beszámoló [koncert] 2014. július 3. csütörtök 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaDeath To All, Gorguts 2014. június 25., Budapest, Barba Negra Track
A Death egy vitathatatlan jelentőségű, műfajalapító zenekar, amely a banda főnökének és ötletgazdájának számító Chuck Schuldiner 2001-es halálával megszűnt létezni. Sajnos sokan nem láthatták a legendás bandát (magamat is beleértve), így egyfajta kárpótlásként hatott a Death To All néven futó turnésorozat, melyben az együttes régi tagjai élesztették fel a zenekart pár koncert erejéig, hogy a régi rajongók és a mai fiatalok is megtapasztalhassák a Death örök érvényű dalainak erejét. A tavaly téli turné legközelebbi állomása Bécs volt, azonban szerencsére idén a fővárosunkat is elérte az ősi death metal banda.
A helyszín miatt előzetesen volt bennem némi kétség és félelem, ugyanis a Zöld Pardonból átkeresztelt nevű Barba Negra Track rossz ómen volt a hangzást illetően. Már az elején érdemes tisztázni, hogy ezúttal alaptalanul tartottam a körülményektől, ugyanis mindkét fellépő banda meglehetősen tisztességesen dörrent meg. Eddig még nem hallottam így megszólalni bandát ezen a helyen, így mindenképpen dicséret illeti a hangosításért felelő jómunkásembereket. A zenekarokra pedig szintén nem lehetett panasz: a pontosan a kiírt időpontban kezdő kanadai Gorguts koncertjében sem lehetett kivetnivalót találni. A Luc Lemay gitáros/énekes vezette zenekar nagy múltra tekinthet vissza, 1989-es megalakulásuk óta számtalan komplex, disszonáns death metal remekművel örvendeztették meg a stílus híveit. Volt ugyan egy kisebb törés a karrierjükben, de pár éves szünet után 2008-ban újjáalakultak és tavaly egy remek lemezt adtak ki Colored Sands címmel. A kvartett az új albumra helyezte a hangsúlyt a meglepően hosszú, jó egy órás fellépése alatt. Öt dalt is eljátszottak erről a borult hangulatú, komplex műről. A zenészek nagy precizitással játszották a bonyolult témákat, de ez a fajta alaposság el is várható az olyan remek zenészektől, mint Kevin Hufnagel gitáros, Colin Marston basszer (akik ketten a szintén technikás Dysrhythmia tagjai is egyben), valamint Patrice Hamelin dobos. Luc láthatóan élvezte a fellépést, a számok közben jó kedélyűen biztatta és hergelte a közönséget. A hangzásra nem lehetett panasz és a közönség is levette a produkciót. Az új lemez öt nótája (Le Toit Du Monde, An Ocean Of Wisdom, Forgotten Arrows, Colored Sands, Reduced To Silence) után még kaptunk négy régebbi szerzeményt is (Orphans Of Sickness, Nostalgia, Inverted, Obscura), amelyekre természetesen nagyobb is volt az üdvrivalgás a nézők részéről. Egy kiváló koncerttel mutatkozott be a Gorguts hazánkban, várjuk őket vissza egy klubbulira.
A Death To All kezdésére szépen megtelt a nézőtér, láthatóan sokan voltak kíváncsiak ifjúkoruk kedvenc nótáira. Alapvetően idősebb arcokból állt a közönség nagy része, több veterán elmondhatta magáról, hogy annak idején láthatta az eredeti bandát is Chuck-al. A fellépés minőségével kapcsolatban nekem semmi kétségem nem volt, ugyanis tavaly novemberben Bécsben már sikerült megtapasztalnom az élményt. Ennek megfelelően itt is egy elsőrangú múltidézést kaptunk, amelyben a zenészek teljes átéléssel adóztak az örökbecsű nóták megfelelő megszólaltatásának. A hitelességgel sem lehet vitába szállni, ugyanis a muzsikusok nagy része integráns részét képezte a Death egy meghatározó korszakának. A Human lemezt feljátszó, amúgy a Cynic-ból ismert Paul Masvidal gitáros és Sean Reinert dobos ezúttal is minőségi produkciót nyújtottak, ahogy a több albumon játszó Steve DiGiorgio basszer és a Chuck-ot helyettesítő (szintén Cynic-ből ismerős) Max Phelps énekes/gitáros teljesítményére sem lehetett panasz. Sokan megjegyezték, hogy a nagyon meghízott Sean lassabban játszotta a dobtémákat, de ez alapvetően nem volt zavaró a koncert élvezeti értékét illetően. Paul a szokásos fejnélküli gitárján játszott, a konferálásokat illetően a frontemberi szerepet pedig rangidősként Steve vette át. Max kicsit háttérbe húzódóan látta el feladatát, de nem is volt ezzel semmi gond, nem egyszerű egy olyan legenda helyén játszani, mint Chuck. A nótákat illetően a tavaly téli turné setlistje képezte az alapokat, bár pár számmal sajnos kevesebb hangzott el ezúttal. A Human-ről hallhattuk a Flattening Of Emotions-t, a Suicide Machine-t és a hosszas jammelős középrésszel túlnyújtott Cosmic Sea-t. A Spiritual Healing-et a címadó és a Within The Mind képviselte, a Leprosy-ról a Left To Die és a címadó hangzott el, a Scream Bloody Gore-ról pedig a Zombie Ritual és a Baptized In Blood került megidézésre. A Symbolic és a The Sound Of Perseverance albumos dalokra két vendégzenész jelent meg: a német Obscura-ból ismert Steffen Kummerer gitáros/énekes és Hannes Grossmann dobos intenzív játékával hallhattuk a Symbolic, a Crystal Mountain és a Spirit Crusher című kiváló szerzeményeket. Kicsit meglepődtem a jelenlétükön, ugyanis a tavalyi turnén előzenekar volt az Obscura, azonban itt semmi külön apropó nem szolgált a megjelenésükre. Természetesen hiba nem volt az ő játékukban sem, tökéletes profizmussal tálalták a három számot. A koncert remek hangulatát csak tovább emelte a közepén megejtett pár perces vetítés, amelyen a főleg Chuck emberi oldalát kidomborító képsorokat láthattunk korabeli felvételeken. A végig kiváló hangulatot a méltatlan befejezés törte csak meg, ugyanis a csendrendelet miatt a fellépés pontban este tízkor véget ért. Hiába lett volna még ott két zseniális nóta, a Lack Of Comprehension és a Pull The Plug sajnos nem hangozhatott el. Steve még próbálta hergelni a népet, hátha sikerül kikényszeríteni a közönségnek a maradék két számot, de erre már nem került sor. Ugyan ez keserű szájízt adott az amúgy kiváló produkciónak, de így sem panaszkodhattunk. Egy méltó megemlékezést kaptunk a Death To All gárdájától.
A koncert szabadtéri mivoltához képest meglepően korrekt körülmények között élvezhettük a Gorguts és a Death To All előadását. Mindkét banda kitett magáért, abszolút élvezetes és hangulatos produkcióknak lehettünk tanúi. Egyedül a Death To All fellépésének megszakítása okozhatott némi bosszúságot, de így is az idei nyár egyik legjobb koncertjén vehettünk részt.