szerző: UtazóAlter Bridge, The Treatment 2014. június 11., Budapest, Petőfi Csarnok
Ezen a forró júniusi napon két tökös, belevaló fellépőt láthattunk. Az első (The Treatment) egy harmadik generációs, AC/DC- kategóriás csapat, akik anya és apatejjel szívták magukba a rock ´n´ rollt. Jellemző rájuk a kiforrott piszkos hangzás, a pontosság, a tökösség és a jólfésültség. Nem sok kérdést hagytak maguk mögött, csak talán annyit, hogy miért csak ennyit hallhattuk őket játszani?
A második fellépő (Alter Bridge) viszont alig tíz éve szántja a koncerthelyszínek deszkáit. Nem is sikertelenül, hiszen négy teljes album (One Day Remains (2004), Blackbird (2007), AB III (2010), Fortress (2013)), számtalan kislemez és még több slágerlistás dal érlelte a csapatot a csúcsokig. Nem kérdés, hogy a most látott zenekar produkciója ízig-vérig profi. A legfontosabb jellemzőjük, hogy nem nagyképűek, mondhatni közönség kedvenc kategóriába tartoznak, mint például a Gotthard. A fellépésük elején még egy kicsit szkeptikus voltam, de nem tartott sokáig ez a hozzáállás. Határozottan állítom, hogy meggyőztek és megleptek, mint Micimackót a méhek.
Szauna koncert kontra Alter Bridge
Hosszú percekig sorban állás néhány liter folyadékért (értsd sör vagy bor), mert inni kell anyagcserénk fenntartásához és a rendelt anyagokat ugye ki kellett önteni, legyen szó dobozosról, külön pohárba. Ez a büfés hozzáállás hosszútávon általában gazdasági csődöt jelent, de nem a Petőfi Csarnokban. A kérdést firtatva a felszolgálók elmondták, hogy ha esetleg a dobozokat kiadják, az a színpadra érve nagyot üthet. Mindenesetre érdekes magyarázat, hiszen aki rendszeres koncertre járó, az csak a fellépés élményéért megy, esetleg szomját űzi: ez a rendes koncert fan. A másik pedig csak a brahi és balhé kedvéért megy koncertre, de azért ő sem szokta dobálni a fél ezres értékű portékát, hiszen ez az opció nem annyira költséghatékony. De mindegy, a sor sehogy sem akaródzott fogyni. Varázsütésre az Alter Bridge megoldotta ezt a problémát, hiszen a sorok megszűntek létezni, miután felcsendült a muzsikájuk pontban kilenckor.
Est hőse
Myles Kennedy-t, a csapat énekesét nem is olyan régen Slash oldalán is láthattuk; aki addig nem ismerte nevét és hangját, annak garantáltan beleverték fejébe. Ezen a fellépésen sem csalódhattunk benne, hiszen csapata élén tudott igazán sziporkázni. Megszokott hangja, valamint gitárjátéka is elégedettséggel tölthetett el mindenkit; mondhatni megérdemelt 10 pontos, cirka 120 perces, remek hangulatú showt láthattunk az est hőseitől (Mark Tremonti gitár, Brian Marshall basszusgitár és Scott Philips dobok). A dalok elemzésétől most eltekintenék, ehelyett jöjjenek inkább az elhangzott számok: Addicted To Pain, Come To Life, Bleed It Dry, Cry Of Achilles, Brand New Start, Ghost Of Days Gone By, Fortress, Ties That Bind, Isolation, Broken Wings, Farther Than The Sun, Blackbird, Open Your Eyes, valamint a ráadások: a Watch Over You és a Rise Today.
Néhányan azt vallják, hogy nem a technika határoz meg egy bulit. Nagy tévedés ez a gondolathalmaz, hiszen egy jó bulinak az egyik alapvetése a jó technika és a stáb, hiszen ha ők nem lettek volna, akkor ez a koncert sem ütött volna ekkorát. Manapság ki akar Sokol rádió minőségben zenét hallgatni? Pont ilyen zenét, melynek minden hangja a helyén volt!
Lehetett sikongatni és vagdalkozni azon, hogy valamelyik kedvenc dalunk kimaradt. Pont ezért a kétkedők megnyugodhatnak, hogy a mostani kirobbanó fogadtatás miatt biztosan lesz egy újabb fellépésük is, azon már valószínűleg hallhatják a hőn áhított és kimaradt kedvenceiket.
11:35
