyon nehéz mindenhol megfelelni, nőként különösen. Rengeteg olyan élethelyzet van, ahol versenyeznünk kell, akár a szakmánkban, akár anyaként. Meg kell tanulnunk, hogy nem szabad „beleállnunk” minden versenyhelyzetbe, és elfogadni azt, hogy mindenben nem lehetünk tökéletesek. Úgy gondolom, a legfontosabb, hogy harmóniára törekedjünk, önmagunk maradjunk, ez tudatosan fejleszthető. Csak az tudja jól összehangolni ezeket a szerepeket, akiben megvan ez a harmónia” – magyarázta a szakember.”Az anyaság különösen kiemelt terület a pszichológiában, mert ehhez kapcsolódik a legtöbb bűntudatunk. Nagyon nehezen fogalmazható meg, hogyan lehetünk jó anyák, különösen, ha dolgozunk közben. Ha valaki ráadásul szeret dolgozni, de közben anyaként is meg kell felelnie, még bonyolultabb helyzetben van, hiszen a bűntudat csökkenti az örömérzetet. Ez a fajta bűntudati játszma azonban abban tud segíteni, hogy meglássuk, az, amihez képest bűntudatunk van, tényleg rólunk szól-e. Ez a mi értékrendünk, vagy pedig társadalmi elvárás? Egy dolgozó anya lehet, hogy kevesebb időt tud tölteni a gyermekével, azonban ha ez minőségi idő, akkor a gyerek sokkal többet profitál belőle, mintha hosszú órákon keresztül, mondjuk, együtt tévéznének” – mondta el Dr. Almási Kitti, aki azt is elárulta, miért inkább a nőket érinti az időcsapda, a férfiak miért nem küzdenek ezzel a problémával.
”Arra, hogy a férfiak miért kerülnek kevésbé időcsapdába, a szaknyelvben van egy kifejezés: a férfiak egydimenziósak. Ez nem sértés, ahogy sokan gondolják, egyszerűen csak arról van szó, hogy a férfiak „dimenziója” a munka világa, ha ebben sikeresek, akkor a világ szemében mindenben azok, elismerést kapnak. A nőknél az önmegvalósítás területe eredetileg az anyaság volt, illetve a szépség, amely mellé még felvettük pluszban a munkát. Ezen dimenziók összehangolása óriási feladat, ami stresszhelyzetet okozhat” – magyarázta Kitti, aki azt is hozzátette, minden nőnek meg kellene tanulnia élete során néha nemet mondani. – Rengeteg helyzetben megtartjuk magunknak a feladatokat, nem tudjuk őket delegálni. Azt hisszük, mindent csak mi tudunk megoldani, ráadásul azért, hogy szimpatikusak legyünk mások számára, nemet sem merünk mondani egy-egy kérésre. Ez is könnyen időzavart okozhat. A megoldás az, hogy megtanuljuk: attól, hogy nemet mondunk, a környezetünk nem fog kevésbé szeretni minket, ez nem von le az értékeinkből” - tette hozzá a pszichológus.
Pokorny Lia nemcsak sikeres színésznő, hanem gondoskodó édesanya is, így rengeteg teendőt kell belezsúfolnia a nap 24 órájába. Iskola, sport, próba, bevásárlás, este pedig előadással zárja napját.
”Nagyon sűrű az időbeosztásom. Edzés után a színházba rohanok, ahol mindig szakítok időt egy kávéra, és közben átgondolom, hogy mi vár rám egész nap, vagy akár a héten. Szerencsére a telefonomon minden megjelenik, itt nézem meg a naptáram, átböngészem a híreket, elolvasom az e-mailjeimet, ha úton vagyok, térképre sincs szükségem”- mesélte Lia, aki azt is elárulta, kisfiának mikortól ad majd telefont. „Miska most lett ötödik osztályos, azt beszéltük meg, hogy ha egyedül jár majd iskolába, akkor kap telefont. Mint minden szülőnek, nekem is nagyon fontos, hogy el tudjuk érni egymást, tudjam, merre jár, és megnyugodjak, ha tudom, hogy hazaérkezett” – magyarázta a színésznő.
Szily Nóra szintén nem mozdul az okostelefonja nélkül, az újságírónak az anyaságban is segítséget jelent a technika.
Rengeteg időt spórolok azzal, hogy kicsit az irodám is velem jön a telefonommal. Megnézhetem, hogy Palya Beáék mit jeleztek vissza az interjúra, amit le kell adnom, vagy látom, amikor a gyerekem ír, hogy mit szeretne vacsorára. Nem tudom, mi lenne velem a mobilom nélkül.” – mondja Nóra, aki life coach-ként is dolgozik. „Abban is maximalizmusra törekszem, hogy ne hiányozzon a munkám során semmilyen adat: a telefonban rögtön mindennek utána tudok nézni. Nóra egyetért Almási Kittivel, ő is a belső harmóniát emeli ki az időcsapda problematikája során. „A lényeg, hogy mindenki alkatának, lehetőségének, vágyainak és persze adottságainak megfelelően próbálja minden területen kihozni magából a maximumot: és törekedjen arra, hogy a saját egyensúlya és harmóniája felé haladjon.”
Jánosa Barbara a Telenor vállalati kommunikációs szakembere számára különösen fontos a megfelelő időbeosztás, hiszen szakmailag és kétgyerekes anyaként is meg kell felelnie.
”Korábban nekem is állandó problémát jelentett, hogy mindenhol ott legyek, minden problémát időben megoldjak. Aztán rájöttem, hogy nem kell minden csatát megnyerni, el tudom engedni azt az illúziót, hogy egyszer minden tökéletes lesz” – magyarázta Barbara. – „Jóval tervezhetőbb az életem az okostelefonnal, főleg, mert lehetőségem van rendszeresen otthonról dolgozni. Nagy könnyebbség, hogy a mobilomban és a laptopomban mindig minden információt, levelet, dokumentumot elérek. Ez olyan szabadságot ad, amellyel nyugodtan és jó előre megtervezhetem a feladataimat, sőt, egy-egy váratlan helyzetre is gyorsan tudok reagálni.”